Pót-Tapolca, Salföld, Hegyestű

Ma megint kirándultunk egyet. Reggel még budapesti és/vagy beltéri látnivalókat terveztünk, de mivel sütött a nap, bár meleg nem volt, elkezdtünk mégis szabadtéri ötleteken gondolkodni, és hamar beugrott, hogy a múltkor Tapolcán pont a fő attrakcióról, a tavasbarlangról maradtunk le. Így aztán nem sokat gondolkodtunk, egy késői reggeli után autóba ültünk, és irány Tapolca. Most bőven időben odaértünk, sikerült megnéznünk a barlangot, sőt csónakáztunk is benne. Péter volt a kapitány a csónak orrában, Marci középen, én Regővel hátul, különleges élmény volt, sajnos fotózni nemigen sikerült, vaku nélkül semmit sem lehetett látni, vakuval meg nem az igazi. De azért itt egy Marci meg egy Regő a barlangban:

Barlang után sétáltunk egy keveset Tapolcán, megebédeltünk a múltkor felfedezett Peppino pizzériában, és Salföld felé indultunk tovább. Itt található a Salföldi Természetvédelmi Major, hatalmas területen kennelekben őshonos magyar kutyafajták, baromfik, birkafajták, mangalica, lovak, szamarak, bivalyok, állatsimogató, kocsi- és szekérkiállítás, szerszámok, gyógy- és fűszernövénykert, játszótér... Mindez gyönyörű környezetben, a Káli-medencében, hihetetlenül kedves emberekkel. Regőt alig lehetett elrángatni a baromfiudvartól, minden állatot név szerint üdvözölt, és amikor végül elrángattam, haragudott, de csak addig, amíg meg nem látta, hogy a birkákhoz viszem. Volt rackajuh és cigája is, és csacsit is simogattak a fiúk, meg felnőtt szamarat is. 

A major:

Regő csacsit simogat:

Marci is:

Baromfiudvar:

Marci pónin is lovagolt, ez is a dolgozók kedvességének volt köszönhető. Már a jegyvásárláskor felsorolták a lehetőségeket - amiket ugyan olvastam előtte a honlapon, de nem gondoltam, hogy márciusban is, amikor ilyen kevés látogató van, lehet ezekkel élni - és kiválasztottuk, hogy lovaskocsizni szeretnénk. Amikor benéztünk az istállóba, az épp ott dolgozó lovászfiú megkérdezte, akar-e Marci pónin lovagolni, abban a negyedórában, amíg a kocsit és a lovakat készítik, erre pont lesz idő. Hozta is a pónit, és a majorban lovagoltak egyet, az is nagyon tetszett, hogy nem csak egy karámban mentek körbe-körbe, hanem elmentek a kennelek között a bivalylegelőig kétszer is. A második körben Regő is felült :)

Mire visszaértünk, készen állt a lovaskocsi két lóval, Marci a bakra ült, mindenki kapott takarókat, és elindultunk. Jó egy órát kocsikáztunk keresztül a falun, ki az erdőbe a pálos kolostor romjaihoz, át a salföldi kőtengeren, majd vissza a falu központján át a majorba. Nagyon különleges élmény volt! Így indultunk el:

és így kocsikázott Regő körülbelül az első száz méter után:

Végigaludta az utat a karomban :) Eléggé fújt a szél, a pokrócok jó szolgálatot tettek. A kolostornál az alvó Regő miatt csak Marci szállt le:

Ez pedig a falu főutcája:

A végére már eléggé fáztunk, Regő is felébredt, a nap pedig kezdett menni lefelé. El is indultunk a majorból, de olyan közel volt Hegyestű, és már a távolból is olyan különlegesnek látszott, hogy azért felautóztunk oda, hátha még sötétedés előtt sikerül. Gyönyörű alkonyatot láttunk onnan, nem tudom, a fotó mennyire adja vissza. Lábunk előtt a Káli-medence és a Balaton, mögöttünk pedig a megdermedt láva bazaltkúpja, kár lett volna kihagyni. Ilyen volt a naplemente:

Mind kellemesen elfáradtunk a friss levegőn, Marci alig tudta itthon sorba rendezni, hogy mi tetszett neki a legjobban :)