Tegnap meglátogattuk egy kedves ismerősünket, Andit, aki Csabrendeken lakik, és sokat segített már nekünk. Csabrendek Sümeg mellett fekszik, ennek ellenére mi nem a sümegi várat terveztük be, mint kirándulást, azt gondoltuk, azt Regő csak később fogja élvezni, hanem Tapolcát tavasbarlanggal, Malom-tóval.
Regő elég jól bírta a hosszú autózást, egy bő órát, másfél órát aludt is odafelé. Csabrendekre érve megálltunk, hogy mozoghasson egy kicsit, szaladgált a focipályán, nagyon élvezte a nagy teret, és futott a lányok után is :)
Ezután csak pár percre ültünk be az autóba, hogy Andiéknál kiszálljunk - bár ezért is megkaptuk Regőtől a magunkét :D - de amint meglátta a kertet, a cicákat, odabent a süteményt, már nem is haragudott ránk az újabb autózásért. Andiéknál volt dömper, sok kicsi labda és ugró műanyag béka, valamint sütemény, ropi, gyümölcslé és kedves emberek, szóval végülis úgy döntött, hogy jó helyre hoztuk :)
Ő is nagyon tetszett Andinak és a nagymamájának, sokat dicsérték, én meg csak sütkéreztem benne, hogy milyen szép, nagy, okos, ügyes, aranyos és milyen szépen beszél :)
Innen mentünk˛Tapolcára, mivel Regő kimozoghatta magát, megint jól viselkedett az autóban, ráadásul Andiéktól kapott egy Kolompos cd-t, amit hallgattunk, ahol tudtunk, énekeltünk vele, és mindannyiunknak tetszett :) Tapolca szerencsére közel van, a belvárosban leparkoltunk, elővettünk babakocsit, motort, és elkezdtük keresni a tavasbarlangot. Itt sajnos csalódnunk kellett, 7 (hét!!) perccel az érkezésünk előtt zárt be... Túltettük magunkat rajta, majd eljövünk legközelebb is, úgyis annyi látnivaló van a környéken. Megnéztük a trianoni emlékművet, nagyon szép, majd a Malom-tó felé vettük az irányt. Persze amíg autóztunk, sütött a nap, mostanra pedig beborult, de szerencsére hideg nem lett. Megnéztük a tavat a halakkal, ami Regőnek annyira tetszett, hogy átdugta a fejét a kerítésen, kicsit meg is ijedtünk:
és cuppogott a halaknak :) Megnéztük még a malmot és a tó másik felét is, ahol nincs kerítés, így nagyon figyelni kellett a hol motorozó, hol szaladgáló Regőre :)
A tó túlsó végében bekerített fa játszóteret láttunk, arrafelé igyekeztünk. Regő szívesen játszott, a nagy kedvenc most is a csúszda volt, egyet-kettőt hintázott, és segítséggel felmászott egy mászókára is. Aztán úgy láttuk, hogy fárad, így visszapakoltuk a babakocsiba, és elindultunk valami helyet keresni, ahol viszonylag gyorsan és Regővel együtt zökkenőmentesen ehetünk. Nehéz volt ezt megítélni csak kívülről belesve a sok-sok falatozóba, étterembe, amit láttunk séta közben, de végül a Peppino pizzériára esett a választásunk, ahol az ajtón belépve rögtön észrevettem az etetőszéket. Regő életében másodszor evett étteremben, de az első nem volt az igazi, hiszen nyáron Balatongyörökön egy étterem teraszán ült babakocsiban, és főleg egy zsemlét morzsált.
Most viszont ült az etetőszékben, amíg nem hozták az ételt, addig evett bébiételt és kekszet, majdnem teljesen megitta apja őszilevét, utána pedig sült krumplit eszegetett a tálcáról, és roppant elégedettnek tűnt. Az éttermet nyugodt szívvel reklámozom, a trianoni emlékmű közelében található, a kiszolgálás gyors és kedves, a pincéreket nem zavarta az útjukban trónoló másfél éves, finomakat főznek és nem is nagyon drágán.
Innen már hazafelé vezetett az utunk, Kolompost hallgatva, sötétben. Regő fél nyolc tájban elaludt, mintha itthon lett volna, fél kilenc felé értünk haza, éppen csak levettem róla a kényelmetlenebb ruhadarabokat, megszoptattam és aludt tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése