Lilypie Pregnancy tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 27., hétfő

Videó

Itt egy link, amit Dorkától kaptam, Regő látható rajta, ahogy fürdik a Balatonban, megsimogatja Sárát, beszél is és nagyon aranyos. Végre egy videó, aminek hangja is van :) Köszi, Dorka! 

Remélem, működik!

2011. június 18., szombat

Első idei strandolás - látogatás Dorkáéknál

Csütörtökre meghívásunk volt Dorka barátnőmhöz, akit már sokszor emlegettem ezen a blogon, Bóbita (Sára) lánya Regővel egyidős, a második kislányát pedig augusztusra várja. Tavaly már voltunk a fonyódi nyaralójukban, akkor Ságvárról mentünk hozzájuk, most viszont itthonról ruccantunk le egy napra, és nagyon jól éreztük magunkat! Dorka csudacsinos kismama, Sára nagyon édes kislány lett, okos is, ügyes is, Regővel kb. egyformán fejlettek beszédben, csak persze más szavakat, kifejezéseket használnak. Érkezésünk után felfedezték a terepet, Marci segített nekik, mi kismamák meg cseresznyéztünk az árnyékban. Később lassan összeszedtük magunkat, és elsétáltunk az utca végén található étterembe, ahol tavaly is ebédeltünk. Jó kis hely, van mindenféle gyorsétel, de ráérősöknek, éhesebbeknek frissensültek is. Ettem egy hamburgert, Marci palacsintát, Regő sült krumplit, amiből Sára is kapott. Dorka vett a fiúknak fagyit, Regőnek pedig egy tölcsért, de ő is megkóstolhatta élete első fagyiját úgy, hogy a tölcsért picit belenyomogattuk Marci fagyijába. Ebéd előtt-után pedig játszótereztünk az étterem közvetlen szomszédságában lévő játszótéren.
Bóbita:

Ilyen lenne Dorka, ha két fia lenne :)

A nagy melegben jól elfáradva értünk vissza a nyaralóhoz, éppen akkor, amikor megérkezett Kriszta is Csabival és Mátéval. Ők is ebédeltek gyorsan (nekik volt ebédjük a hűtőben) majd mentünk a strandra, ami szinte a kertkapuban van.
Csabi és Máté ebédelnek:

Regőnek természetesen motorral kellett mennie, és annyira megörült, amikor a Balatont meglátta, hogy felkiáltott: víz, víz! és azon a rámpán, ahol csónakokat lehet behúzni, már ment is volna bele motorostul. Ettől nagy nehezen sikerült eltéríteni, lepakoltunk a fűre kicsit arrébb, levetkőztünk-átöltöztünk, és irány a víz. Persze Marci volt az első, mire mi a lépcsőhöz értünk, ő már csuromvizesen bukott fel s alá. Regő boldogan mutogatta a nagy vizet és a sziklákat, de két kézzel - két lábbal kapaszkodott belém, és nemigen díjazta, ha egy kicsit belelógattam. Ki akart menni, aztán megint bejönni, lépcsőn fel-le mászkálni, Máté és Csabi felfújható csónakjában csónakázni - aztán egyszer csak annyira ráérzett, hogy a majdnem legalsó lépcsőre leülve pancsolt az ott neki derékig érő vízbe, majd önállóan lemászott a tóba! Onnantól aztán ki se lehetett vinni, fel-le sétált a neki hol mellig, hol nyakig érő vízben, néha még a kezemet is elengedte. Csábítottam kifelé, hogy együnk, igyunk, motorozzon, de végül, amikor Dorkáék szóltak a partról, hogy éhesek a gyerekek, és ők visszamennek a házba, még mindig csak némi sírás árán tudtam Regőt is kihozni.


Marci sírása kicsit előbb megvolt, ugyanis ő meg darázsba lépett a füvön. Először nagyon megijedtem, hogy üvegcserépbe lépett, mert csak fogta a lábát és sírt, hogy valami nagyon szúr, fáj, de semmi nem látszott rajta, a csípés helye is csak pár perc áztatás után. Lassan csillapodott a fájdalma, már visszament fürödni is, aztán a házban kapott Krisztától Fenistilt és kalcium rágótablettát. Kicsit felduzzadt a csípés környéke estére, de más baj nem lett.
Szóval a házban még ettünk, pihentünk, a gyerekek játszottak, Sára lefeküdt aludni, aztán hat óra után lassan összeszedelődzködtem, és indultunk hazafelé. Regő, mivel se odafelé, se napközben nem aludt, szinte még Dorkáék utcájában beájult, és aludt is hazáig, sőt felébredve is nyűgös volt. Gyorsan lezavartuk a vacsit, fürdést, Marcinak a mesét, és már aludtak is. Köszönjük Dorkának a meghívást, máskor is megyünk!

2010. augusztus 18., szerda

Megkerültük a Balatont

Hétfőn nagyon szépet kirándultunk. Az előzmények, kicsit messziről: még lánykoromban :D majdnem megkerültem egyszer a Balatont biciklivel, barátokkal, de nem voltam elég kitartó, és Tihanynál átmentem a komppal, így levágtam a nyugati sarok megkerülését. Erre valahogy csak később döbbentem rá, addig teljes értékűnek tartottam azt a tókerülést is. De a nagy rádöbbenésemet fogadalom követte: márpedig be kell pótolnom a teljes kerülést is. Így majdnem pontosan négy éve kinéztem magamnak Balatongyörököt, hogy Siófokról az északi part felé indulva, ha ott szállok meg, akkor egy nap alatt túljutok féltávon, és a második nap, ráadásul a déli parton, könnyebb lesz. Így megszervezve sikerült is a teljes kerülés. Péterrel akkoriban jöttünk össze, és bár egyedül kerültem, Balatongyörökre ő is lejött hozzám estére, nagyon szép emlékeink vannak onnan.
Így aztán, amikor leszállítottuk a szombaton Berhidán vásárolt tésztát anyukámék boltjába, megtoldottuk egy egész napos kirándulással, csak ezúttal autóval kerültük a Balatont. Elindultunk a déli parton, nem volt vészes a forgalom, és először a földvári löszfalnál álltunk meg. Így csodálta Regő a magasból a Balatont:

A képen látszik, hogy itt nem volt még igazán strandidő, meleg, de borús volt, aznap voltak jégesők, komolyabb zivatarok is a környéken. Mi valószínűleg mindig pont jó irányba haladtunk, mert Földvár után volt egy zápor, ami autóban ért minket, és semmi más. Balatonberényig meg sem álltunk, oda is tévedésből mentünk be, eggyel korábbi elágazáson hajtottunk le, mint kellett volna, de nem baj, ott még sose jártam, és nagyon szép volt. A berényi parton:

Itt már jól látszottak a tanúhegyek a túlparton. Ekkor már kezdtünk éhesek is lenni, de enni csak Györökön akartunk, úgyhogy kis parti séta után mentünk tovább. Regő nagyon jól bírta most az autózást, volt egy-két sikítozós szakasza, de Földvártól Berényig aludt is, némi énekléssel, lábcsikizéssel pedig el lehetett tántorítani a sikongatástól. 
Fél négy körül érkeztünk Györökre, ahol először megtekintettük a négy évvel ezelőtti szállásunkat, de annak étterme hatig zárva volt, úgyhogy lementünk a partra, a mólóra sétálni, hajókat, kilátást nézni. A balatongyöröki szerintem a tó egyik legszebb panorámája, és a falut magát mintha nem nagyon fedezték volna még fel, olyan békés hangulata van. Ezek a képek a parton és a mólón készültek:


Gondolkodtunk, hogy hajókázzunk-e, egy szépséges, de kicsi hajón lett volna lehetőség, amit nem éreztünk elég biztonságosnak babakocsival, mellesleg nekem már kopogott a szemem. Egy, a sétálóutcán lévő étterem teraszán leültünk, rendeltünk, és amíg Péter az ételre várt, addig én Regővel sétáltam a strand mellett a bringakörúton, amit ezen a szakaszán Simándy József sétánynak hívnak. A művésznek háza és szőlője volt a faluban, sok időt töltött itt. A strand pedig meglepően hosszú, van kavicsos, iszapos és partvédőműves része is, kabinok (bár épp nem láttuk működni őket) mosdók, zuhanyzók, játszótér, sportpályák, büfék. Késői ebédünk és egy isteni fagyi után - ha másért nem is, a fagyi miatt muszáj lesz még visszamenni! - strandra is mentünk.
Étteremben:

Strandon:



Mint az látszik, hintázni még mindig imád Regő :) a víz picit hideg volt neki, a lábát szívesen lógatta bele, a fövenyes részen kézenfogva lépett is párat, de amikor leült, vagy már a hasa is beleért, az nem tetszett neki. Viszont örömmel hintázott és játszott a takarón, meg szerelte a babakocsit. Itt egyébként már gyönyörű idő volt, csak legalább öt órakor készültek a fotók, azért nem annyira napfényes, és persze sok fás, árnyas volt a strand.
Hamarosan indultunk haza, csak még vásároltunk házi készítésű bort ott, ahol négy éve. Már nem álltunk meg nézelődni sehol sem, illetve Badacsonynál felmentünk a hegyre, ott is megálltunk helyi bort venni, autóból fotóztam, és Regő kezdődő nyűgösségére Ábrahámhegynél megálltunk szoptatni. Akkor már elég késő volt az itthoni menetrend alapján, elénekeltem neki a szokásos altatódalát, és úgy tettem le az autósülésbe, mintha itthon az ágyba tettem volna. Nem aludt el rögtön, de fokozatosan csendesedett el, ahogy sötétedett. Este kilenc tájban értünk haza, szinte fel se ébredt, ahogy kivettem az autóból, egy újabb szopi után már az ágyában folytatta az alvást.
És egy utolsó emlék, a balatongyöröki templom:

2010. augusztus 3., kedd

Siófok

Aki még nem tudná kedves olvasóim közül, annak most mondom, hogy eredetileg én siófoki lyány lennék ám. Ott nőttem fel, és nagyon szerettem. A szüleim 2006-ban költöztek Ságvárra, itt aztán igazi falusi életet élnek, baromfit, nyulat, csüngőhasú malacot tartanak, és főleg sok kecskét, a tejből pedig sajtot készítenek. A nap első felében csak itthon voltunk, Marcival társasoztunk, Regővel megnéztük az állatokat: 
 

Délután, miután Regő aludt, bementünk a gyerekekkel Siófokra sétálni, fagyizni, nézelődni, játszóterezni. A következő képeket látható gyönyörű parkot ma Jókai parknak hívják - már jó pár éve így van ez, régebbi siófokiak tudják, hogy olyan húsz éve még Dimitrov park volt a neve. Akkor is szép volt, hatalmas fenyőkkel, kavicsos sétautakkal, egy faragott fa játszótérrel és néhány régi műemlékkel. Azóta viszont gyönyörűen felújították! Vannak fiatal fák, új sétautak, de sok megmaradt a régi kavicsosakból is. Építettek két játszóteret a park két végében, és egy gyönyörű japánkertet is kis tóval, fahíddal. Sétáltunk itt is, és a tóparti Rózsakertben, fagyiztunk, megnéztük a hajóállomáson a hajókat, és végül játszótereztünk, sok szöveg után íme a képek:
Marci és Regő a japánkerti tó partján:
 

Pagoda:

A Balaton a Rózsakertből, és Marci, akit kifogtak a balatoni halászok:
 

Marci Krúdy Gyulával a postakocsiban:
 

Játszótéren:
 
 


És hogy milyen szép és jó a parkban:

2010. július 14., szerda

Elmaradt Balatonos képek

Csónakázás:

Ancsával és Márkkal:

Marci is fürdik:

Anyával és a pöttyös labdával:

Már a parton:


Apának telefonálunk:
 Kis bohóc, ezt a fejingatást gyakran csinálja, nagyon aranyos :)

 Marcival az óriáscsúszdán:

2010. július 12., hétfő

Regő a Balatonon

Jó pár napja nem írtam semmit, a múlt hetünk nem volt mozgalmas. Marci a mamánál nyaralt, mi pedig itthon éltük az életünket, igazából csak a kertben jártunk, medencéztünk, játszottunk, küzdöttünk a szeparációs szorongással és a fogakkal, ahogy eddig is.
Szombaton viszont lementünk Marci után Ságvárra, és délelőtt a siófoki strandon értük utol a keresztszüleivel meg az unokatesóival, azaz a nővéremékkel. Meg se lepődött szinte, ez már nem az a korszak, amikor rohanva ugrik a nyakamba - de azért amikor szóvá tettem, hogy ide se szalad, amikor egy hétig nem látott, azért kaptam egy nagy ölelést, meg mondta, hogy azért hiányoztam egy kicsit, meg Regő is. De szerencsére nagyon jól érezte magát.
Gyakorlatilag a szombat és a vasárnap úgy telt, hogy reggeli után mentünk Siófokra a strandra, ebédre és a kisebbek alvására vissza Mamáékhoz, majd újra a strandra és vacsorára haza. Marci már nagy strandoló, nem kell félteni, egyedül is bemegy a vízbe partközelbe, felnőttel pedig egész messze is. Tanulgat úszni, labdázik, pancsol, fröcsköl, nagyon élvezi. Bence félősebb és fázósabb, Márk megint az a kategória, aki élvezi és nem érdekli a víz hőmérséklete. Regő pedig szombaton találkozott először a Balatonnal. Aznap 23 fokos volt a víz, még én is hidegnek éreztem, ő is csak addig szerette, amíg a lábát lógattam bele. Délután már jobban tetszett neki, vasárnapra pedig igazi kis vízicsibe vált belőle! Velem már bemerült úgy is, hogy a nyakáig ért a víz, pancsolt, labdázott, élvezte, ha kis gumicsónakban húztam, abból is pancsolt kifelé, nagyon édes volt :)
Marcit sikerült meggyőzni, hogy szeretni fogja az óriáscsúszdát. Két éve még az volt a feladat, hogy lebeszéljük róla, mert csak hatéves kor felett lehet használni, és ez annyira sikerült, hogy most már nem mert csúszni. Attól félt, hogy a leérkezéskor beleesik az érkezők által kivájt iszapgödörbe, és elnyeli a víz. Megnéztük a vízből, hogy van ugyan gödör, de ott is csak a melléig ér a víz, aztán csúsztunk kettőt együtt, és nagyon élvezte :) másnap már négyet csúszott egyedül, én pedig az érkezési oldalon vártam a vízben.
Képek:
Négy fiú egy takarón:

Regő labdát kerget:

Marci kiflit evett, a babák köréje gyűltek falatokért:

Márk és Regő a fák alatt:

Regő világgá megy:

Vízben pancsolós, csúszdázós képeket jövő héten hozok, én is akkor kapok, Ancsáék gépében van, ők fotóztak a partról, én nem vittem a vízbe gépet :)