2010. október 31., vasárnap

Tizedik fog és nátha

Egy órával ezelőtt nagy meglepetésemre észrevettem, hogy kinn van Regő tizedik foga! Nem mintha nem vártam volna, azért lepődtem meg, mert máshol bújt ki, mint ahol vártam. A kilencedik ugye a jobb felső kisőrlő volt, így a bal felsőt vártam és figyelgettem, az volt duzzadt és fehéredő - ehelyett a jobb alsó jött ki. Most ez a helyzet Regő szájában:
És most már aztán komolyan napokon belül kinn lesz a 11. is, a bal felső kisőrlő.
Tegnap és ma már nem volt lázas Regő, cserébe benáthásodott, eljutottunk ebbe a fázisba is. Utálom szívni az orrát... de olyan okos, általában csak az első egy-két alkalommal sír, aztán megszokja vagy beletörődik, hogy ez van. Szerencsések vagyunk, hogy egy-egy ilyen náthánál komolyabb betegsége még nem volt, le is kopogom!
Megjött az "új" - nekem új, egyébként használt - fényképezőgépem is, köszönet a közreműködésért Patinak! Ezzel már tudok videókat is készíteni, igaz, hang nélkül, bár lehet, hogy csak be kéne állítanom valamit, majd áttanulmányozom. Mindenesetre íme az első videó, amin Regő enyhe túlzással evésnek nevezhető tevékenységét örökítettem meg:
video

2010. október 30., szombat

Négy nap apa nélkül

Ilyen még nem volt Regő életében, remélem, nem is sokszor lesz, mert nekem is nehéz volt, mindkettőnknek nagyon hiányzott Apa. Regő magától is emlegette, és én is mondtam neki többször, hogy Apa elment repülővel, aminek hatására néhány nap után a hol van apa? kérdésre már berregett, mint a repülő :)
Tulajdonképpen majdnem öt nap volt, kedden délben ment el Péter, így Regő a délelőtti alvás óta nem látta, és ma este fog hazaérkezni, de most már csak éjjeli ébredésnél vagy reggel találkoznak, úgyhogy Regőnek gyakorlatilag teljes az öt nap, amíg nélkülözi apát.
Igazából a napirend nem változott, de kimaradtak az apás játékok, együtt olvasások, a közös fürdés és utána az esti program: pelenkázás, öltözés, kis hancúr lefekvés előtt. És kimaradtak a zord apai rászólások, amik sokkal hatásosabbak az én "nem szabad"-jaimnál :). 
A keddi elválás után csütörtök este lett lázas Regő, betartva az aranyszabályt, miszerint egy gyerek mindig ünnepen/éjszaka/hétvégén beteg, vagy amikor az egyik szülő nincs otthon. Gondolkodtam, hogy elmeséljem-e Péternek, hogy aggódjon ott messze nélkülünk, de úgy gondoltam, nekem rosszul esne fordított esetben, ha csak itthon tudnám meg, úgyhogy inkább elmondtam. Szerencsére Regő már sokkal jobban van, láza nem is volt azóta, csak kis hőemelkedése, de ma már az sem. Holnap teljes erőbedobással lehet huncutkodni apával! :)

2010. október 29., péntek

Láz

Tegnap este Regő rá nem jellemzően nagyon sírós lett. Hatalmasakat ásított is közben, és délután nem sokat aludt, így először csak azt gondoltam, hogy nagyon fáradt, de attól sem szokott ilyen sírós, vigasztalhatatlan lenni. Szoptatással megvigasztalódott, jól evett vacsorára, de a fürdést megint végigsírta. Gyanús volt, megmértem a lázát, 38,6 volt. Melegnek is éreztem persze, de kimelegedhetett volna a sok sírásban is, de nem. Nem lepődtem meg, kapott homeopátiás kúpot, a fogára Dentinoxot, hátha attól van, mert semmi más tünete nem volt, nem folyt az orra, nem köhögött, semmi. Az éjjel meglepően jó volt ehhez képest, ebben olyan Regő, mint az apja, kialussza a lázat: egyszer kelt, aztán 11-től fél 7-ig aludt, és szerintem még aludt volna, ha nem ébreszti fel Marci órája.
Reggel 37,5 volt, orvoshoz sem vittem volna, ha nem pont hosszú hétvége jön, de jobb a biztonság. Marci is jött velünk. Ő egy picit köhögött tegnap, mondtam a doktornőnek, nézze már meg az ő torkát is, hát sokkal csúnyább, mint Regőé. Valószínűleg tőle kapta el Regő is: kis vírusfertőzés, enyhén piros torok és szem. Marcinak meg ronda, vörös, hólyagos torok. Szerencsére ő nem lázasodott be, nem fáj neki, egy cseppet köhögött. Érdekes, de nagyon látványos az immunrendszerek különbsége, és örülök, hogy Marci ilyen jól viseli. Mi lett az én beteges kisbabámból: egy ilyen nagy, erős fiú :) Mindketten C-vitamint, Béres-cseppet és torokfertőtlenítő sprayt kapnak, Marci házi készítésű kakukkfűszirupot is. Regő ma már jobban volt, nyűgösebb, érzékenyebb és bújósabb, mint máskor, de sokkal jobb, mint tegnap este.

2010. október 27., szerda

Okosságok a védőnőtől

Az előző bejegyzésben csak Regő adatait írtam le, annak is csak egy részét, kimaradt, hogy a fejkörmérete 48 és a mellkasa 47 centi. Kicsit nyúlott ebben a hónapban, két centit nőtt, és a mellkasa egy centit összement :) Viszont a tegnapi védőnői látogatás alkalmával - mármint mi látogattuk meg Évát, a védőnőt - hosszan beszélgettünk, és több dolgot is meg tudtam kérdezni, ami érdekelt.
Az első, hogy jövő hónapban kapja az MMR (mumpsz, kanyaró, rubeola) oltást Regő. Ez egy elég kemény oltás, gyakoriak a mellékhatások, a felsorolt betegségek tünetei szoktak enyhébb formában kijönni az oltott gyerekeken. Marcinál szerencsére nem volt szinte semmi, talán csak egy kis nátha, hőemelkedés. Éva javasolt egy homeopátiás kúrát, amit egy-két héttel az oltás előtt kell elkezdeni, és két-három hónapig (gyakorlatilag a következő oltásig) tart. Ha valakit érdekel, leírom pontosan, a mellékhatások kivezetésére jó. Azt is megtudtam, hogy bár a hivatalos protokoll az lenne, hogy az MMR oltással együtt kapják a babák a Prevenart ( a pneumococcus elleni oltást) is, a mi doktornőnk nem adja be őket egyszerre, hiszen a Prevenar már ismétlő oltás, az ellen már van valamennyi védettség, és az MMR épp eléggé megviseli a gyerekeket magában is, így Regő 18 hónaposan fog két oltást kapni.
A másik, hogy rákérdeztem arra, hogy manapság mit javasolnak, milyen lábbelit hordjon a járó gyerek a szobában. Amikor Marci volt ekkora, a bokát tartó, kérges, rendes, kinti szandált javasolták, azt is hordott. Éva azt mondta, a mostani álláspont szerint jó a puhatalpú cipő is, nem kell a bokát tartani. Úgyhogy nálunk ez lesz, ebben a témában szívesen haladok az újabb álláspontokkal. Azóta máshonnan is megerősítettek ebben. Ennek kapcsán megkérdeztem azt is, amit szintén más anyáktól hallottam, hogy sok helyen van kötelező ortopédiai szűrés akkor, amikor a gyerek már biztosan jár. Nálunk nincs, csak ha észreveszik, hogy valami nem stimmel. Ezt se bánom, nem szívesen cipelem kórházba, orvosokhoz Regőt, ha nem muszáj, és bízom abban, hogy mi vagy a doktornőnk észrevenné a problémát. Ha lenne. De nincs :)

Tizennégy hónapos

Regő baba megnőtt :) 10120 gramm, azaz meghaladta a tíz kilót, és 78 centi. Kilenc foga van, meg egy majdnem. Még mindig 21-es lába :D ezek a 14 hónapos számadatok. A többi? Úgy érzem, nem olyan sok változott egy hónap alatt, de ahogy végiggondolom, mit is akarok írni, rájövök, hogy de bizony, sok apróság. Mindennap történik valami új :) Egyre ügyesebb, okosabb és huncutabb.
Az alvása az, ami tényleg nem változott, kétszer alszik nappal és legalább kétszer ébred éjjel. Megfigyeltük, hogy ha Marci nincs itthon, nehezebben alszik el este. Nem volt nehéz megfigyelni :) ha ugyanis Marci itthon van, akkor együtt fürdenek, aztán Regő szopizik a hálószobában, nyugiban, utána Marcinak mesélek, és addig Regő a gyerekszobában randalírozik körülöttünk. Ha Marci nincs itthon, akkor a randalírozás nagyjából kimarad, illetve kicsit még játszhat, huncutkodhat, és elkezdtem mesélni neki is, persze csak képekről, mint amikor nappal olvasunk. Ezzel együtt is sír pár percet elalvás előtt olyankor. Ha nappal fáradt, álmos, pár napja hoz egy textilpelust vagy egy párnát, fel-alá hurcolja a lakásban, és időnként lehajtja rá a fejét, te-te (=tente) megjegyzés kíséretében. A tentét csak erre használjuk, a tényleges alvásra nem, nagyon aranyos :)
Evésileg a szoptatásokban nincs változás, négy nappali szopi van, és ahány ébredés, annyi éjszakai. Tulajdonképpen a szilárd ételekben sincs változás, abból is négy van, tízórai helyett alszik. Viszont elég rapszodikus az evése, ugyanazt az ételt hol kéri, hol nem, hol hatalmas mennyiségeket fal, hol csak csipeget. Viszont ebben  hónapban 35 dekát gyarapodott, szóval eszembe se jut aggódni :) Nagyon megszerette az üveges bébiételt, ritkán kap, de amikor mi olyat eszünk, amiből nem adok neki, akkor már nem főzök külön, hanem bébiételt kap. Valamint a kekszre kattant még rá, Korpovitot kap vagy háztartási kekszet, de csak evés után, esetleg uzsonnára gyümölccsel. De mivel szívesebben adok neki házi dolgokat, elhatároztam, hogy megtanulok kekszeket sütni, és az első nagy sikerű darab már dobozban várja a fogyasztást :) A hónap új ételei voltak: tojásfehérje, szilvalekvár, banán, tejföl, narancslé, majd narancs, nyúlhús Anyukáméknál, sajt, és végül a citrom, az említett keksz összetevőjeként. Igen, banánt csak most kapott először :) amíg volt sok idénygyümölcs, főleg a kertben, addig nem akartam neki venni, hiába már 7 hónaposan bevezethető.
A mozgása egyre ügyesedik, most már nincs akadály, mindenhova fel- és lemászik, rugózik a fotelon, lépcsőzik, és immár kint is elég hosszan, biztosan sétál (de pont ma esett orra-szájra szegénykém egy hosszú séta végén). Az aprómozgásai is napról napra ügyesebbek, lapoz a pici ujjával, a mágnest forgatja és tudja, melyik felével ragad és hogy kell odatenni, újabban nagyon szereti a Montessori tornyot és a pohártornyot, kezdi érdekelni a kanállal és villával evés. Öröm nézni :)
Beszédben mindent próbál utánozni, így kimond egy-egy szót például képeskönyv-nézegetés közben, amikor sokszor ismételjük, aztán nem használja. Babát mond a babára, a labdára (néha abbát), Marcira, és szinte mindenre, aminek arca van, a mosolygó mágnesre, vagy a nagy plüsskacsára. Új igazi szavai most nincsenek, nagyon megy a mama, hinta, apa, anya kizárólag ha az érintett nem hallja :) egyszer mondta, hogy kacsa, és egyébként egész nap be nem áll a szája, angyalnyelven szónokol, és hangosan olvas :) Mondtam már, hogy ennivaló, ugye? :)
És végül a hónap kedvenc fotója:

Apa sajnos tegnap elutazott Marosvásárhelyre, és csak szombaton jön haza, nagyon hiányzik mindannyiuknak!

2010. október 23., szombat

Október 23.

Sok minden más mellett a mi családunkban ez az ünnep a húgomé. 1985-ben ugyanis ezen a szép napon hozta őt a gólya. Én akkor hatéves múltam, és nem sokat tudtam arról, hogy mi történt 29 éve ezen a napon, pláne, hogy mi fog történni négy év múlva. Csak azt tudtam, hogy anyukám eltűnt, mire felébredtem, Apa adott reggelit és vitt iskolába, nemsokára pedig leshettük a kis golyófejű, sötét hajú babácskát a homályos kórházi monitoron. :) Most meg már 25 éves :)
Isten éltessen, Ági!

Éliás, Tóbiás...

Remélem, nem haragszotok, ha néha átmegyek gasztro- vagy kreatív blogba. Ilyesmikkel is foglalkozom, most a télen még többet fogok, és nagyrészt a gyerekeket is érinti, úgyhogy ha valami jól sikerül, megírom, jó? Esetleg szavazhattok megjegyzésben :)
Nos, tegnap este rájöttem, hogy el fog fogyni a kenyér, így reggelire sütöttem Graham zsemlét. Életemben először tettem ilyet, de olyan isteni illat volt a lakásban, hogy elhatároztam, pékséget nyitok :) Nagyon jól sikerült.
Ma reggel meg még arra is rájöttem, hogy a lencsefőzelék önmagában kevés lesz kettőnknek, úgyhogy gyorsan megsütöttem mellé Ancsa almatortáját. Isteni lett, bár nem valami szép :) a karamellizálódott cukros alma az omlós tésztán, hmmmm... Nagyon finom és laktató.
Aztán vacsora előtt blogokat olvasgattam meg a barátnőimmel beszélgettem skype-on, és szóba került Maimoni dödölléje, meg az arról szóló blogbejegyzés. Addig-addig beszélgettünk róla, hogy megkívántam, és mivel nem hosszú és bonyolult a készítése, gyorsan meg is csináltam. Eredetileg somogyi lyány lennék, pontosan így ismerem a dödöllét, ahogy Móni leírta. Bevallom, nem méregettem: ami krumpli volt fenn, azt megpucoltam, sóval megfőztem, összetörtem, annyi lisztet kevertem hozzá, amennyit felvesz, egy nagy hagymát apróra vágva olajon megpirítottam. A masszából gombócokat formáltam, ellapítottam és vaj és olaj keverékében mindkét oldalon kisütöttem. Azért vaj és olaj, mert hagyományosan zsírban illene sütni, de azt nem használok, egy fél teavaj volt itthon mint állati zsiradék, ahhoz tettem olajat, hogy elég legyen. A végén meglocsoltam a pirított hagymás olajjal, és natúr joghurttal megettem a részemet. Regő már aludt, Marci és Péter külön-külön a saját apjuknál voltak, így egyedül élveztem a lakomát. Íme a fotók:
A piruló hagyma:
 A piruló dödöllék:


A még nyersen várakozók:

Akik már megsültek:

Egy tál dödölle:

Ez pedig már az "ettél belőle" fázis előtti fotó :)

Nagyon finom volt, Móni, köszönöm, hogy eszembe juttattad :)

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:
Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)
Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

2010. október 20., szerda

Ennivaló

Mármint Regő maga :) Mostanában egyszerűen meg kell zabálni, olyan aranyos. Nem is tudom összeírni a kis dolgait hirtelen, ezek a mindennapok apróságai, de azt tudom, hogy számtalanszor kiáltok fel a nap folyamán, hogy jaj de aranyos vagy, megeszlek :)
Például ahogy a beszélőkéje fejlődik. Kívülálló nem értené meg a kis szókezdeményeit, bár a hintát már elég érthetően mondja. De például mondja, hogy pő, pő, és teszi a cipőt, de a zoknit is a lábára. Vagy a fejére, ha úgy sikerül :) Nagy nevetések vannak nálunk, amikor Marcival végigkérdezzük, hogy melyik testrésze hol van, és mindegyiknél a fejére mutat vigyorogva. Kipakolja az alsó fiókot a konyhában, ahol csupa műanyag tál, szűrő, stb van, és teszi a fejére a tálakat. Mindenre ügyesen felmászik és lemászik, és roppant büszke magára.
Mondja a párnákra, hogy te-te (=tente) és a földre lekuporodva édesen lehajtja rájuk a fejét. Hangosan "olvas" és "énekel", fel lehet fedezni kis dallamokat tetetete vagy dededede szöveggel :) Mindenhova cuppanós puszikat dobál a levegőbe, még nem kézzel, csak szájjal cuppog a világba, miközben fel-alá járkál. Marcival még mindig imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.
Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)

2010. október 19., kedd

A kilencedik

Tadamm!!!!
Hosszas várakozás, előzetes találgatások, tippelések, leskelődések és kocogtatások után ma napvilágot (illetve egy sötét szájacska belsejét) látott Regő kilencedik foga, azaz az első, várva várt, sok szenvedést okozó rágófoga. Mégpedig a jobb felső kisőrlő. Éljen-éljen! Ez megérdemli, hogy újra betegyem a bal oldalon látható ábrát, amit már nagyon régen nem láttunk itt. Néhány nap híján öt hónap telt el a nyolcadik és a kilencedik között!
Nem állunk meg, már ott tolong a tizedik is, napok kérdése, és kinn lesz -  a kilencedikre csak hetekig mondtam ezt :D

2010. október 15., péntek

Barna mackó

Közkívánatra, itt a harmadik, a barna medve fotója:


Nemsokára készülnek újak a Segíts Daninak! blogra!

2010. október 14., csütörtök

Gondolatok

Mostanában sokat elmélkedem csak úgy, mindenféle tevékenység közben azon, milyen is anyának lenni, ha az az anya én vagyok. És milyen lehet az én gyerekemnek lenni. Milyen lehet az én nagyfiamnak lenni, és milyen az én pici fiamnak. Milyen nekik testvéreknek lenni, milyen most, és milyen volt hét és fél éve, amikor Marci született.
Huszonhárom és fél évesen szültem Marcit, a 23. szülinapomon olyan 14 hetes voltam vele. Ma ez korainak számít, kérdezték is, hogy direkt volt-e. Igen, annak ellenére, hogy fiatal voltam, és az apukájával nem volt túl hosszú életű a kapcsolatunk, abszolút tervezett baba volt. Néhány hónap együttélés után már úgy döntöttünk, hogy szeretettel várjuk, és ő azonnal jött is. Nem éreztem, és utólag sem érzem magam éretlennek, felkészültem a szülésre és amennyire lehetett, arra is, ami utána jön. Megkerestem a legjobb helyet, testben és lélekben is készen álltam, mindig ezt akartam, ezt vártam, anyának lenni. Ment is minden simán, a magam tapasztalatlanságaival, mint például amikor sírva hívtam anyukámat, hogy ki kell mosnom a kiságy matracát, de hova tegyem addig Marcit? :) Aztán ezek nagyjából elmúltak :)
Körülbelül négy év korkülönbséget szerettem volna, most is emlékszem arra a rózsaszín ködre, amiben az első hónapok teltek Marcival, nem fért volna bele nekem még egy baba. Élveztem a növekedő, okosodó kisfiamat, és az is igaz, hogy hiába most a ház, a kert, a két gyerek, akkor valahogy sokkal fáradtabb, kevésbé energikus voltam. Aggódósabb is, pedig sose voltam igazán az. Marci nappal rosszabbul aludt Regőnél, éjjel nem, de én beleőrültem a miértekbe: miééért nem alszik? Éhes? Fogzik? Mi a baj, mit rontok el? Most Regőt egyszerűen megszoptatom, és nem agyalok azon, hogy miért ébred. Majd alszik, ha megérett rá. És talán emiatt, jobban is bírom az éjszakázást. 
Aztán az élet jóval több korkülönbséget hozott, a négy év helyett hat és fél évet, közben egy válást, két költözést, óvodaváltást, és iskolakezdésre megérkezett Regő. Most ő egyéves, én harmincegy, és bár lassúbb semmivel nem vagyok, valahogy filozofikusabb, merengőbb lettem. Sokkal inkább megfigyelem őt, nézem, ahogy fejlődik, és talán még jobban élvezem, mint elsőre. Részben, mert lazább is vagyok, de részben, mert hatványozódik a dolog. Őket már egymás tükrében is meg lehet figyelni, lehet összehasonlítani, ami sokak szerint nagyon rossz és káros, de én szeretem. Nem mondom és nem is gondolom, hogy egyik vagy másik jobb vagy rosszabb, de összehasonlítom a Marcival kapcsolatos emlékeimet a jelennel, figyelem a jellemüket, és megállapítom, miben hasonlítanak és miben mások.  Lehet kívül helyezkedni, és csak örömmel nézni a játékukat, hancúrozásukat, de az is egészen más, amikor az emberre két gyerek mászik, vagy amikor az egyiknek mesélek, de ki kell várnom közben a másik kurjantásait, hogy az egyik hallja is :)
Az is más, hogy most szívesen szülnék még egy gyereket rövidebb időn belül: ha terveznénk még harmadikat, most nem akarnék négy év korkülönbséget. Marcinál se rohantam vissza dolgozni, de másfél éves korában egyetemre jártam, 23 hónapos volt, amikor szép lassan elkezdtem játszócsoportba, majd bölcsibe szoktatni, és 26 hónapos, amikor dolgozni kezdtem. Csak amikor elkezdtem, akkor jöttem rá, mennyire hiányzott ez nekem :) Most az a terv, hogy itthon maradok három évig. Egyetemre akartam menni most is, de nem láttam megoldhatónak az időbeosztást, és annyira nem fontos, hogy a család kárára erőltessem. Élvezem az itthoni létet, tény, hogy több dolgom van, mint Marcival a panelben, de talán ezért is élvezem. Talán mert most 31 vagyok, nem 23 :)

