Lilypie Pregnancy tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 14., kedd

Pünkösdi hétvége Ságváron

Hosszú idő után, majd egy hónap kihagyással utaztunk újra Ságvárra mamához, papához. Szombat reggel mentünk, Péter addig itthon tevékenykedett, ajtót és ajtókeretet festett, székeket ragasztott, csupa olyasmit, amit jóval egyszerűbb megcsinálni, ha a gyerekek nincsenek itthon. Vasárnap estére azért lejött, hogy ne kelljen három napot egymás nélkül kibírnunk, de ne szaladjunk ennyire előre :)
Szóval szombat délelőtt érkeztünk, amikor már az itthoni reggeli időjáráshoz képest meglepően meleg volt Ságváron. Kipakolás után épp elkezdtük birtokba venni a kertet, amikor a fiúk nagy örömére megérkeztek az unokatesók, és együtt folytathatták a birtokbavételt. Megnéztük az állatokat, Regő mindent mondott, sőt megtanulta a csikó szót is. Aztán cseresznyét szedtünk, Regő is evett pár szemet, ami nagy szó! Előkerültek a biciklik, motorok, labdák, Márkkal egy remek, gombnyomásra különféle hangokat adó kormánnyal is játszottak. Pár kép a délelőttről:
Kormányosok:

Így iszik Regő üvegből:

Marci megmosta a kosárlabdát, amit legutóbb kinnhagytak, így a portól és esőtől csupa sár volt. Így aztán a kicsiknek is muszáj volt labdát mosni, hozták a különféle labdákat a csaphoz :)

Hamar eljött az ebédidő, aztán az alvás, mi is pihentünk a gyerekekkel, bár egy kicsit rövidebbre sikerült, mint mi szerettük volna. Délután folytatódott a program azzal, hogy felváltva lapátoltunk és talicskáztunk építkezésből maradt homokot a homokozóba, és utána megvolt Regő egyik első homokozása is. Sajnos még mindig eszi a homokot, de most már játszik is, lapátol, gereblyéz.Idővel levetkőztettük Márkot és Regőt, egyrészt hadd szokják, hadd szellőzzenek, másrészt hamar fülig koszosak és vizesek lettek :)
Meztelen motoros:

Két meztelen motoros :D

Több meztelen motoros nem volt :D Itt egy homokozós:

Kecske a kádban - a kád normális esetben a kacsáknak szolgál fürdődézsául :)

Bence a szénabálákon - szombaton Marci, vasárnap Bence ment el a Papával szénát bálázni, bálázógépet nézni és meggyet enni:

A fiúk segítenek borsót fejteni:

Hű, nem is tudom már sorban, mi minden történt... a szombat délutánt a kertben töltöttük, Regővel alvás után elmentünk Siófokra vásárolni, Ancsa elment osztálytalálkozóra, utána Csabival ketten voltunk a négy gyerekre, de általában csak egyikünk volt egyszerre kint velük. Szerencsére a kert nagy része veszélytelen, maximum koszosak és vizesek tudnak lenni, de hát milyenek legyenek a kisfiúk nyáron? :) Aztán Regő egyszer csak elindult befelé azzal, hogy ő éhes - néztem az órát, igaza is volt, már fél hétre járt az idő. Megetettem, aztán a többieket is betereltük, először mindenki a zuhany alá ment, a lefolyóba pedig körülbelül egy tonna homok :D Aztán a szokásos menetrend, mese mindenkinek, alvás, fáradt szülők lerogyása a nappaliban :)
Vasárnap tulajdonképpen ugyanezt folytattuk reggeli után: homokozás, motorozás, biciklizés, labdázás, kertben rohangálás. A kicsik olyan ügyesen tepernek mezítláb, semmi nem zavarja őket, a fenyőfa alatt átmenő Regő kicsit nyafog ugyan, de nyafogva is átmegy. Örülök neki, mezítlábazzanak csak sokat! Vasárnap ebéd után megköszöntöttük Bencét és Ancsát, Ancsa ugyanis öt évvel ezelőtt majdnem szülinapi ajándékba kapta Bencét :) Volt focipályás torta és ajándékok, ahogy ez már lenni szokott.


Délután Regő kevesebbet aludt, mint szokott, úgyhogy mi kimentünk a kertbe, hogy a többieket még hagyjuk pihenni. Ott uzsonnázott, aztán Marci buborékokat fújt neki:



Amikor a többiek is felkeltek és kijöttek, megköszöntötték Regőt a névnapja alkalmából. Már Ancsa kezében észrevette a hatalmas dömpert - nehéz lett volna nem észrevenni - és mekkora autó! felkiáltással üdvözölte, nagyon örült neki :) Mindenáron bele akart ülni, amiből persze borulás is lett, de azért sikerült, egy kicsit húztam is :)



Ancsáék nem sokkal ezután el is indultak haza, mi még estig kinn voltunk, és hétfőn is maradtunk. Éjjelre azért bementünk a házba :D. Késő este apa is megérkezett, akkor már nem találkozott a fiúkkal, de reggel igen, volt nagy öröm! Sajnos viszonylag korán el is ment, sokat dolgozott itthon. Én meg már nem is fotóztam a hétfőt, ugyanaz lett volna a képeken, mint szombaton meg vasárnap. Regő alvása után összepakoltunk és indultunk haza, szép kis kerülőutakon a Balatonról hazafelé tartó forgalom miatt, olyan fél hét körül értünk haza. Jó kis hétvége volt!

2011. június 7., kedd

Névnapos

Vasárnap volt Regő névnapja. Nagy feneket nem kerítettünk neki, vettünk ajándékot, és alvás után átvonultunk a mamához, és szépen megköszöntöttük. Most még süti se volt, de Regő a babapiskótának is nagyon örül :) Kapott egy duplo-szerű építőt, Abrick a neve, ez itt a reklám helye :D ez egy alapkészlet kockákkal, ablakokkal, ajtókkal, egy traktorral és egy emberkével, amit majd igény szerint lehet bővíteni. Regőt főleg a traktor érdekelte, mondjuk pont nem arról készült fénykép :)




Kapott még egy könyvet is, a Böngésző sorozat nyári kötetét, barátaim ajánlották, mint hosszan, aprólékosan elböngészgethető, a gyerekeket sokáig lekötő könyveket, és nekem is nagyon tetszett. Talán még kicsit korai Regőnek, de majd böngésszük együtt, és remélem, megszereti. Kató néninek is megmutatta (igaz, azon a képen ő maga elég vicces fejet vág):


Boldog névnapot, kisfiam!

2011. május 4., szerda

Képek

Jól sikerült fotók sógorom gépével, még húsvétkor készültek anyuéknál. Regő itt még nem bárányhimlős, de a sebe már megvan, de a képeken nem látszik, épp apja karjában napoztatja a sebet a húsvéti melegben.



A kis beteg egyébként ma már jobban van. Sokkal pöttyösebb, mint a lenti fotón, de ma már talán nem jött újabb, és sok pöttye szárad. Éjjel is csak egyszer ébredt, reggel nem volt lázas. Tegnap óta kapja a vírusellenes szert is, szerencsére kifejezetten ízlik neki, és homeopátiás golyócskákat is kap. Holnap még egyszer megyünk orvoshoz.

2011. április 24., vasárnap

Húsvét több felvonásban

Eljött Regő első igazi húsvétja :) Amikor már nemcsak babakocsiból figyeli az eseményeket, hanem maga is részt vesz a tojásgyűjtésben, mondja, hogy nyuszi, és látványosan örül mindennek, nagy örömet szerezve ezzel szüleinek és a húsvéti nyúlnak :) Aki hozzánk már szombat reggel ellátogat, mert tudja, hogy utána nem leszünk itthon, sőt Marci haza se jön, erre pedig minden rendes húsvéti nyúl tekintettel van. Így aztán szombat hajnalban mi ketten Péterrel elmentünk a piacra, hogy vegyünk mindenféle friss finomságot a sonkához-tojáshoz, és mire visszaértünk, meglepetés várt a fűben :) A gyerekek még aludtak, de amikor felébredtek, gyors öltözés után kimentünk megnézni, mit találunk. Volt ott piros tojás, könyv, édesség, Regőnek fűnyíró, Marcinak roller:




Reggeli után összepakoltunk, és indultunk is Mamáékhoz. Gyönyörű idő volt, a fiúk rögtön kiszabadultak a kertbe, Regő folyton Márkot kereste. Olyan okos, hogy bár két-három hete volt ott, mégis tudja, hogy Márknak ott kéne lennie valahol, és mondja is :) Ágiék már ott voltak, hamar megérkeztek Ancsáék is, volt nagy öröm :) Aztán Regő nemcsak Márkot, de Bencét, Ágit, Ancsát is megtanult mondani, és Marci neve is, ami eddig inkább Pacinak hangzott, sokat csiszolódott ezen a hétvégén.
Regőke hamar elfáradt, megéhezett, így őt fél 12 körül lefektettem aludni. Egy nagyon szomorú mozzanat volt az ünnepben: elsírtam magam, amikor megszámoltuk, hány emberre kell teríteni... idén eggyel  kevesebbre kellett... :( Ebéd után mi is pihentünk egyet, és délután Ságvárra is megérkezett a nyuszi. 

Ide is hozott édességet, gyümölcsöt, kinti játékokat, amit rögtön használatba is vettünk, így a kert hatalmas játszótérré és sportpályává alakult, sőt Papa az egyik nyulat is kihozta, aki először egy ládában ült és majszolta a szénát, majd kiengedtük, hadd szaladgáljon, amit meg is tett. Persze ez némiképp extrém sportnak minősült négy focizó, libikókázó, motorozó, hulahopp-karikázó, rohangáló és ezeket bármilyen rendszer nélkül vegyítő kisfiú között :) sőt, még Csabi is beállt focizni, mi Péterrel pedig tollasoztunk.
Regő és a nyuszi:

Nagyon tetszett neki, simogatta, többször is visszatért hozzá, és megtanulta mondani, hogy nyuszi :) Amikor már nem volt a ládában, ment utána, nagyon aranyos volt :)

Libikóka Márkkal és apával:


A libikókát Bence és Márk kapta, haza is vitték, nekünk sajnos nem lenne jó, Marci már súlyhatár feletti :) 
Késő estig ment aztán a hancúr váltott játékokkal és járművekkel, közben Mama odabent már állította össze a finom sonkás-tojásos vacsorát. Regő ebben nem nagyon vett részt, egyrészt fáradtabb is volt annál, másrészt mostanában kritikán aluli a válogatóssága. Hamar megfürdettem és lefektettem, majd együtt vacsoráztam a többiekkel. Aztán kiderült, hogy nem is aludt el, úgyhogy végül is megvolt a szokásos esti szertartás Marcival, mesével, puszikkal, és legalább kilenc óra volt már, mire végül Regő ágyba került. Nálunk ez ritkaság, fél nyolc-nyolckor le szoktak feküdni. Most a késői lefekvés ellenére nagyon nyugtalan éjszakánk volt, több önálló visszaalvásos és két szoptatásos ébredéssel, végül hajnali öttől Regő mellettem aludt, de csak 3/4 7-ig, úgyhogy most nem vagyok túl kipihent :) Esős reggelre ébredtünk, a fiúk nem mehettek ki, így reggeli után kiborították azt a hatalmas doboz építőkockát, amit Ancsáék hoztak, és lelkesen építettek:


A húsvét mellett nem mellékesen Márk napot is ünnepeltünk - egészen pontosan holnap lesz - ennek fénypontja pedig az volt, amikor Márk kapott a nagyszülőktől egy kormánykereket, ami gombnyomásra különféle hangokat ad: szirénázik, dudál és a többi. Na, erről egy ideig a nagyfiúkat se lehetett levakarni, szegény Márk alig fért hozzá, de azért a végén Bence és Marci találtak jobb elfoglaltságot, így a kicsik gyakorlatilag egymás ölében ülve nyomkodhattak egy kicsit :)

Hamar eljött a húsvétvasárnapi ünnepi ebéd ideje, Regő jó nagyot aludt végre, utána pedig jöttünk haza. Marcit elvittük még az apukájához, itthon pedig elmeséltük a mamának és Kató néninek, mi minden történt. És még nincs vége, még holnap is húsvét lesz :) Kellemes ünnepeket mindenkinek!

2011. március 15., kedd

Ünnepi séta

Ma délután kokárdát tűztünk, és a kellemes napsütésben beautóztunk Fehérvárra sétálni, játszóterezni egyet. A délelőtti városi ünnepségre még nem vittük Regőt, neki még inkább nehézség lett volna, mint élvezet, de egy egyszerű séta neki is jólesett. Betértünk egy játszótérre is, motort most nem vittünk, mint kiderült, kellett volna, mert Regő rögtön kisajátított egyet a homokozó gyerekek motorjai közül. Ment vele egy kört és visszavittük, nem volt gond. 

Szívesen csúszdázott is, próbáltuk tanítani, hogy ülve kell csúszni, mert általában a hason fekvést preferálja. Az egyik csúszásnál picit oldalra dőlt, elvesztette az egyensúlyát és beütötte a buksiját a csúszda peremébe. Volt nagy sírás, de hamar megvigasztalódott és csúszott még párat. 
Innen babakocsival mentünk tovább a belváros felé. Nagyon sokan sétáltak, volt egy kis kirakodóvásár is, sőt még egy fagyizó is nyitva volt, de hosszú sorok kanyarogtak előtte, így az első idei fagyizást későbbre halasztottuk. Azért láttunk Fehérvárból pár szépet:
A frissen felújított Magyar Király szálló:

Az a kávézó, aminek nem is tudom a nevét, de most letakarták a névtábláját, megkapta mára a Pilvax nevet, és olcsón árulta a Jókai-bablevest:

Órajáték:

A babakocsis séta után még hagytuk Regőt egyet gyalogolni, hogy az autóba ülésért ne haragudjon, ez be is jött. Nem sokkal azelőtt értünk haza, hogy Marcit is meghozta az apja, vacsoráztak, fürödtek, az előbb meséltem nekik és jöttem ki a gyerekszobából :)

2011. január 24., hétfő

Unokatesók, dédipapa és a hattyúk

A hétvégét szombat délelőttől vasárnap délutánig ismét Ságváron töltöttük a fiúkkal. Péter ilyenkor kipihen minket :) meg sokat dolgozik itthon, csinál olyasmiket, ami Regő mellett nehezebben megoldható.
Szegény Regő pont indulás előtt esett el úgy, hogy már másodszor szakította fel a száját (először pár napja egy leporellós könyvvel sikerült fejbe vágnia magát...) úgyhogy a tervezettnél kicsit később indultunk, nagy sírás, szájmosás, nyomok eltüntetése, szopi után. Elvileg ebben az időben kellett volna Regőnek aludni, de ez az út rövidnek bizonyult, az utolsó sarkon láttam nagyon elbóbiskolni, akkor meg már hiába. Azért jókedvű volt, Márknak különösen örült, hamar megtanulta mondani is, hogy Márk ("mák" vagy éppen "pák", ahogy éppen sikerült :) ). Ebédre viszont nem kért semmit, pedig a kedvenc rizses hús volt, viszont pillanatokon belül elaludt utána. Nagy sírással ébredt szegénykém, biztos voltam benne, hogy a szája fáj, mert semmi nem volt jó. Kapott Nurofent, és rá negyedórára mintha elvágták volna a sírást, evett is, és szépen játszottak. Este Márk, a nagy és okos unokatesó (aki kemény hat héttel idősebb Regőnél :D) rájött, hogy ha Marci fotelágyát kihúzzuk, remekül lehet rajta fel-le szaladgálni. Regő pedig pillanatokon belül utánozta:

A fotón Márk éppen anyukájának nyújtja a kezét, hogy megsimogassa. Ha azt kérdezik tőle, hogy szeret valakit, megy és simogatja, nagyon aranyos :) Az előző pillanatban még Regőt simogatta, de anyát nem lehet kihagyni :)
Vacsorára Regő evett egy kis lekváros kiflit, aztán fürdés és némi Marcival veszekedés után szépen elaludt. Nem is aludt rosszabbul, mint otthon, de körülbelül hajnali fél négytől az én ágyamban :) Ezer éve először fekve szoptattam éjjel, és elaludt mellettem, nem volt szívem visszatenni. Körülbelül háromhetes kora óta nem aludt velünk, olyan jó volt :)
Vasárnap reggel a fiúk együtt hintaszékeztek Mama hintaszékében:

délelőtt pedig Ancsáékkal együtt meglátogattuk Dédipapát, készültek vele közös képek is:

Dédipapa tavasszal már 84 éves lesz, és a fiúk egyetlen dédszülője. Sajnos nincs valami jól :(
Utána kisétáltunk a hajóállomásra, és megetettük a hattyúkat meg a vadkacsákat. Regő gá-gá kiáltásokkal szaladt volna a vízbe, a kenyérre pedig közölte, hogy ő is eszik :D Le is nyúlta a maradékot. Nagyon szép volt az idő, de hideg, szeles, ami a képeken ugyan nem jön le, de nem sokáig maradtunk. Amikor a hattyúk jóllaktak, a fiúk még szaladgáltak meg bújócskáztak egy kicsit a parkban, aztán indultunk hazafelé.



Otthon sokkal jobb idő volt, nem fújt a Balaton-parti szél, így még kinn maradtunk egy kicsit, és megnéztük az állatokat. Anélkül Regővel be sem lehetett volna menni a házba :) Megnéztük a tyúkokat, kacsákat és a kakast:

kerítésen át a kecskéket is, és Papa megmutatta a legkisebb gidát, őt meg is simogattuk:

és a malacokat is megnéztük, meg Bojti kutyával is játszottunk egy kicsit :) A házban ott találtuk Ágit és Gábort, azalatt érkeztek, amíg mi Siófokon voltunk. Ezen a hétvégén ünnepeltük Ági névnapját, valamint Mama és Papa 34. házassági évfordulóját. Ezeken az ünnepeken egy ideje nincs nagy buli és ajándékozás, amióta nagy a család, névnapokra csak a gyerekek kapnak ajándékot, házassági évfordulóból pedig a nagy kereket ünnepeljük majd. Sütik azért voltak :)
Ebédet most sem kért Regő, pedig megint olyan volt, amit egyébként szeret, de a délelőtti alvás most is kimaradt, valószínűleg enni is azért nem kért, szopi után pillanatokon belül elaludt, és jól is aludt. Ébredés után pedig már hamarosan indultunk haza.

2011. január 1., szombat

Boldog új évet!

Ez a nap is eljött, immár 2011-et írunk, Regőnek ez már a harmadik éve :) Pontosan ma két éve lett pozitív az a teszt, amely az ő érkezését jelezte. Boldog új évet kívánunk mindenkinek! És köszönjük az új, immár nem karácsonyi hátteret Adrinak!
Szilveszterre meghívásunk volt kedves barátainktól, Joe-tól és Marianntól, a kisfiuk, Dominik márciusban már kétéves lesz. A képeken ennél jóval nagyobb különbség látszik a gyerekek között, Dominik simán háromévesnek is elmenne, olyan magas és nagy fiú, amit a nagy haja még csak megerősít. Igazán jó képek nem készültek, nem sikerült a fiúkat mosolygós páros képre összeterelni, mondjuk nem is igazán igyekeztünk, hogy sikerüljön :). Eredetileg ottalvós bulira szólt a meghívás, de mivel még mindig nem vagyunk teljesen egészségesek, és Regő amúgy is nehezebben szokott elaludni és rosszabbul alszik idegen helyen, inkább elmentünk délután, és azt mondtuk, meglátjuk, meddig érzi, érezzük jól magunkat. 
Regő szokásosan lassan oldódott fel, de barátságos volt, főleg, amikor észrevette, hogy van nekik való rágcsálnivaló, meg labda :) A vacsorája ma kivételesen kekszfélékből állt, amihez rengeteg vizet kért, de hát buli van :) Dominik nagyon aranyos volt vele, fejlettségben is látszik az öt és fél hónap különbség, olyan szép, szelíd mozdulatokkal simogatta, minden játékát odaadta, mondta, hogy tessék :) nagyon szépen eljátszottak, táncoltak is. :)
Körülbelül nyolc óra felé éreztük úgy, hogy lassan elég Regőnek a buliból, ahhoz képest, hogy itthon már fél nyolckor aludni szokott, nagyon jól bírta. Az autóban sem aludt el hazafelé, pedig teljesen sötét volt. Itthon is zenéltünk, táncoltunk még egy kicsit, végül apa megfürdette Regőt, és fél tízkor már ágyba is került.
Éjfél előtt pár perccel ébredt fel a szomszédok tűzijátékaira, látszott, hogy nem akart volna még, nagyon álmosan szopizott, így mentünk át az új évbe :) Visszaaludni persze nem tudott, néztük a tűzijátékot, egy félórát kinn volt velünk, aztán ahogy a szomszédok elcsendesedtek, ő is elaludt, és nem sokkal utána mi is. Így telt nálunk a szilveszter :)

