Lilypie Pregnancy tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tali. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tali. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 29., szerda

Megababatali Annusnál

Úgy látszik, mostanában mindenki költözik :) Annusék néhány hete vettek egy házat Délegyházán, és elég nagyszabású babapartival avatták fel. Volt ott 7 anyuka, abból kettő kismama, egy nyolcéves Marci, egy ötéves Amina, 7 kétéves körüli kicsi és három fél év körüli baba. Szóval volt mozgalmasság és ricsaj, nagyon jól éreztük magunkat.
Kicsit megkésve indultunk el, mert előtte még vásárolnunk kellett, úgyhogy utolsóként értünk oda, de végülis mi jöttünk a legmesszebbről. Regő nem aludt el az autóban, úgyhogy nyűgösségre számítottam, de szerencsére jól lefoglalták a gyerekek és a játékok. Ott volt Niki baba, mint a kisebbik házigazda, aki továbbra is nagyon tetszik Regőnek. Volt kert, labdák, homokozójátékok és medence, amiben ugyan rendesen fürödni már nem engedtem, mert lehűlt a levegő, de azért bokáig belement.
Képek:
Izával a medencében:

Nikivel:

Marcival a galériaágy tetején - ez az ágy és az alatta lévő kuckó volt még nagy sláger:

Kipróbáltuk a lányos játékokat:

Marci oktatást tart a kicsiknek a tanuló hernyó segítségével:

Marci egyébként nagyon jól elvolt ennyi kicsi között, persze főleg Aminával találták meg a hangot némi oldódás után, de a picikkel is focizott és játszott bent, Nikit ölbe is fogta. Végül Mikivel, Niki és Iza apukájával is focizott, amíg Regő versenyt motorozott Izával.
Az én fotóim nagy részén nem látszik a sok gyerek és a mozgalmasság, főleg a sajátjaimat fotóztam, de továbbiak láthatók itt:
https://picasaweb.google.com/Annus0424/TaliDelegy?authkey=Gv1sRgCKH-rZSUp67nQQ&feat=directlink

2011. június 18., szombat

Első idei strandolás - látogatás Dorkáéknál

Csütörtökre meghívásunk volt Dorka barátnőmhöz, akit már sokszor emlegettem ezen a blogon, Bóbita (Sára) lánya Regővel egyidős, a második kislányát pedig augusztusra várja. Tavaly már voltunk a fonyódi nyaralójukban, akkor Ságvárról mentünk hozzájuk, most viszont itthonról ruccantunk le egy napra, és nagyon jól éreztük magunkat! Dorka csudacsinos kismama, Sára nagyon édes kislány lett, okos is, ügyes is, Regővel kb. egyformán fejlettek beszédben, csak persze más szavakat, kifejezéseket használnak. Érkezésünk után felfedezték a terepet, Marci segített nekik, mi kismamák meg cseresznyéztünk az árnyékban. Később lassan összeszedtük magunkat, és elsétáltunk az utca végén található étterembe, ahol tavaly is ebédeltünk. Jó kis hely, van mindenféle gyorsétel, de ráérősöknek, éhesebbeknek frissensültek is. Ettem egy hamburgert, Marci palacsintát, Regő sült krumplit, amiből Sára is kapott. Dorka vett a fiúknak fagyit, Regőnek pedig egy tölcsért, de ő is megkóstolhatta élete első fagyiját úgy, hogy a tölcsért picit belenyomogattuk Marci fagyijába. Ebéd előtt-után pedig játszótereztünk az étterem közvetlen szomszédságában lévő játszótéren.
Bóbita:

Ilyen lenne Dorka, ha két fia lenne :)

A nagy melegben jól elfáradva értünk vissza a nyaralóhoz, éppen akkor, amikor megérkezett Kriszta is Csabival és Mátéval. Ők is ebédeltek gyorsan (nekik volt ebédjük a hűtőben) majd mentünk a strandra, ami szinte a kertkapuban van.
Csabi és Máté ebédelnek:

Regőnek természetesen motorral kellett mennie, és annyira megörült, amikor a Balatont meglátta, hogy felkiáltott: víz, víz! és azon a rámpán, ahol csónakokat lehet behúzni, már ment is volna bele motorostul. Ettől nagy nehezen sikerült eltéríteni, lepakoltunk a fűre kicsit arrébb, levetkőztünk-átöltöztünk, és irány a víz. Persze Marci volt az első, mire mi a lépcsőhöz értünk, ő már csuromvizesen bukott fel s alá. Regő boldogan mutogatta a nagy vizet és a sziklákat, de két kézzel - két lábbal kapaszkodott belém, és nemigen díjazta, ha egy kicsit belelógattam. Ki akart menni, aztán megint bejönni, lépcsőn fel-le mászkálni, Máté és Csabi felfújható csónakjában csónakázni - aztán egyszer csak annyira ráérzett, hogy a majdnem legalsó lépcsőre leülve pancsolt az ott neki derékig érő vízbe, majd önállóan lemászott a tóba! Onnantól aztán ki se lehetett vinni, fel-le sétált a neki hol mellig, hol nyakig érő vízben, néha még a kezemet is elengedte. Csábítottam kifelé, hogy együnk, igyunk, motorozzon, de végül, amikor Dorkáék szóltak a partról, hogy éhesek a gyerekek, és ők visszamennek a házba, még mindig csak némi sírás árán tudtam Regőt is kihozni.


Marci sírása kicsit előbb megvolt, ugyanis ő meg darázsba lépett a füvön. Először nagyon megijedtem, hogy üvegcserépbe lépett, mert csak fogta a lábát és sírt, hogy valami nagyon szúr, fáj, de semmi nem látszott rajta, a csípés helye is csak pár perc áztatás után. Lassan csillapodott a fájdalma, már visszament fürödni is, aztán a házban kapott Krisztától Fenistilt és kalcium rágótablettát. Kicsit felduzzadt a csípés környéke estére, de más baj nem lett.
Szóval a házban még ettünk, pihentünk, a gyerekek játszottak, Sára lefeküdt aludni, aztán hat óra után lassan összeszedelődzködtem, és indultunk hazafelé. Regő, mivel se odafelé, se napközben nem aludt, szinte még Dorkáék utcájában beájult, és aludt is hazáig, sőt felébredve is nyűgös volt. Gyorsan lezavartuk a vacsit, fürdést, Marcinak a mesét, és már aludtak is. Köszönjük Dorkának a meghívást, máskor is megyünk!

2011. május 30., hétfő

Látogatóban

Emi barátnőmék elköltöztek: saját lakást vettek Újpalotán. Már fel is újították, amit kellett, és legnagyobbrészt át is költöztek, Dani odajár oviba, az ablakból rá lehet látni az épületre. Meghívtak minket péntekre, hogy nézzük meg a lakást, és persze látogassuk meg őket. Mi örömmel vettük a meghívást, és péntek reggel Regővel kettesben fel is kerekedtünk. Jó hosszú út volt, nem is számítottam erre, az új M0 szakasznak majdnem a végéig el kellett menni, de megérte. Az autópályától már nagyon közel van a lakás, Emi szuper leírása alapján könnyen megtaláltam. Amikor odaértünk, már ott volt egy másik fórumos ismerős, Szancsi is a kislányával, Enikővel, velük még csak pocakosan találkoztam. Enci nagyon aranyos, barátságos, közvetlen kislány, hatalmas hajkoronával. Dani ovis kiránduláson volt, úgyhogy három kicsivel voltunk. 


Reggel, még indulás előtt kicsit tartottam tőle, milyen lesz, ha három dackorszakost összeengedünk, de olyan szépen elvoltak :) Játszottak együtt és külön, eszegettek együtt, létrára másztak, nagyon aranyosak voltak. Enci mindenkinek osztogatta az öleléseket és a puszikat. 



Délben nagyon finom ebédet kaptunk, a gyerekek is ügyesen ettek a nagy asztalnál: Enci ölben, Marci és Regő pedig a felnőtt székekre tett kis műanyag fellépőn. Marci rendesen ette a levest, húst, krumplit, Regő is lelkesen megnézte és mutogatta, de enni persze csak a szokásos bébiételét ette. 
Ebéd után aztán Szancsi és Enci hamar hazamentek, mert ők nagyon közel laknak, így a délutáni alvást már otthon tudták megejteni. Marcipán is hamar elálmosodott, ők már felnőtt méretű emeletes ágyon alszanak Danival, bement oda a pelusával, Regő is követte, egy kicsit elvoltak együtt az ágyon, bár Marci már inkább pihent, Regő meg még autózott :)

Hamar ki is jöttünk, hagytuk Marcipánt aludni :) Regő nem volt álmos, szerencsére odafelé aludt egy jó bő órát az autóban, úgyhogy vele játszottunk kint, amíg Marcipán aludt. Néha be akart menni megnézni a babát, egyszer Emi után be is ment, de aranyosan megállt az ajtóban, szájára tett ujjal, és mondta, hogy csss :) Valószínűleg végül mégis ő ébresztette fel Marcipánt, amíg én nem voltam elérhető egy percre, de szerencsére nem volt nagy baj, mert már amúgy is indulni kellett Daniért az oviba. Elkísértük Emit és Marcit, előkerült a motor is. Kicsit nehezebb volt Regővel, mint itthon, mert bár zöldövezetes, kis forgalmú lakótelep, mégis vannak azért autók, kis járdák, ösvények, mindenféle érdekesség, amerre el lehet kalandozni, míg itthon ugyan szintén cikkcakkban megy, de csak azon az egy úttesten, ami van :D Kis baleset is érte már az ovi udvarán, rosszul esett a motorral, aminek az emlékét egy kis horzsolás őrzi a szája fölött, de mire lemostam és kijöttünk az oviból, már kutyabaja sem volt :) Visszakísértük a családot a házhoz, de mi már nem mentünk fel, hazafelé indultunk. Az úton Regő újabb egy-másfél órát aludt, így két részletben megvolt a napi alvása.
Köszönjük szépen Eminek a meghívást! Nagyon örülök neki, hogy anno Marcipánt és Regőt együtt vártuk, így megismerkedtünk - és az már csak hab a tortán, hogy a harmadik babáinkat is mindössze nyolc nap különbséggel várjuk. :)

2011. április 7., csütörtök

Tali Anikónál

A múltkori szigetszentmiklósi talin Anikó meghívott minket április 5-re hozzájuk Pilisborosjenőre. Marcit délutánra Marika nénire bíztam, és 10 óra körül felkerekedtünk Regővel. Jó hosszú autóút volt, mert el akartam kerülni Budapestet, így hátulról közelítettem meg Pilisborosjenőt, de egy pár szavas kis útbaigazító cetli segítségével könnyen odataláltam. Regő egy órát aludt az úton, nagyon aranyosan: amikor láttam, hogy ásítozik, megkérdeztem, nem kér-e egy textilpelust alváshoz. Válaszolt, hogy igen, megkapta, és még ébren, teljesen tudatosan bekapta az ujját, a másik kezével szorongatta a pelust, és így aludt el :)
Amikor odaértünk Anikóékhoz, már mindenki ott volt: Gyöngyi Marcival (akit Regő mindenáron Márknak hívott), Annus ezúttal csak Nikivel, Barbi Lénával és persze Anikó és Blanka. Kaptunk finom ebédet, persze Regő csak pogácsát kért, aztán a gyerekek játszottak odabent. Van benti csúszda, motor, tricikli, labda és persze rengeteg könyv, baba, kirakó, és ott volt élő babának Niki, Regő most is nagyon édes volt vele, és csak egyszer nyúlt bele a szemébe (utólag is bocsi érte, Annus! :) ).
A kertben is voltunk egy kicsit, sajnos ez egy változékony nap volt, akkor épp borús, szeles idővel, de azért kergették a cicát, kavicsoztak és civakodtak azon, hogy kié legyen épp a motor vagy a labda. Ezúttal Annus készített csudajó képeket:



 A rózsaszín sapka senkit se tévesszen meg, Regő még mindig fiú :) de véletlenül nem vittem magunkkal sapkát, és ezt kapta kölcsön Blankától :)
Fél négy körül már nagyon fáradt volt Regő, ami nem múló hisztiben, nyűgösségben mutatkozott meg, úgyhogy elbúcsúztunk. Sajnos mi érkeztünk utoljára és mi indultunk haza először, de hát mi jöttünk legmesszebbről is. Visszafelé más útvonalon mentünk, ami nagyon szép volt, és Regő a délelőtti módszerrel még nagyobbat aludt :) Köszönjük a talit Anikónak, a képeket Annusnak!

2011. március 24., csütörtök

Talin jártunk

Tegnap felkerekedtünk Regővel kettesben, és elautóztunk Szigetszentmiklósra, Gyöngyihez, Marci fiához és Janka pocakbabához talizni. Én Marcim nem jött most az iskola miatt, Marika néni várta itthon, ügyesen megoldották az ebédelést, leckeírást és a délutánt.
Regő az autóban szundított egyet, rövidebbet, mint ha itthon lettünk volna, de ez elég volt ahhoz, hogy nagyon jókedvű és eleven legyen Gyöngyiéknél. Ott volt még Anikó Blankival és pocakDiussal, Annus Izával és a pici Nikivel és Barbi ezúttal Léna nélkül. Azért tartottam névsorolvasást, hogy ebből kiderüljön: Regőn kívül még három másfél-két év közötti kicsi volt, és a három és fél hónapos Niki. Újra kiderült, hogy Regő imádja a babákat, a vele egykorúakat is ölelgette, puszilgatta, simogatta, Nikiért meg egyenesen odavolt.


Amikor az ölembe vettem Nikit, nem volt féltékeny, hanem jött oda, mosolygott, mondta, hogy baba, és ölelte, puszilta, inkább csak arra kellett figyelni, hogy ne másszon rá a teljes testsúlyával :). Amikor Annus lefektette Nikit, ment utána a másik szobába, benyúlt a kiságy rácsán, csodálta a babát, énekeltük neki, hogy tente baba, majd Regő is lefeküdt a földre Izával, Niki nővérével. Izával egyébként időnként olyanok voltak, mint egy kis házaspár, Iza sepregetett, Regő nézte, dumált neki, aztán Iza kidobott valamit a kukába, és közölte Regővel, hogy "kidobtam". Nagyon édesek az ilyen korú gyerekek együtt :)
Volt még sok motorozás, az is kiderült, hogy Regő ügyesen épít duploból - neki még nincs itthon - és gumicsacsin is tud lovagolni.


Bemutatta hajmeresztő egyensúly-mutatványait is:

Ettünk pizzát, sütit, mindenki hozott gyümölcsöt, amiből centrifugáztunk finom vegyes gyümölcslét. Alvás nem volt, de nem is számítottam rá, gondoltam, hogy oda-vissza az autóban alszik majd. Odafelé be is jött, visszafelé azonban körülbelül 10 perccel a hazaérés előtt szundított csak el Regő, meg még itthon a kertben hagytam egy kicsit aludni. Cserébe megint átaludta az éjszakát :)
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a talit Gyöngyinek és a többieknek!

2011. február 22., kedd

Játszóház a Mandula utcában

Tegnap nagyon jó kis napunk volt, Emiék és Dorkáék jöttek hozzánk látogatóba :) Emi hozta Danit és Marcipánt, Dorka Bóbitát, így amikor Marci hazajött az iskolából, öt gyerek, abból négy fiú igyekezett feje tetejére állítani a házat :) Főztem zöldbablevest, sütöttem sok-sok palacsintát, utóbbit Dorka és Bóbita segítségével, Marci és Regő összes játéka előkerült, és nagyon jól éreztük magunkat :) A többiről meséljenek a képek :)
Dorka palacsintát süt:

Ügyes kislánya segít neki:

Az ebéd egyik felvonása: két Marci, Emi, Dani és Regő. Regő levest persze nem evett, a zöldbabot nem tudom megszerettetni vele, evett egy 3/4 üveg gyümölcsös-gabonás bébiételt és egy fél túrós palacsintát, amiből a palacsinta nagy szó!


Közép-Európa legszebb férfi felsőteste (merthogy a tulajdonos jól leette az előző ruháját):

Autópályázás:

Vonatozás:


Motoros találkozó ("ízirájder, öcsém") :D

Motoros Marcipán felfedezte magát a tükörben, és nagyon tetszik neki:

Aztán felfedezte a hintát is, ki is próbálta, Regő pedig jött lökni:

Egy rajongó tekintet Danitól Marcinak:

Nagyfiúk társasoznak:

Falatozás:

Hát Téged meg becsuktak...?

Babázó, majd hirtelen kalózzá változott Bóbita:


Sok jó gyerek kis helyen is...:

Marcipán elaludt (másfél órát sikerült aludnia a hálószobában a nagy ágyon, úgy örültem neki, hogy el tudott aludni nálunk, pedig ricsaj is volt rendesen :))

A többiek golyópályáznak - Regőnek eddig nem engedtem meg, hogy az üveggolyókkal játsszon, mert féltem, hogy a szájába veszi, korábban ő nagyon mindent a szájába vevős baba volt. Mostanában talán már kezd leszokni róla, és gyönyörűen játszott az üveggolyókkal. Csak a végén vitte a szájához, de meggondolta magát, és inkább elhajította, ami nála volt :)

Aztán szereltek is:

és a végére hagytam a lényeget, íme az igazi szerelem:

Regő csak pár napja ad puszit, azt is a maga módján, a nyitott száját dugja oda az arcunkhoz, de nem ám csak úgy bármikor, hanem ha épp van kedve, és mi épp akkor kérjük. De Bóbitának nem is egyet adott, és simogatta is :) Általában nagyon szereti a babákat, Marcipánt is simogatta, de a hétvégén Márkot is, olyan aranyos :)
Gyertek máskor is, Csajok!
U.I. annak nem is szenteltem külön blogbejegyzést, hogy vasárnap végre áttört Regő 16. foga :) Remélem, a nagyőrlőkig kapunk egy jó nagy szünetet :)

2010. december 9., csütörtök

Találkozó az Ikeában és Dorkánál

Tegnap mozgalmas napunk volt. Reggel egy nagyon nyűgös összepakolás, készülődés után elindultunk Budaörsre. Útközben megálltunk Péter munkahelyénél egy puszira, aztán Agárdon szigorúan titkos üzleti ügyben, aztán már csak az Ikeánál. Három barátnőmmel, Dorkával, Emivel és Patival megbeszéltünk ott egy találkozót, mindannyian akartunk vásárolni is, így jött az ötlet. Regő Agárdon már aludt, az Ikea parkolójában is csak az ajtónyitásra ébredt fel, pedig ha megállunk, arra mindig fel szokott, de most jó mélyen aludt :)

Dorka és Bóbita (Bebü, avagy Sára) pár perccel előttünk érkeztek. Velük mentünk fel, és a lépcsővel szemben rögtön bábokkal találkoztunk, amikkel elszórakoztunk addig, amíg Emi is odaért a férjével, valamint Danival és Marcipánnal. Dani jól van, lassan oldódik fel, de a végén már puszit is adhattam az arcára :) Marcipán pedig igazi nagyfiú, magas is, nagy is, és egyedül eszik ügyesen :) Bóbita pedig egy kis mosolygós, barátságos, nagy barna szemű tünemény. Eljátszottunk a gyerekrészlegen egy ideig, aztán a kicsik megéheztek, így meglátogattuk az éttermet. Regőnek vettem gyerekmenüt: rántott csirkemellet, a panírban valamilyen gabonapehellyel, krumplipürével és egy kókuszgolyóval, amit én ettem meg itthon :) Nagyon ügyesen és sokat evett, aztán Marcipánnal egy ásványvíz mellett megbeszélték az élet dolgait:

Jókor ebédeltünk, mert amikor mi végeztünk, akkor tódult be a tömeg, de mi addigra visszamentünk játszani. Nagyon érdekes volt, hogy míg a többi gyerek mindent kipróbált a gyerekrészlegen, a berendezett gyerekszobákban, Regő lecövekelt egy kis hintaszéknél, felmászott-lemászott, hintáztatta, lelkesen kiabálta, hogy hiiiinntaa, és ragyogott az arca. Én abszolút nem vagyok az a szülő, aki mindent megvesz, ami a gyereknek megtetszik, de ezt a gyereket most látni kellett volna... nem lehetett ellenállni. 

Ezen a fotón épp nem látszik olyan jól, de hihetetlen volt a lelkesedés és a boldogság :) 
Utána azért Regő is eljátszott a gyerekbútorokkal, épített a műanyag székekből, kacagva szaladgált ki-be a kis boltíven, és segített Bóbitának kipakolni az apró plüssállatokat:
Közben megérkezett és megebédelt Pati is Rheával, aki ugyanolyan édes kis cukorbaba, mint volt :) Lassan kezdtek fáradni a gyerekek, úgyhogy gyorsan lezavartuk a vásárlást, már bömbölő Regővel álltuk végig a sort a pénztárnál, majd megpakoltam a kisautót, és továbbmentünk Dorkához, aki nagyon közel lakik az Ikeához. Ott Regő tudott kicsit pihenni, szopizni, uzsonnázott aszalt gyümölcsöt és kekszet, nekem Dorka nagyon finom kávét főzött, aztán feltérképeztük Bóbita szobáját és játékait. Volt sok csodálnivaló! Így játszottak hárman a duplóval:

Pati és Rhea:

Bóbita és a Hamlet keksz:

Egy jól sikerült fotó Regőről és rólam:

Csak a slusszkulcs hiányzik a kezéből:

Mi mindannyian együtt:
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük Dorkának innen is! Máskor is megyünk :) Hazafelé Regő szinte rögtön elaludt, aludt is addig, amíg Fehérváron meg nem álltunk a nagymamájánál felvenni Marcit. Este nem kellett sokáig ringatni :)