2010. október 12., kedd

Teszt Marcival

Virág blogján bukkantam ma egy kupac részképesség-felmérő teszt linkjére. Rögtön le is töltettem a másodikasoknak valót, és Marcival meg is csináltuk. Mármint ő csinálta egyedül, én a tesztvezető szülő voltam. A tesztek ugyanis kifejezetten szülő-gyerek párosok számára készültek. Jó hosszú, 10 A4-es oldal, és meglepetésemre Marci nagyon élvezte, lelkes volt és akart még ilyet, pedig egyes feladatok nagyon hasonlítottak az iskolai példákra. Végigmegyek a feladatsoron:
1. Beszédprodukció. A szülőnek bonyolult szavakat kell lassan, érthetően felolvasni a gyereknek, úgymint agnoszticizmus vagy szteatopigia, nagy részét magam sem értem. Nem is az a lényeg, hanem hogy a gyerek hallás után mennyire tudja visszamondani. 10 szó van, mindegyikkel háromszor lehet próbálkozni, ha elsőre sikerül, akkor 3 pontot kap egy szóra, ha másodikra, akkor kettőt, és így tovább. Marcinak 28 pontja lett a 30-ból, mert az agrometeorológia szó helyett kétszer egymás után agrameteorológiát mondott. Kiváló eredmény.
2. Beszédértés. Egy hosszabb, ismeretlen mesét kellett felolvasnom Marcinak, A pórul járt farkas címűt. Egy oldal meg még egy kicsi, utána tíz kérdés szövegértésből. Tökéletes válaszokat adott, egy hibája volt, az is olyan, hogy ha akarom, jó is lehet (Miért hívta meg a kutya lakodalomba a farkast? - Marci azt mondta, amit a kutya ténylegesen mondott, de az csel volt, és a helyes válasz a mögöttes ok volt, ha ez így érthető. Szerintem Marci válasza is értelmezhető helyesnek, de az értékelés szerint hibásnak vettem, így 9/10 pont.
3. Téri tájékozódás. Két oszlopban 8-8 nagyon hasonló, apró eltérésekkel rendelkező ábra, zöldségek vágódeszkákon különbözően elhelyezve, és össze kell kötni a teljesen egyforma párokat. Marci nyolc párból hatot talált el, az eredmény jó. 6/8 pont.
4. Vizuális memória (képi emlékezet). Hét apró ábrát nézhet a gyerek 10-12 másodpercig, van közte például arc, cipő, de számára ismeretlen elvont jelek is. Aztán letakarjuk a hét ábrát, és 24 közül kell kiválasztania őket. Marci hibátlanul teljesített, 7/7 pont :)
5. Auditív memória (hallási emlékezet). A szülőnek lassan, tagoltan fel kell olvasnia 12 egyszerű szót, mint víz, szemüveg, stb., majd a gyereknek fel kell sorolnia, hogy mire emlékszik. Ebben az egyben volt gyenge Marci, összesen háromra emlékezett, bár az értékelés szerint még ez is közepes eredmény. Ezt gyakorolni fogjuk, és látom a mindennapi életben is a nyomát: amikor olyanokat kérdezek, hogy "Nem figyelsz? Miért kell többször elmondani, mire megcsinálod?"  - na az ettől a gyengébb képességtől is lehet. Érdekes, Marci maga is kérdezte, hogy vajon miért tud akkor verseket könnyen megtanulni, talán mert dallama, ritmusa van? A kádban aztán szóláncot játszottunk, olyat, ami egyre hosszabb, memóriatréningező :)
6. Olvasási készség. Hat oszlopban egyre nehezedő szavakat kell felolvasnia a gyereknek, mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marcinak ez 54 másodpercet vett igénybe, 0-100-ig kiváló az eredmény :) és két apró hibája volt, csak akadozott, nem olvasott ki rosszul semmit.
7. Nyelvi-helyesírási készség. Ez számomra nagyon érdekes és nehéz feladatnak tűnt, Marci kente-vágta. Tíz mondatot kell kiegészítenie úgy, hogy a beírandó szót egy kép jelöli, neki kell helyes toldalékokkal ellátva, jó helyesírással beírnia a mondatba. Például: Feri ládába rakta az érett (.........) és a mondat előtt két körte rajza áll, helyes válasz a "körtéket". Minden jól ragozott, jól felismert és helyesen írt szó 3 pontot ér, Marcinak 30/30. :)
8. Számolási készség. 30 darab számtanpélda, 15 összeadás és 15 kivonás, hat oszlopban, az oszlopok egyre nehezebbek külön-külön az összeadásnál és a kivonásnál. Mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marci hibátlanul oldotta meg a feladatot, de 153 másodperc alatt. Az értékelés szerint 151 másodperc feletti időeredmény már nagyon gyenge. Kíváncsi voltam, megcsináltam én is, 80 másodperc feletti eredménnyel, ami még jónak számít (90-ig jó). De én nem vagyok másodikas, októberben... szóval ez az időértékelés ne tűnik nekem reálisnak, esetleg a tanév végére gyorsulhat. 0-60 másodperc a kiváló eredmény - 30 példára, az 2 másodperc/példa... Én azt mondtam Marcinak, nem gyorsaságra akarom tanítani, hanem inkább lassabb, de alapos munkára. Legyen hibátlan a lassúság árán.
Nagyon büszke vagyok rá, szerintem szuper eredmények! Be is viszi holnap az iskolába megmutatni :)
A tesztet - és nemcsak ezt, hanem háromévestől egészen az 5-6. osztályos korcsoportig - bárki letöltheti innen

Alkotgattam

Ha már a blogról, meg a segítségről... Megmutatom, mik készültek nálunk az elmúlt pár hétben.
Kötöttem összesen három játékmackót, az utolsóról nincs fotó, olyan hirtelen szaladt a postára. Íme az első, Barnabás:
Ő volt az első licittárgy a blogon, 3500 forintért kelt el, azóta már Betty kisfia, Oszkár játszik vele :) A másik két mackó blogon kívül készült, de a blog céljaira. Barnabást látva ugyanis felhívott két tanyás barátnőm is, és mindketten 5-5000 forintot ajánlottak Daninak egy-egy mackóért cserébe. Így készült el Bori, a lánymaci:


Ő Vera kislányáé, Hannáé lett. A harmadik mackó vastagabb, barna félgyapjú fonalból készült Szancsi kislányának, Encinek, rózsaszín sállal, róla sajnos nincs fotóm. Szancsi külön kérése volt, hogy klasszikus barnamedve legyen.
Aztán készült még ez a babakardigán, szintén a blogra, ha jól emlékszem, 2500 forintért lett Cuckáé, aki dömösi, és ennek külön örülök :)
 
A konyhában is alkottam, felajánlottam egy tepsi csokis muffint, amit majd egy Budapesten járásom alkalmával fogok elvinni Nórinak, aki megnyerte, illetve két üveg sütőtökdzsemet, amire még folyik a licit. Ebből maradt még egy nagy meg egy icipici üveggel nekünk is. És készült még sütőtökös kifli is, recept a linken, ez csak a magunk örömére :)
Ezek csak amatőr apróságok, amikre vagy hasonlóakra a Danisblogon lehet licitálni, de találhatók ott sokkal szebb dolgok, profi munkák, igazi mesterművek is, érdemes benézni! http://segitsdaninak.blogspot.com/

Segítsünk másoknak is

Szerencsére a Segíts Daninak! blog jól működik. Dani családjának 216.500 forintot utaltunk eddig, és részben Emi kérésére most már Bencét, Era unokaöccsét is tudjuk támogatni, akiről az oldalsó listában látható Mosolygombóc blog szól, ők eddig 34.500 forintot kaptak.
Most két hétre felfüggesztjük az ő segítésüket, mert, ahogy mindenki tud róla, nagyon súlyos ökológiai és emberi katasztrófa történt az országban, ők pedig szerencsére jól vannak annyira, hogy csak két hét múlva folytassuk a gyűjtést számukra.
Október 15-től 31-ig a lejáró licitekből származó bevételekkel a vörösiszap-katasztrófa áldozatait fogjuk segíteni. Kérem, aki ahogy tudja, támogassa a kezdeményezést! Licitáljatok a blogon, igazán szép dolgokat találhattok ott, karácsonyi ajándéknak is jó lesz sok közülük. Aki maga is készít szép dolgokat, esetleg süt-főz, küldjön felajánlásokat e-mailben! Tegyétek ki a blogotokon, facebook, iwiw stb. oldalaitokon a felhívást!
Köszönjük mindenkinek!

2010. október 8., péntek

Csókakői kirándulás

A mai délutánra Marci iskolája buszos kirándulást szervezett a csókakői várba és az azt körülvevő erdőbe. Szülők, barátok, testvérek is mehettek. Én is szívesen mentem és vittem Regőt is, de nem mertem még buszra szállni vele, hogy bekötetlenül üljön az ölemben, inkább autóval mentünk a busz után. Na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, reggel még erősen bizonytalankodtam, hogy mi is menjünk-e. Ugyan szép időt ígértek, de reggel köd volt, aminek sehogy sem akaródzott felszállni, és a Nap sem nagyon akart előbújni. Aztán nagy nehezen rávette magát, hogy segítségével az úrhidai iskolások kirándulhassanak egy jót - és velük Regő is. Aki miatt ugyan volt még egy bizonytalankodásom, ugyanis rá abszolút nem jellemzően csak egy órát aludt délelőtt, biztos voltam benne, hogy így nyűgös lesz, de a napsütés meggyőzött, akkor is megyünk.
Az indulásunk is viccesre sikerült, kétszer szaladtam vissza - először a pénztárcámat hagytam itthon, aztán a babakocsit. De végül csak elindultunk. Gondoltam, Regő majd alszik az autóban. 40 perc volt az út, szépen mentünk a busz után, Marci a buszon a barátaival, Regő mögöttem, de egy szemhunyást sem aludt. Gondoltam, majd a jó levegőn.
Csókakő körülbelül 20 kilométerre van Székesfehérvártól, azaz bő 30-ra Úrhidától, sajnos a 81-es út mellett. A Vértes szélén található, a Vértesi Natúrparkban, és a móri borvidék Ezerjó Borútja is átmegy rajta. Gyönyörű, csendes, friss levegőjű hely, amely felett, a Csóka-hegyen a Csák nemzetség által épített vár áll. A vár különlegessége, hogy folyamatosan építik. Nem tudom, hány ilyen van Magyarországon, biztosan nem sok, de a csókakői várnál én 2001-ben jártam először és talán 2004-5-ben utoljára, és mindkét látogatáskor hatalmas változást tapasztaltam az előző állapothoz képest. Amikor először láttam, egy itt-ott pótolgatott rom volt a vár, másodszor látványosan nagyobb volt ahhoz képest, és a környezete is szépen kiépült, most meg leesett az állam. A képen látható állapotban van, hatalmas falakat építettek néhány év alatt, a korábban is meglévő pihenőhely a vár alatt tovább bővült, padok, tűzrakóhelyek, esőházak, egy szép új játszótér, mosdók, emlékmű, szobor található itt... Mindez a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhető, akik az önkormányzat segítségével, de társadalmi munkában kőről kőre építik a várat. Nagyszerű kezdeményezés, mindenütt így kellene lennie! Persze maradhat néhány rom is :)
Szóval, a busz megállt a falu központjában, a templomnál, az iskolások onnantól gyalogoltak. Mi Regővel felmentünk autóval a vár alatti pihenőig, ahol parkoló is van. Kicsit játszótereztünk, és már fel is ért a csoport. A várhoz két út is vezet: az egyik kényelmesen, akár autóval is járható, a másik a vár mögött, az Országos Kéktúra ösvényéről tér le, sziklás, vadregényes, lépcsős. Felfelé az elsőt választottuk. A negyedikes, hatodikas kislányok rögtön rávetették magukat Regőre, versengtek, hogy ki tolhatja a babakocsit hegynek felfelé :) a nyiszlettebbje meg irigykedett, hogy milyen jó a babának :) A várba felérve minden szülőhöz öt-öt gyerek csapódott, Regőt magamra kötöttem meitaiban, és így jártuk be az utolsó látogatásunk óta hatalmasra nőtt várat. Gyönyörű volt az idő és a kilátás, mivel a vár a Vértes szélén van, alattunk a falu, szőlődombok, szemben a Bakony, szintél alattunk és kicsit jobbra a Móri-árok, és az ég külön a mi kedvünkért hihetetlen felhőjátékot rendezett. Fotók a telefonomban vannak, ha le tudom tölteni és jók, hozom őket! Regő is élvezte, még nevetett is a meitai-ban, ahogy másztuk a vár köves ösvényeit, meredek lépcsőit. 
Lefelé menet két csoportra oszlottunk, a vagányabbak a másik úton, a vadregényes ösvényen mentek le a várból, természetesen Marci is, a kisebbek, néhány lány, más kistesók és mi pedig ugyanarra, amerre felfelé jöttünk. Leérve betértünk az erdőbe a kék jelzésen, és rövid babakocsis séta után találkoztunk a rövidebb úton a várból odaért csapattal. Gyönyörű itt az erdő, őszi színek, gombák, kövek, hegyoldalból kiálló hatalmas sziklák... és harapni lehet a levegőt.
Innen együtt indultunk tovább, a babakocsit itt-ott át kellett emelni kövesebb részeken, de lelkes segítőim voltak :) Viszont azt is megállapítottam, hogy a hatodikasok már jobban figyelik a telefonjukat, mint az erdőt... ami szomorú, ilyen téren is kellene egy kis kultúrát tanulniuk, de erre jók az ilyen kirándulások, ezért jó, hogy az iskola, konkrétan Bán Balázs földrajztanár megszervezi.
Kisvártatva egy elagázáshoz értünk, emlékszem, itt már Regő karban volt, és a lányok tolták az üres babakocsit. Próbálkoztam újra a meitaijal is, de már nem jött be. Számítottam nyűgösségre, már délután négy óra volt, és ahhoz képest, hogy fél tíz óta nem aludt semmit, abszolút nem volt vészes. Az elágazásnál ismét a vagányabbja erőltetett menetben felmehetett a kilátóhoz, az már nem volt járható út Regővel, tehát megint egy-két lánnyal, kistesóval és szülővel visszafordultunk. Regő egy kicsit sétált is, mint egy rendes túrázónak illik :) karomban is jött, nyakamban is, egyszer leültettem egy nagy, majdnem kocka alakú sziklára. Megcsodálta a kavicsokat, ágakat, színes leveleket, meséltem neki az állatokról, amelyek itt, az erdőben élnek. Aztán lassan kiértünk a pihenőhelyre, ideje is volt, mert én már fáztam, Regő jobban be volt öltöztetve, de rá is adtam kabátot, amikor kiértünk. Kicsit sétált, labdázott a fűben a napon, aztán meglátogattuk a játszóteret, és sokat hintázott. Ott is én kezdtem már fázni :) kimentünk újra a napra, ő mutatta az emlékművet, ahol a szép terméskő burkolaton megint sétált, és az apró, nyírt bukszusbokrokkal ismerkedett. Ebből következett a nagy ijedelmem pár perc múlva - Regő kezét akartam belegombolni a kabátjába, mert hideg volt, amikor észrevettem, hogy a vállam mögött tartott jobb keze csupa vér! Nagyon megrémültem, törölgettem zsebkendővel, mire kiderült, hogy két apró karcolás vérzik annyira, csak a bukszusbokor élesre vágott ágai okozhatták. Bebugyoláltam a kezét zsebkendőbe, és úgy gomboltam rá a kabátot.
Már nagyon vártam, hogy kiérjenek Marciék is az erdőből. Az otthon maradó szülők úgy tudták, hogy fél hat-hat felé ér haza a busz, és ekkor már majdnem fél hat volt. De szerencsére perceken belül megérkeztek ők is, lelkesen, kipirultan, és megrohamozták a játszóteret :) A játékokat azonban nem teljesen rendeltetésszerűen használták, így Balázs bácsi hamar kiparancsolta onnan őket, meg amúgy is késő volt, és indultak le a buszhoz. Mi is lementünk autóval, Marcit is felvettük ott, és indultunk haza!
Marcit Fehérváron letettük az apjánál, vittük az iskolatáskát is, mert hétfőn ő viszi iskolába, sőt még a leckét is megcsinálta itthon a kirándulás előtt! Regő Fehérvár szélénél aludt csak el, úgyhogy hazaérve negyedórás álmából ébredt arra, hogy kiszálltunk az autóból. Zokon is vette, nyűgös volt, vacsorát sem kért - nem bántam, előtte evett kekszet, utána meg úgyis szopik majd - de a fürdőkádban már felélénkült, szerintem a meleg víz és pára is jólesett neki. Még előtte Péter telefonált, hogy hokimeccsre megy Regő keresztapjával, úgyhogy egyedül fürdettem, Marika néni segített. Fürdés után nagy szopi, és már alhatott is tovább :)
Nagyon szép délután volt, élményekkel, jóleső fáradtsággal és Regő első túrájával :)

