Jó pár napja nem írtam semmit, a múlt hetünk nem volt mozgalmas. Marci a mamánál nyaralt, mi pedig itthon éltük az életünket, igazából csak a kertben jártunk, medencéztünk, játszottunk, küzdöttünk a szeparációs szorongással és a fogakkal, ahogy eddig is.
Szombaton viszont lementünk Marci után Ságvárra, és délelőtt a siófoki strandon értük utol a keresztszüleivel meg az unokatesóival, azaz a nővéremékkel. Meg se lepődött szinte, ez már nem az a korszak, amikor rohanva ugrik a nyakamba - de azért amikor szóvá tettem, hogy ide se szalad, amikor egy hétig nem látott, azért kaptam egy nagy ölelést, meg mondta, hogy azért hiányoztam egy kicsit, meg Regő is. De szerencsére nagyon jól érezte magát.
Gyakorlatilag a szombat és a vasárnap úgy telt, hogy reggeli után mentünk Siófokra a strandra, ebédre és a kisebbek alvására vissza Mamáékhoz, majd újra a strandra és vacsorára haza. Marci már nagy strandoló, nem kell félteni, egyedül is bemegy a vízbe partközelbe, felnőttel pedig egész messze is. Tanulgat úszni, labdázik, pancsol, fröcsköl, nagyon élvezi. Bence félősebb és fázósabb, Márk megint az a kategória, aki élvezi és nem érdekli a víz hőmérséklete. Regő pedig szombaton találkozott először a Balatonnal. Aznap 23 fokos volt a víz, még én is hidegnek éreztem, ő is csak addig szerette, amíg a lábát lógattam bele. Délután már jobban tetszett neki, vasárnapra pedig igazi kis vízicsibe vált belőle! Velem már bemerült úgy is, hogy a nyakáig ért a víz, pancsolt, labdázott, élvezte, ha kis gumicsónakban húztam, abból is pancsolt kifelé, nagyon édes volt :)
Marcit sikerült meggyőzni, hogy szeretni fogja az óriáscsúszdát. Két éve még az volt a feladat, hogy lebeszéljük róla, mert csak hatéves kor felett lehet használni, és ez annyira sikerült, hogy most már nem mert csúszni. Attól félt, hogy a leérkezéskor beleesik az érkezők által kivájt iszapgödörbe, és elnyeli a víz. Megnéztük a vízből, hogy van ugyan gödör, de ott is csak a melléig ér a víz, aztán csúsztunk kettőt együtt, és nagyon élvezte :) másnap már négyet csúszott egyedül, én pedig az érkezési oldalon vártam a vízben.
Képek:
Négy fiú egy takarón: 
Regő labdát kerget:
Marci kiflit evett, a babák köréje gyűltek falatokért:
Márk és Regő a fák alatt:
Regő világgá megy:
Vízben pancsolós, csúszdázós képeket jövő héten hozok, én is akkor kapok, Ancsáék gépében van, ők fotóztak a partról, én nem vittem a vízbe gépet :)
Timi, gyönyörűek a fiúk, örülök, hogy ilyen jól éreztétek magatokat. Csani, akárcsak Regő, szintén fokozatosan szokta meg a vizet, olyannyira, hogy utolsó nap már alig lehetett hazahozni. Sajnálom, hogy nem maradtunk még!
VálaszTörlésKöszi :) én is sajnálom, találkozhattunk is volna ugye, de mi se maradtunk tovább, úgyhogy mégse, de majd legközelebb!
VálaszTörlés