2010. szeptember 30., csütörtök

Napról napra

Hihetetlen, de Regő tényleg napról napra láthatóan-hallhatóan fejlődik. Apró mozzanatok a mindennapokból:
  • Marcinak friss ágyneműt húztam, sok pici tigris van rajta. Megyünk be mesélni, Regő egyszer csak lelkesen mondja, hogy cica, cica. Nem is találtam, hogy hol látja ott a cicát, mire rájöttem, hogy az ágyneműn lévő kis tigrisek... :)
  • Már van kedvenc képeskönyve, ebből tanulta meg a cicát mondani. Persze nem szabatosan, hanem cccci vagy cccca, de egyértelmű. A kedvenc könyv a Hová bújt a kisegér? című keménylapos kis böngésző, amiben még bonyolult az egeret keresni, mi az őt kergető cicát szoktuk. Ma megmutatta az egeret is, teljesen magától.
  • Megtanult egy ujjal mutatni. Megmutatja a fürdetője és a törlőkendője dobozán a babát.
  • Ha ismétlünk neki egy szót, rögtön próbálja utánozni. Szinte mindennap mond egy új "szót", szókezdeményt, amit én cseppet sem elfogult anyaként szónak értelmezek :)
  • Válaszol, és elmeséli, mit látott. Na jó, túlzok :) de kutyaugatást bárhonnan meghall, ha én nem is, olyankor ugat, és ha kérdezem, milyen kutyát hallott, azt mondja, Bát. Nem rutinból minden alkalommal, ez egy mai konkrét eset volt. Séta után pedig lelkesen ugat Mamának is, mesélve, hogy ő bizony kutyát látott :)
  • Ma voltunk Ringatón. Összehasonlíthatatlan a különbség, ahogy nyár elején, amikor utoljára voltunk, illetve most reagált. Lecövekelt a szoba ajtajában, és csodálkozva bámulta az éneklő, zenélő nénit és a gyerekeket. Élvezte a höcögtető, lovagoltató dalokat, pihenve hozzám bújt a lassabbak alatt, és a félóra vége felé már le is mászott az ölemből és haverkodott a kollégákkal :)
Néhány kép a könyvmolyról:

 A tornászról:

és a nagy meg a kicsi sétájáról:

2010. szeptember 27., hétfő

Tizenhárom hónap

Természetesen a tizenharmadik hónap már nem olyan jelentős, mint az első tizenkettő, de azért egy kis beszámolót megérdemel, és különbenis ideje már. Merthogy Regő napról napra fejlődik. Mindennap tanul valami újat, próbálom összeszedni a gondolataimat.
Az egyéves vizsgálaton megkérdeztem, hogy most már akkor ritkábban jöjjünk mérésre? De a védőnő azt mondta, ő szeretné továbbra is látni. Ezen ne múljék, szívesen elmegyünk, én is kíváncsi vagyok. Tehát a számok: Regő 9770 gramm, 76 centi volt két nappal a 13 hónapossága előtt, 8 foga van és 20/21-es lába. Ez egy centi növekedést és minimális, 70 grammos súlygyarapodást jelent. A fogak számában viszont lassan négy hónapja semmit, de nagyon jön már a kilencedik, a jobb felső kisőrlő, lila, kék, áttetsző az ínye. 
Egyre többet jár és egyre magabiztosabban, nem tudnék egy olyan napot mondani, amikor kimondtam, hogy ez már járás. Én az első lépésektől úgy tekintettem, hogy elindult, és számomra az a nagy nap, de persze akkor még csak pár lépést ment, és nem is mindennap. Mindenesetre a járás a tizenharmadik hónap nagy fegyverténye, hiszen három nappal a szülinapja után tette meg első lépéseit, és most, amikor már betöltötte ezt a hónapot, szépen és hosszan megy, keresztülgyalogol a szobán, fordul, kanyarodik, és sokszor akkor ül le vagy megy le négykézlábba, amikor ő akar. Kint még nem szeretne járni, és a cipővel is hadilábon áll. És azért bent is mászik még, de nem tudnék arányt mondani, hogy melyiket csinálja többet. Talán már többet jár.
Az alvása nem sokat változott, kétszer alszik nappal másfél-két órát, este nyolc körül fekszik le, reggel ha iskolanap van, akkor fél hétkor kel, ha nincs, akkor fél nyolc körül. Éjjel mostanában kétszer ébred, éjféltájban és hajnali 5-6 között, ez így nagyon jó, és biztató, mert ha valamikor, akkor most nagyon fogzik, mégis ilyen jól alszik! Van az ágyában egy kis mackó, amit igazából én szeretnék, ha a barátja lenne, ő ébredés után kidobni szereti :) viszont textilpelust szorongatni szeret elalváskor.
Evése most jobb, mint egy hónappal ezelőtt, kevésbé válogatós. Nappal négyszer szopik: ébredéskor, a két elalváshoz és este. Pluszban persze előfordulnak sürgős vigasztalást érdemlő alkalmak vagy nagy nyűgösségek :) Éjjel mindkét ébredésnél szopizik. Evésben a napirendje nem változott, négyszer eszik, most már nincs gondja a tejtermékekkel, még nem eszik mindenfélét. Új ételek voltak a szülinap óta: joghurt, sertéshús, barack- és meggylekvár, lencse, tojássárgája, kefir, szőlő, túró és végül két nappal ezelőtt a tojásfehérje. Ügyesen eszik kézzel falatkákat, és kezdi érdekelni a kanál és a villa, de ha odaadom neki, még csak játszik vele.
A beszéde és a kis értelme nagyon gyorsan fejlődik! Igazi könyvmoly lett, már hozza a könyvet, hogy melyiket nézegessük együtt. Megismeri és megmutatja a cicát, a lovat. Most kezd egy ujjal mutatni, eddig tenyérrel mutatta vagy több ujjal kaparászta a képeket :) Újabban szeret formabedobózni, persze segítséggel, próbálja összerakni a  montessori világítótornyot, már nem rombolja a pohártornyot. Remekül lehet vele labdázni. ügyesen tologatja az autót és berreg hozzá. Még mindig a szájába veszi a dolgokat, de talán már kevésbé. Öt-hat szót, szókezdeményt mond, egyértelmű szava a mama, az apa hol teljesen megy, hol "ap" vagy éppen "pa", Bátor még mindig Bát vagy Báp, és persze sok más kutya is :) újabban mondja, hogy cccccci vagy cccca, ami ugye a cica, hamamamamamm, amikor minket etet, pa vagy áááppa a lámpára, és van egy lelkesen és hangosan ismételgetett "pá!" amire még nem jöttem rá, hogy mi. Valamint állathangokat utánoz, ugat - de nem ám vau-vau, hanem Bátort utánozza :) - nyerít, hápog :)

2010. szeptember 25., szombat

Nádasdy-kastély

Tegnap délután hirtelen úgy döntöttünk, kihasználjuk az utolsó szép őszi napok egyikét - na jó, remélem, azért lesz még - és kirándulunk egy kicsit. Mivel ez már fél öt tájban volt, csak a közelbe mentünk: tőlünk körülbelül a harmadik falu Nádasdladány, ahol a Nádasdyak felújítás alatt álló kastélya, kastélyparkja található. Többször elmentünk már előtte, de a főút felől csak zárt kapuk látszanak. Most elkezdtük keresni, hogy hol lehet bemenni, és nem is volt nagyon bonyolult :) Csak egy mellékutcába kellett behajtani, amit ráadásul Kastély útnak hívnak. Kellemesen meglepődtünk, a kastély kívülről legalábbis nagyon szépen felújított állapotban van már. Kicsit belestünk, a főbejárat zárva volt, egy mellékajtónál láttunk embereket, ott trófeakiállítás volt, az nem vonzott minket, így azt se néztük meg, ami azon túl volt. Úgyis a parkért jöttünk. :)
A park még nem nevezhető igazán parknak, de látszik, hogy ha eljutnak annak a felújításáig is, milyen szépség lesz, sőt, akár arborétum vagy vadaskert is lehet belőle. Voltak babakocsival jól járható füves sétautak és egy nagy zöld terület, ahol picit le is ültünk a napon. Pár kép:
Apa megy a dombra Regővel:

Felértek: 
Pihenő a nagy zöld réten:

Visszük Apának a kék poharat:
Kültéren, cipőben még inkább mászna Regő, de kézenfogva szívesen és ügyesen sétál. Itthon, bent, zokniban vagy puhatalpúban viszont már lazán járkál, már nem is számolom a lépéseket, inkább a métereket, 3-4-5 biztosan megvan, és kanyarodik is. :)

2010. szeptember 23., csütörtök

Ősszel a kertben

Elkészült a nagyoknak való hinta is, így Regő most már együtt hintázhat Marcival, de ha akar, akkor akár apával vagy anyával is, mert az új hinta tényleg nagyoknak való :) :

És a kiscipő használatban:
Ma egyébként voltunk Regőt méretni, csak úgy hirtelen a bolt és a posta között beugrottam a védőnőhöz, nem volt más baba, és hát két nap múlva 13 hónapos lesz a nagyfiam. Az eredmény: 9770 gramm és 76 centi, súlyban megállás (70 gramm növekedés, de az semmi, de jó is ez így) magasságban egy centi plusz.

2010. szeptember 21., kedd

Ságvári hétvége és egyebek

Lassan kimásztunk a náthából, a hétvégére már Regőnek se kellett orrszívás, és csütörtökön Marci gyógyszerezését is abbahagytuk. Eljött az első őszi, nagymamáéknál töltött hétvége ideje. Sajnos az időjárás nem állt mellettünk, szinte végig szakadt az eső, a fiúk csak szombat délután tudtak kicsit kimenni az utcára biciklizni, Márk motorozni. Regő akkor aludt, ő még nem tud motorozni :)
De kezdjük az elejéről, szombat reggel mentünk most, mert pénteken Aranka barátnőm lánybúcsújába voltam hivatalos. Kis szolid lánybúcsú volt, a szokásos csajoseste egy kicsit feldobva és nyálas-romantikusra hangolva :) Szombaton sikerült 9 körül elindulni, ami Regő alvása szempontjából ideális, el is aludt félórán belül. Meg akartam állni Siófokon cipőt nézni neki ott, ahol anno Marcinak több párat is vettünk, de aztán nem volt szívem felébreszteni. Bementünk a Dédipapáért, őt is vittük magunkkal, még beugrottunk anyukámék boltjába, és végre megérkeztünk, Regő csak arra ébredt fel. 
Ancsáék már ott voltak, a két kisfiú nagyon jól tud már együtt - legalábbis egymás mellett - játszani. Regő nagy könyvmoly lett, kedvence két apró, az ő kezébe illő könyv, mindkettő állatos, az egyikben állatfotók vannak, a másikban felismerhető rajzolt állatok, mozgatható elemekkel. Lapozgatja és dumál mellé, nagyon édes :)  Márk nagyon ügyesen kirakja a montessori világítótornyot, és szalad, már nem is mászik. Mindketten tologatják az autót és utánoznak állatokat. Márknak minden állat va-va egyelőre :) de vasárnap már mondta, hogy cica! Regő Bátor morgását utánozza, leírva nem is tudom visszaadni :) Ebédre töltött paprikát kapott töltelék és paprika nélkül :D azaz paradicsomszószt krumplival, szerette nagyon. Szerencsére jól aludt, elsőre nehezebben aludt el, mint szokott, de ez máskor is így volt, amikor nem otthon aludt el.
Marci és Bence is jól elvoltak, már tudnak együtt társasozni, egyszer pedig építettek takarókból kuckót, ahol aztán órákig eljátszottak. Vendégségbe is mentünk hozzájuk, és kaptunk teát :) Aztán persze kijött rajtuk a bezártság és a mozgáshiány is, amit a rossz idő miatt nem igazán lehetett kiküszöbölni, de ahhoz képest jól megvoltak.
Végre a húgomék is eljöttek, velük sajnos ritkábban találkozunk, nem sikerül annyiszor összehozni a közös hétvégét, mint Ancsáékkal, de most igen! Jó volt látni őket. 
Tegnap, már itthon, bevezettem Regőnek a túrót joghurttal krémesre keverve, szőlődarabokkal. Nagyon szereti, szerencsére eddig az összes tejtermék ízlett neki, és most már a hőkezelés nélküli joghurt sem okoz nála problémát. Most már legtöbbször eheti azt, amit mi, kevésbé fűszerezve és sózva, és amiben tojásfehérje van, vagy olyan tejtermék, amit még nem evett, abból nem adok neki, vagy ha megoldható, anélkül adom, a magunknak tejföllel habart főzelékekből például habarás előtt kiveszek, és joghurttal keverem neki.
Tegnap megvettük az első igazi kiscipőt :) Igazán férfias, kívül-belül bőr, és 21-es :D nagy lábon él Regő, bár ez azért neki is nagy, ha megmérem a talpát és nézek hozzá egy mérettáblázatot, az alapján 20-as a lába, de egyszerűen nem lehetett minden tekintetben, árban is normális cipőcskét találni abban a méretben. Így legalább tovább jó lesz :)

2010. szeptember 15., szerda

Játék és segítség

Játékra hívok mindenkit, olyan játékra, amivel ezúttal segíthetünk is! Íme a logo:
A játék háttere, célja:
Emi barátnőm kisfiát, Danit tegnap műtötték agydaganattal. Csak hétfőn derült ki, a család, és mi, a barátok is nagyon megdöbbentünk, álmunkban sem gondoltuk volna arról az eleven, aranyos, okos kisfiúról, hogy ilyen beteg.
A többi, főleg blogspotos barátainkkal arra gondoltunk, hogy játékot indítunk a segítésükre. Az ötletet a segítsüti kezdeményezés adta, link és logo oldalt. Daniról és a játékról részletek itt:
http://segitsdaninak.blogspot.com/
Segíteni a következőképpen tudsz:
1. Kiteszed a logót és a linket a blogodon.
2. Magad is benevezel kreatív ajándékok készítésére a segítségnyújtók részére. Ez bármilyen saját készítésű dolog lehet.
3. Magad is benevezel a segítségnyújtók közé, és cserébe kapsz kézzel készített ajándékot.
Ezeket persze lehet külön-külön, vagy megteheted mindet is. Nézz be a Segíts Daninak blogra, és csatlakozz! Ötleteket is várunk, és segítséget is a dolog lebonyolításához!

Köszünjük mindenkinek!

2010. szeptember 14., kedd

Regő apróságai

Az utóbbi pár bejegyzés szinte kizárólag Marciról szólt, hiszen most, az iskolakezdés kapcsán meg amúgy is vele történtek érdekes és fontos dolgok. De azért azt se szeretném, hogy Regőt bárki is elfelejtse :) szóval hoztam pár kis színes hírt.
Előkerült ma újra a járóka, aminek már azt hittem, befellegzett. Főleg tavasszal és nyár elején használtuk és főleg a kertben, amikor még nem lehetett Regőt a fűre tenni, mert nem volt olyan meleg. Aztán a lakásban főleg a konyha elbarikádozását szolgálta, bent nem is volt benne Regő. Nem is szerette meg... Ma viszont diót szedtünk és ajtó- és ablakkereteket ápoltam bútorápolóval kívülről, szép idő volt, de a fűre már nem mertem tenni őt, főleg, hogy már világgá menne a takaróról :) szóval amíg dolgoztam, addig ő járókázott:


Később bent játszottunk, és valamit megláthatott a játékosládája alján, mert oroszlánként vetette rá magát, és nem nyugodott, amíg meg nem találta. A következő képsor egy hosszas, több perces küzdelem kiragadott pillanatait ábrázolja:

A keresett és később diadalmasan előrántott tárgy egyébként egy kis műanyag golyó volt, aminek a belsejében valamilyen figura, azt hiszem, egy autó mozog és zörög, ha gurítják a golyót :)
Uzsonnára szőlőt evett életében először, félbevágva, magozva:

Szerette és ügyesen ette :)
A védőnő tanácsára a joghurt után bevezettük a kefirt, nagyon szereti és ügyesen eszi Regő. A kefirt nem hőkezelem, valahogy furcsának érezném, de nyersen sincs semmi baja tőle, nem bukik. Joghurtot azóta nem kapott nyersen, de főzelékben és/vagy kásában mindennap kap, szereti és így nem bukik. Majd később újra megpróbálom nyersen is, és nemsokára túrót is kóstoltatok vele.

Mostanában egyébként főleg apró ügyességekben fejlődik. Ma először a lábára tette a cipőt, tegnap betett egy síndarabot Marci vonatos dobozába, és rátette a tetejét. Kezdi tudni a dolgok helyét, funkcióját :) Három olyan szava van, amit határozottan és a helyén használ: apa (ap vagy apapapap, de volt már ténylegesen apa is) Bátor (Bát vagy Báp, a kutyánk, és minden más kutya is, vagy ha ugatást hall) és mama - egyértelműen a mamára. Anyát persze még nem mond :) Lépegetésben is egyre ügyesebb, a rekord 17 lépés volt, amit számoltam, de azóta is voltak már olyan hosszú sorozatok, amiket nem is számoltam, csak lestem. Majdnem keresztülszeli a nappalit - és a nappali nagy! :)

2010. szeptember 11., szombat

Croissant

Maimoni blogján találtam pár napja a nagyon csábító croissant-receptet. Bár az a kép él bennem magamról, hogy nem vagyok valami jó sütésben, pláne kelttésztában, ez annyira jól nézett ki, hogy úgy gondoltam, muszáj megpróbálnom. És akinek ilyen segítsége van :) Tegnap be is vásároltunk hozzá, és ma elkészült a süti. A tésztát robotgéppel gyúrtam, már ezért is kikaptam Marcitól, ő szeret gyúrni, dagasztani kézzel, de akkor épp vonatpályát épített, és olyan jól elvolt :) De a többi tevékenységben lelkesen segített, én meg fotóztam, amit tudtam:
Belisztezte a gyúródeszkát:

Nyújtotta a tésztát:

Bevagdosta:

Hajtogatta:

Aztán együtt töltöttük és tekertük, ő pedig megkente felvert tojással a kifliket:

És íme a végeredmény, kóstolás még nem volt, mert friss-meleg, de finomnak néz ki :)

Köszönjük a receptet és a délelőtti programot Maimoninak!

2010. szeptember 10., péntek

Szülői értekezlet, meg a joghurt

Jó volt tegnap a szülői, direkt élveztem. Tavaly az apja volt ott Marcinak, mert Regő bő egyhetes volt, nem akartam egy órára sem itthon hagyni még. Jó elmenni, kicsit benne érzem magam az iskola életében, belelátok a fiam napjaiba, persze szülőin nem mondanak konkrétan egy gyerekről sem semmit, azt csak fogadóórán. Illetve rákérdeztem, hogy most jó-e Marci, azt mondták, hogy egyelőre nem volt vele probléma. Jaj, csak maradjon is így, váljon be a tavasz végi jóslat, hogy egy nyár sokat számít, sokat érik a gyerek! 
Elmondták a tanév rendjét a második félévig, jó hosszú lesz az őszi és a téli szünet is, jövő héten pedig akadályverseny lesz a sárpentelei erdőben, remélem, az idő engedi majd. Marci focira fog járni hétfő délutánonként, és volt igényfelmérés úszásra is, jelentkeztem, az óvodával együtt szerveznek egy busznyi gyereket. Más szakkörre nem jár, elég a sport.
Idéntől megint osztályzás van. Hááát... Én jobban szerettem volna a szöveges értékelést, ha jól csinálták volna. De itt csak egy sablonszövegből válogatták ki a gyerekekre illő mondatokat. Én úgy tudtam, hogy ahol a szöveges értékelésnek nagy hagyománya van, például a Waldorf oktatásban, ott igazán személyre szólóan elkészítik minden gyerek értékelését. Itt meg csak olyan sablonmondatok, hogy órán figyel/nem figyel, megfelelő aláhúzandó. És még erre is panaszkodnak a tanítók, hogy uramisten, mennyi munka! Egy alaposabban kidolgozott értékelés mennyi munka lenne? Na, ennél talán tényleg jobb a jegyre osztályzás. Félévkor még szöveges értékelést kapnak, év végén rendes bizonyítványt, és addig is osztályoznak év közben. Van piros, kék, zöld és fekete jegy, meg még csillag és fekete pont is, ember legyen a talpán, aki kiigazodik...
Mindenesetre Marci lelkesen jár, ügyes, ma, hogy hiányzik, szépen megcsinálta az olvasás és matek pótlást. Ez is maradjon így... :)

Találkoztam a védőnővel (neki harmadikas a kisfia) és rákérdeztem a joghurtra és a bukásra. Azt mondta, nem tejallergia, próbáljak más tejterméket is, hogy arra hogyan reagál. Vettem ma egy pohár kefirt.


2010. szeptember 9., csütörtök

Orvosnál

Ma vittem vissza a gyerekeket a pénteki orvoslátogatás után. Regő szépen alakul, még holnap kell gyógyszerezni, egyébként amíg szükséges, az orrát szívni, úgyhogy vele már tulajdonképpen nincs gond. Marcinak viszont az arcüregére ment a váladék, holnap nem megy iskolába. Kérdezte a doktornő, hogy eddig ment? Mondtam, igen, mert ő azt mondta, hogy ha nem lázas, menjen. Azt mondja, ilyen szigorú volt vele? :) Mindenesetre most majd nem megy, és nagyon vicces dolgot kell csinálnia esténként: kiteszünk egy lavór meleg és egy lavór hideg vizet, és felváltva bugyborékolnia kell bennük az orrával, mint úszáskor. Állítólag ez elindítja a pangó váladékot, kíváncsi leszek :) Ő meg már most kéri, hogy csináljuk :)
Amennyi eszem van, Regő bukására nem kérdeztem rá... majd felhívom a védőnőt. Azt figyeltem meg ugyanis, hogy amikor joghurtot kezdett kapni uzsonnára, újra elkezdett bukni, pedig már olyan szépen elmúlt neki. Viszont ha főzelékben kapta a joghurtot, picit megforralva, akkor nem. Ezután elkezdtem úgy adni neki uzsonnára, hogy frissen főtt, forró kásába kevertem, de már nem forraltam. Így sem bukja ki. Ezek szerint kell neki valamiféle hőkezelés a joghurt megemésztéséhez. Rendben van, megkapja, de mi lehet ez, mitől van?

Délután pedig az első idei szülői értekezletre megyek az iskolába.

2010. szeptember 8., szerda

Kreatív Marci

Marci nem szeret rajzolni. Festeni sem, meg kifestőzni sem, meg egyáltalán. Én mindig szerettem volna, hogy szeressen, mert én viszont szeretek, meg vágytam a gyerekrajzokkal kitapétázott szobára, a szülinapra kapott aranyos kis rajzokra... na ezekből kimaradtam. Azért van szuper itthoni rajzolós doboza, ceruzái, filctollak, zsírkréták, festékek, temperák, gyurma, minden, ami kell, hogy ha kedvet kap, alkothasson. Az évek alatt azt vettem észre, hogy ha szabadon alkothat - vizesen pacsmagolhat festékkel, színeket keverhet, temperával tubusból maszatolhat, ceruzával vagy filccel labirintusokat, térképeket, űrállomásokat rajzolhat, gépeket tervezhet, az más. Az tetszik. Ha én kérem, hogy a mamának rajzoljon virágot a névnapjára, azt már nem, és persze az óvodai, iskolai feladatokat is kevésbé. Ennek megfelelően a kézügyessége sem csúcs, mert erőltetni azért nem akartam, és balkezes is, úgy nehezebb a jobbkezes világban. Oviban még lehetett azt mondani, hogy nincs kedve rajzolni, és kaphatott más feladatokat, persze így bajban volt nagycsoportban az ügyes csoporttársai között, amikor már muszáj volt. Szerintem ha ott is engedik szabadon, mint pl. a Waldorf tanítás szerint, akkor nem maradt volna mindig ki belőle, és nem utálta volna. Iskolában viszont már nem volt pardon, voltak is ebből problémák. Előfordult, hogy egyszerűen nem rajzolt, vagy amikor a család volt a feladat, egy barna pacát tett a lap közepére, és ennyi. Nagyon meg voltam hatva, amikor anyák napjára lerajzolt engem, alattam fűvel, virágokkal, felettem kék éggel, kék ruhában, és még az apró részletek is stimmeltek, mint a kék szem, barna haj - azaz nemcsak egy emberfigura volt, hanem Anya.
Tegnap azzal lepett meg, hogy rajzokat hozott haza az iskolából - ami nem kötelező munka volt, hanem amikor készen volt a feladattal, akkor készítette. Persze gépek, tervek voltak rajta, amit ő szeret, de színes és szép volt, ki is mágneseztem a hűtőre. Utána azzal a tervvel állt elő, hogy játékot fog készíteni, kártyákat, amikre rajzol, és szabályt is talál ki hozzá. Már egyszer volt egy hasonló terve, de az valahogy túl bonyolultra sikerült, hiába, a társasjáték-készítés egy külön szakma :) Ma leckeírás után viszont tényleg nekiállt. A kártyákat Regő fakirakó játéka ihlette, amibe egy hajó, egy repülőgép, egy autó és egy mozdony alakú fafigurát lehet beilleszteni. Marci 4x4 kártyát rajzolt a négy különböző járművel, mindegyikre sebességeket is írt, és szabályokat alkotott, a klasszikus autós kártyához hasonlóan: kitesszük az asztalra a kártyánkat, és akinek a kártyáján nagyobb a sebesség, az nyer. Hogy aztán a nyertes és a vesztes mit csinálhat, meg hogyan tovább, arra vannak még további szabályok is, de egyelőre nem sikerült felfognom. De iszonyatosan büszke vagyok az én kreatív nagyfiamra! A végeredmény:


2010. szeptember 5., vasárnap

Napirend

Előrebocsátom, hogy a kis betegeim jobban vannak :) Regő már nem lázas, és jobban alszik, étvágya kicsit kevesebb, és nagyon taknyos még mindig. Marcival mintha mi se történne, eleven, jól van, csak taknyos és köhög.
Már egy ideje fogalmazgatok magamban egy napirendről szóló bejegyzést, mert amióta megvan a két alvás, olyan szépen beálltunk. Plusz belejön még az iskola, de az csak szabályozza a reggeli kelést, így az is rendszeres lesz. Szereti a Szűz lelkem - és biztos Regőé is, az övé is az :) Persze az iskola még csak három nap volt, és rögtön betegség jött, de a doktornő szerint ha nem lázas Marci, mehet iskolába, szóval folytatjuk az eddigi rutint.
Tehát iskolai napokon fél hétkor kelünk, Regő szopizik, Marci öltözik, Regőt is öltöztetem, és reggeliznek, Regő margarinos vagy tegnap óta már lekváros kenyeret is. Utána mindkettőnek mosakodás, Marcinak tízórait készítek, és ha mindenki egészséges és nincs rettentő idő, akkor fél nyolckor együtt elsétálunk az iskolába. Ha szükséges, ilyenkor még a boltot, postát is elintézem. 
Ha hazaértünk, Regő kilenctől tizenegyig alszik körülbelül. Kilenc tájban általában álmos is, de én is igyekszem figyelni, hogy letegyem, mert ha átesik a holtponton, nehezebben alszik el. Én ilyenkor reggelizem, főzök, netezek, házimunkázom, mikor mi. Marcinak két nap négy, két nap öt és pénteken három órája van, így hétfőn-kedden délben, szerdán-csütörtökön egy óra körül, pénteken 11 előtt itthon van, itthon ebédel. Ez még ebben a három napban nem alakult ki teljesen, és a mi éhségünktől és Regő ébredésétől is függ, de igyekszünk megvárni az ebéddel. Regő ebédje általában húsos főzelék, de egyre inkább közelít a saját ebédünk felé. Igyekszünk együtt enni hárman, és amiből lehet, abból már ő is kap. Délelőtt nem megyünk már sehova, ha nem nagyon muszáj, szeretem, ha nyugodtan alhat, akkor az egész napja jól van megalapozva.
Ebéd után Marci leckét ír, én elmosogatok, ilyesmi, Regő játszik, a lábam körül sertepertél, "segít". Kettő körül álmosodik el újra, akkor megint lefektetem, és másfél-két órát alszik. A szoptatások már valahogy maguktól átkerültek inkább az alvásokhoz, mint az evésekhez, így szopik a reggeli ébredéskor, a két nappali alvás előtt és este, meg egyéb nyűgösségek, elesések esetén. Amikor lefekszik, kávézom, Marcival játszunk, bepakolunk a táskába. Ha mennünk kell valahová, inkább a délutáni alvást bolygatom, de legjobb, ha csak azután megyünk. Fél négy-négy körül uzsonnázik joghurtos, gyümölcsös kását, utána ki szoktunk menni a kertbe, hogy meddig, az időjárásfüggő. Jól eljátszik, mászik, hintázik, idebent lépegetést gyakorol. Fél hat-hat körül kezdődik az esti nyűgösség, fáradtság, hat tájban kapnak vacsorát a fiúk - Regő ebéd- vagy uzsonnamaradékot, vagy margarinos kenyeret -, közben általában apa is hazaér, készít fürdővizet, és fél hét körül már fürdés van. Kicsit korai, tudom, de mindennel együtt így jutunk el oda, hogy nyolckor ágyban vannak a gyerekek, ami, az a tapasztalatom, még Marcinak is kell, nemhogy Regőnek. Pláne nekünk, szülőknek az a néhány egymásra szánt esti óra. :)
A fürdés általában átfedésben zajlik, Marci később ér oda, mint Regő kicsit pancsolnak együtt, aztán Regőt kivesszük, Marci megmosdik és fogat mos egyedül ügyesen. Közben Regőt apa pelenkázza, öltözteti, majd áthozza a hálószobába szoptatásra. Utána elbúcsúzunk a szép sárga fényű kislámpától, altatódallal lefektetem Regőt, és megvárjuk Marcit. Mióta Regő örökmozgó, már nem úgy megy, hogy fekszik a kiságyban és meghallgatja Marci meséjét :) kiveszem, mászik a szobában pizsamában, fel Marci ágyára, ölünkbe, onnan le és vissza, és próbálja lenyúlni a könyvet :) eközben én mesélek Marcinak, aki kurjongat és nevet, én jól elfáradok :) de remélem, ez segít Regőt is könyvmollyá nevelni. Mese után a fiúk szertartásosan összepuszilják egymást, aztán Regőt visszafektetem, mindenkit betakarok, és általában alvás van, Marci még olvas egy kicsit kislámpával, másik könyvet, mint amit én mesélek. Jó éjjeleken két ébredés van, és Regő szopival visszaalszik, majd fél hétkor kezdődik elölről a menet. Igazából hétvégéken sincs sok változás, csak ha van valami program, illetve talán sikerül majd néha tovább aludni reggel :)

2010. szeptember 3., péntek

Nátha

Tegnapra virradóra éreztem először, hogy Regő taknyos kezd lenni. Ötször ébredt éjjel, ez is gyanús volt. Nappal elkezdtem bele nyomni a c vitamint, a ferrum phosphoricumot és a kalciumot, délután már az orrát is szívtam. Valószínűleg kevés volt... A mai éjjelünk kemény volt, Regő már kilenckor felébredt, és hiába szívtam ki az orrát, egyszerűen nem kapott levegőt. Ráadásul ő ujjszopással aludna el szopizás után, de ha a száját becsukja/betömi, nem kap levegőt... Több orrszívás, hosszas séta, kis hintázás után leültünk a kanapéra, tartottam egy ideig a mellkasomon függőlegesen, hátha úgy jobb, aztán 11-re belealudt a szopiba. Akkor letettem, éjfélkor ébredt, orrszívás, vigasztalás, szoptatás, egykor elaludt. Ezt még megismételtük fél négytől fél ötig, és fél hétkor keltünk. Akkor mértem 38,5-ös lázat neki... Ma nem kísértük Marcit iskolába, remélem, a délelőtti alvás meglesz, és utána megyünk orvoshoz. Elvileg addigra Marci is hazajön, őt is viszem, mert neki is rettentően folyik az orra és köhög, de eddig azt hittem, nála ez allergia. Most már gyanús...
Egyébként jól van a kis lázasom, kicsit kevésbé eleven és hangos, mint máskor (azért amikor ezt írom, épp azt kiabálja, hogy ajjajja :) ) de rendületlenül mászik, játszik, nevet és mindent megvizsgál :) még egy fél adag reggelit is evett.

Folyt. köv. megjöttünk a doktornőtől,  vírus, Regőnek a tüdején van váladék, köptető, antibiotikumos orrcsepp, torokfertőtlenítő. Marcinak inkább a torka ronda, neki is torokfertőtlenítő és köptető, ha lázas lenne két napig, antibiotikum. Remélem, nem lesz rá szükség...

2010. szeptember 1., szerda

Iskola, iskola...

...ki a csuda jár oda? Hát például az én másodikas nagyfiam :)

Itt pedig Regő őszi benti szerelésben, a Patitól kapott mellényben. Csinos, ugye? Épp ébredés után, vidáman:

A nyár utolsó és az ősz első napja

Tegnap, a nyár utolsó napján Marcival együtt Szigetszentmiklósra kirándultunk Gyöngyihez. Jött még Szofi Csanival, Annus Izával és a pocakban Nikivel, Anikó Blankival, Barbi ezúttal gyerek nélkül, és persze ott volt Gyöngyi az ő Marcijával, meg a pocakban egy kis titokkal :). Mi voltunk az elsők, mert én 9 körül szeretek elindulni, akkor kezdődne itthon is Regő alvása, így alszik végig az autóban. Az időjárás nem ismeri a naptárt, 12-13 fok volt, borús és helyenként esős is, hazafelé konkrétan szakadó eső. De ne szaladjunk ennyire előre. Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek meglepően jól elvoltak, még Marci volt a leghangosabb, a csajok csak lesték a tempóját, a mozgásigényét meg a szövegét. Sokat dartsozott, felváltva bízott meg valakit a pontszámolással, ugrálólabdázott, kitalált valami tűzoltós-bombás fantáziatörténetet és abban játszott, de néha elvolt a bébijátékokkal is. Gyöngyit dicséri, hogy itt is megkérdezte, mikor jövünk megint :) Regő is jól elvolt, nem igazán lóg ki a 15-16 hónaposak közül. 
Méretben semmiképpen, ügyességben azért látszik a különbség, de nem feltűnő. Mászott, sokszor felállt egyedül és sokat állt, egyet-egyet lépett is, jól elvolt a játékokkal és pont ugyanúgy kuncsorgott kajáért, mint a többiek :) Szóval nagyon jól éreztük magunkat, jó volt ez a kirándulás, program így a nyári szünet utolsó napján, amikor tudtuk, hogy másnap Marcinak is, nekem is kezdődik a korán kelés és a kicsit szigorúbb napirend. Köszönjük szépen Gyöngyinek!
Négy óra felé indultunk haza,  kicsit lassabban a szakadó esőben, mint máskor. Itthon gyorsan főztem egy kis vacsorát, Regő már elég nyűgös volt - a talin nagyon jól bírta, hogy délelőtt kettő helyett csak egy órát aludt, és a délutáni alvása is két óra helyett négykor kezdődhetett csak - hintáztattuk, miközben Marcival elkezdtünk tankönyveket csomagolni. Csak néhánnyal lettünk kész, de nem baj, ma még úgyse kellett, csak a rajzdobozt kellett vinni, ma folytatjuk a csomagolást. Reggel pedig elkezdődött a szokásos rutin - még bele kell rázódni - plusz ünneplőruha-vasalás és 12 fok, erős szél, ami nem szokványos szeptember elsején. Tavaly rövidujjús idő volt, és Péter az egyhetes Regőt tologatta az évnyitó alatt :) Most hamar eljöttünk, az évnyitót a folyosón rendezték, mert a tornaterem még felújítás alatt áll, Regővel elszaladtunk boltba, aztán gyorsan haza. Még jövök egy képpel a másodikas, ünneplős nagyfiamról, egy meg a piciről az anyjával:


Megint új háttér

Az iskolára és az őszre készülve köszönöm az új hátteret Adrinak!