2010. október 6., szerda

Fogadóóra

Igazam volt :) Eddig legalábbis!
Tegnap volt fogadóóra az iskolában, és csupa jó hangzott el :) Megnézhettem az év eleji felmérőket, egyik szebb, mint a másik. Persze előtte sokat gyakorolták a feladatlapot. Megmutatták Marci rajzait is, leesett az állam. Teljes képet betöltő színes festmények, egy alaposan kidolgozott sárkány... A viselkedésére sincs panasz, persze nem változott angyallá a nyáron, de ha rászólnak, szót fogad, lehiggad. Judit néni szerint tipikus, hogy az iskolában jó, otthon elevenebb egy gyerek, de ez a jobbik verzió, számomra meg olyan, mintha egy fejlődési lépés lenne, hogy tavaly még fordítva volt, most meg így. Sok gyerekre mondták, hogy már tavaly is ez a felállás volt, és Marci a harmadik legfiatalabb az osztályban (mint kiderült, tegnap kérdeztem rá, eddig csak sejtettem) lehet, hogy ő most jutott el idáig. Jaj, csak maradjon így! Persze még jobb lenne, ha itthon is javulna, de én nagyon elégedett és büszke vagyok így is.
Az iskolában időnként lehet könyveket kapni, volt egy nyomozós-kémes, ami nagyon tetszett neki mindenféle apró trükkökkel, titkosírásokkal, ilyesmikkel, azt megrendeltem neki. Hétvégén pedig gyakorlatilag egyedül sütött muffint, minimális segítséggel, máig azt hordta tízóraira az iskolába :)

2010. október 1., péntek

Az első hónap eltelt

Sorakoznak a jegyek Marci tájékoztatójában, és eddig mind ötös :) Magyar, matek, rajz (!), technika (!), testnevelés. Kék, zöld, fekete, piros, csillagos ötös. :) Nagyon büszke vagyok rá. Magatartás- és szorgalom jegyeket még nem kaptak, de a tanító néni már elmondta, hogy szeptemberre Marci szorgalma ötös, a magatartása négyes lesz :) Morfondírozom rajta, hogy mitől lehet ez most. Persze egy hónapból még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, még "elromolhat"... de valahogy úgy érzem, nem fog. Most sikerül neki, és meglátják az iskolában is, hogy ő az én jó kisfiam!
Biztosan igaza van a pszichológusnak, hogy egy gyerek nagyon sokat érik egy nyár alatt, megérti és elfogadja az iskola lényegét, a szabályokat, kicsit lehiggad. Mondjuk itthon nem nagyon látszik Marcin ez a lehiggadás :D Az is számít, hogy számomra meglepetésként hat és fél évesen az egyik, ha nem a legkisebb volt elsőben. Ez még most is így van persze, de már egy év tapasztalataival felvértezve. Tudott olvasni és nagyon jól számolt, sokkal kevesebb újdonság volt számára az iskolában, mint most, másodikban, tehát most jobban le is kötik.

Itthon viszont nagyon hisztis tud lenni, lassan olyan már, mintha a dackorszakból átmenet nélkül menne a kamaszkorba... és a hisztit nagyon nem bírom, főleg egy hét és fél éves nagyfiúnál, amikor eltorzult arccal bömböl... Ez az egy, amit abszolút nem tudok elviselni. A másik, ami nehéz feladat, de számomra sokkal jobban kezelhető, hogy Marcinak muszáj mindig mindenről elmondania a véleményét. Olyasmikről is, hogy de szerinte igenis lehet a mikróban melegszendvicset sütni. Ez nem is lenne baj, mondom is neki, hogy számomra nagyon fontos a véleménye, és én is ilyen voltam-vagyok, de nagyon fontos a megfogalmazás, az előadás is. Sokszor hangzik határozott tiltakozásnak a véleménye, amiből veszekedés lesz. Igyekszem ebben segíteni neki, mert azt szeretném, ha ez a képessége, hogy vállalja és elmondja a véleményét, megmaradjon később is, de tanuljon meg kulturáltan vitatkozni.

Nem akarom így egy hónap után elkiabálni, de annyira fogok örülni, ha ebben az évben minden rendben lesz! :)