Csodák Palotája és Duna Múzeum Regőszemmel

Tegnap Marci születésnapja alkalmából nagyot kirándultunk, és jól megnéztük magunknak a fenti két intézményt. Részletesen Marci blogján írtam róla, itt elmesélem, hogy Regő mit szólt, és hozok róla is képeket.

Regő szempontjából ideális az lett volna, ha alszik az autóban a Csodák Palotájáig. Így is időzítettem az indulást, ásítozott is akkorákat, hogy attól féltem, hogy bekap, elaludnia mégse sikerült, így eleve nyűgösebben kezdte a palotalátogatást. Ott meg az első attrakció az a labda, amit sűrített levegő tart lebegésben, Regő babbaaa felkiáltásokkal nagyon szerette volna megkapni, de amikor megkapta, nem szerette volna visszatenni a levegőoszlopra, szóval rögtön egy ilyen akadályon kellett átkelnünk, hogy megpihenhessünk az óriások asztalánál:

Innentől a dolog lényegében annyiból állt, hogy én Regőt próbáltam terelgetni, játszani vele a neki való dolgokkal, távol tartani a nem neki valóktól, és eközben időnként találkoztunk Marcival is. Azért volt pár olyan játék, eszköz, amit Regő is gond nélkül élvezhetett. Ilyen volt a nagy, földre tett, mozgó labirintus, amiben egy kis golyó keresi az utat, és a gyerekeknek a megfelelő oldalra lépve kellene terelgetni. Regő persze nem rendeltetésszerűen használta, egyszerűen csak ráült és hintázott rajta, de így is jó volt.

A hatalmas zongorán ide-oda lépkedve lehetett játszani, Regő mászva oldotta meg, és a hangszer valójában üzemen kívül is volt helyezve, csak egy billentyű szólt, de sebaj.

A forgó szoba volt az egyik olyan eszköz, amit közösen próbáltunk ki, és Regő nagyon élvezte, végre kaphatott labdát is: négy másik gyerekkel, Marcival és az ölemben Regővel beültünk a szoba hat sarkába, ami forogni kezdett, és a labdát egymásnak gurítva láthattuk, hogyan tér el a gurítás irányától a forgás hatására. Regő elmászott az ölemből és néha borult is a mozgó padlón, de nem volt gond, nevetett és mászott tovább, kergette a labdát, amit a végén persze vissza sem akart adni, de valahogy kiugrott a kezéből :) Ott volt még  a vasúti terepasztal, ami nagyon tetszett Regőnek, szaladt körülötte, kergette a vonatot és berregett neki, egyébként tényleg nagyon szép, mozgalmas, látványos terepasztal. Megmászta a mostari hidat és csúszdázott is rajta, és az is tetszett neki, amikor Marci vitt minket egy körre a négyszögletes kerekű autóval. Utána felmentünk az emeletre. Az elsőre egy fémből készült hosszú rámpa visz, amiben van egy 180 fokos kanyar is - érdekes módon a kanyartól félt, megállt előtte, megtorpant és sikított. Még egy dolog volt, amitől félt, a tükörlabirintus. Érdekesen próbálgatta, hogy mi lesz, ha bemegy. Én azt hittem, örülni fog a sok babának, hiszen itthon imádja magát a tükörben. Először meg is örült, de aztán valahogy túl sok lett neki a baba, meg nem látta a kiutat sem, hát lefeküdt a földre és sikított megint. Érdekes módon, ahogy a tükörben is lefeküdt a baba és utánozta, rögtön nevetni kezdett rajta :) Ezután találtuk meg a második szintre vezető lépcső mellett a babasarkot. Lehet, hogy ha tudjuk, hogy van, és eleve itt kezdjük, megkíméljük magunkat pár sikolytól (vagy ha a bejáratnál megnézzük a térképet). Így kicsit fáradt és türelmetlen volt ehhez is Regő, de azért formakirakóztunk meg golyópályáztunk egy kicsit. Aztán se szó, se beszéd, nekivágott a lépcsőnek, nagyon ügyesen haladt felfelé, én meg utána. Odafent találtunk néhány érdekes dolgot, amit Regő baj nélkül próbálgathatott, szerintem számára az egész csodapalota csúcsa az az egyenes volt, amit íves nyíláson lehet áthajtani, a végén két nagy sárga golyóval, könnyen hajtható és 82 centis gyerekeknek épp elérhető magasságban van. Ezt élveztük, sokat forgattuk, és nemsokára Marci is feljött hozzánk. Én lassan úgy láttam, ideje menni, még megvettük Marcinak a varázspálcát, futottak párat a pályán, ahol a fényt kell megelőzni, kifelé menet sikerült Regőt elterelni a levegőbe fújt labdától, és már kinn is voltunk. Irány Esztergom! Regő szerencsére pillanatok alatt elaludt - nagyon édesen, egyik kezében egy megrágott keksszel, ölében könyvvel :) - és Esztergomig aludt is, egy jó bő órát, és szerencsére magától ébredt. Így, valamelyest kipihenten a Duna Múzeumot már kifejezetten élvezte, alig sikított párat :D és ez jobban neki való is volt, mint a Csodák Palotája. Marci blogján áradoztam már a személyzetről és a hozzáállásról, ez a múzeum valami szuper, mindenki menjen el, nem is egyszer, különböző méretű gyerekekkel, de felnőttnek is nagy élmény! Regőnek itt is tetszett a lépcső, a lépcső mellett működő malomkerekes, lapátos, vízzel hajtott szerkezet - puskáztam a honlapról, Aquamobil a neve - a hosszú folyosó, amin lehetett szaladgálni, és hát a csúcs természetesen neki is a Pancsoló volt. Élvezettel pancsolt egy széken térdelve, és kiabálta, hogy vizes, vizes! Kis fa hajókat úsztatott, és amit elért és meg tudott tekerni, azt megtekerte. Ő is kapott vízhatlan köpenyt, ami jó tíz centivel a lába előtt ért véget a földön, de mivel időnként könyékig a vízben kotorászott, neki ez nem volt elég, hogy megvédje a teljes ruhacserétől :) Ezt is megoldottuk. A Pancsoló terme után következett a Duna vízparti élővilágát bemutató szoba nádassal, madarakkal, békákkal, ez jobban érdekelte Regőt, mint Marcit, felismerte és mondta a kacsát, és a többi nagyobb madarat is megnevezte Regőnyelven. A következő szobában sétarepülés közben szoptattam, a személyzetre jellemző, hogy a hölgy, aki magyarázta a repülőgépről látható filmet, szó nélkül átült egy másik sorba, hogy ne zavarjon, pedig nem is zavart. Le voltam nyűgözve. Mi is volt még - az óriási műholdkép a földön, ahol megkerestük Tatabányát és integettünk apának, a működő gőzgép a sarokban, ahol Regő nyomhatta a gombot, ja és az alsó szinten látható Gőzerő kiállítást nem is említettem! Mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett, végül még vízzel kapcsolatos zenéket is hallgattunk Regővel fejhallgatón. Ha nem zár be a múzeum, szerintem máig ott vagyunk :) De ezután még két és fél óra autózás várt ránk a Pilisen keresztül hazafelé. Regő körülbelül két órára van hitelesítve, aztán jön egy sikítozós szakasz, majd egy elbambulós, aztán végre egy hazaérős. Nagyon jó nap volt!