Mostanában két fontos dolog körül forognak napjaink és éjszakáink: a nátha és az alvás. A nátha szinte születés óta megvan, de fény csak két napja derült rá. Azóta javul, és az alvás is javul vele. Korábban négyszer-ötször is ébredt Regő, és hajnaltájban nehéz volt visszaaltatni, órákat is fenn kellett lenni vele, mert csak függőleges testhelyzetben tudott aludni.
Mióta szívom az orrát, persze még azóta csak két éjszakánk volt, de egyre jobb. Ma már csak kétszer ébredt, mindkétszer orrszívás, szopi után visszaaludt és végül reggel hétkor kelt fel. De amikor Marcit az iskolába kísértük babakocsival, megint visszaaludt, most is alszik odakint.
Azt hiszem, írni fogom ide az ébredéseket, és majd látom a -remélem- fejlődést.
Ma tehát 0:47, 4:15, majd 7 óra.
Kezdjük használni a meitait, tegnap kétszer aludt benne rövidet (ha leteszem, sajnos felébred) abban reggeliztem és estefelé sétáltunk egyet a kertben benne.