2010. december 27., hétfő

Beteges karácsony

Mármint nem a karácsony volt beteges, hanem mi... :) Regőről már írtam, ő szerencsére karácsonyra már lázas nem volt, csak nagyon taknyos és köhögős, apránként mászik ki belőle, ami nem könnyű úgy, hogy Marika néni is beteg, és 23-án este Péter is ágynak esett hirtelen magas lázzal, hidegrázással. Ő csak ma jutott el orvoshoz, ugyanazzal küzd ő is, na de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe.
Szóval 24-én reggel nagyon világvége-érzésem volt, már láttam, ahogy egyik betegtől a másikig szaladok, nem lesz befaragva a talpba a karácsonyfa, nem lesz időm, módom egyedül mindent megcsinálni, és este majd sírdogálok a betegeim meg a vacsora romjai felett. Aztán minden sokkal jobban sikerült, mint ahogy reggel borúsan láttam :). Péter ugyan gyakorlatilag átaludta a napot, de ebédelni, ajándékozni és gyertyát gyújtani, meg vacsorázni lázasan is felkelt, Marika néni aznap egész jól volt, Regő pedig egy tündér. Lett ebéd, vacsora, torta, ajándék, fa és minden, ami kell :)
A fát Regő délutáni alvása alatt díszítettem fel, és ő nagyon ügyesen pont addig aludt, ameddig kellett. Gyorsan átöltöztem, felébresztettem Pétert, ő szólt az anyukájának is, addig én Regőt öltöztettem csinibe, és a gyerekszobában játszottam vele, amíg meg nem hallottuk kintről a csengőszót. Csak a karácsonyfa fényei égtek, és Regő csak nézett, ahogy kifelé jöttem vele, hogy itt meg mi történt? :) Nagyon komoly volt egy ideig, csak lesett egyikünkről másikunkra, aztán a fára, ahogy letettem is, az érdekelte legjobban.

Szerinte a fán labdák és kekszek vannak, ja meg lámpák :) Aztán körberaktuk csomagokkal, és még mindig csak nézett, mit is akarunk mi tőle? :) Elkezdtem neki feltépni a papírokat, és így lassan rájött a lényegre.

Sok mindent kapott, csupa szép és jó játékot és könyvet: húzható kiskocsit építőkockákkal, hangszerkészletet, egy másik húzható játékot, ami leginkább egy szekérre hasonlít, és a rakománya formabedobó, négy könyvet, az egyikben cd is volt, és Emi barátnőméktől egy kis ceruzatartó készletet, hogy mielőbb megtanuljon rajzolni :) A legnagyobb sikere a hangszereknek volt. Van közte, amihez még nőnie kell, például szájharmonikázni vagy a triangulumot szépen, pontosan ütni még nyilván nem tudja, dühöngött is kicsit, hogy nem sikerül, de amikor apja megmutatta neki, hogy a csörgődobot hogy kell ütni, azt a boldogságot látni kellett volna. Zenélt, forgott, táncolt :)

Gyorsan eltelt az idő játékkal és zenével a vacsoráig, Regő "ünnepi" vacsorája a déli krumplileves volt, nagyon nincs étvágya most betegen. Fürdés után az éjszaka szerencsére jól telt, talán már aznap éjjel nem is kellett neki orrot szívni.
A karácsony első napja nyugodtan - és betegesen - telt. Apa és fia úgy tudtak kicsit együtt játszani, hogy Péter feküdt, Regő pedig keresztülmászkált rajta, és odavitt egy-egy játékot, könyvet. Szerencsére mindketten nagyokat tudtak aludni, azzal is gyógyulnak. Valamivel dél előtt hazajött Marci, és vele is kibontogattuk az ajándékait, ez már nem volt olyan ünnepélyes, mint a szenteste, de azért volt öröm! Marci kapott egy műanyag bobot, amit Regő rögtön ki is próbált, szerinte hinta:

Aztán társasoztak is, Regő szerint a táblás társasjátékok kipróbálásának ideális módja, ha az ember ráül a táblára, és ott veszi szemügyre a játék apró részeit:

Délután jött a már említett nagy alvás, ami alatt Marcival elkezdtünk filmet nézni, a végére már Regő is csatlakozott újra. Nagyon örült Marcinak, végre újra együtt fürödhettek, és az esti meseolvasásból is kivehette a részét.
26-án mentünk Anyukámékhoz, ahol hagyományosan ilyenkor jön össze a család apraja-nagyja. Most sajnos mindenféle változások léptek érvénybe: Péter nem jött, mert reggel még lázas volt. Mi is csak egy napra mentünk, mert apát se akartuk hosszabban itthon hagyni, meg a többieket sem akartuk megfertőzni. Ágiék is elutaztak már 26-án, és Dédipapa se jött most, hasonló okokból, mint mi, ő sem volt jól. Azért a többiekkel megajándékoztuk egymást, együtt voltunk, a gyerekek is jól elvoltak. Regővel nem volt könnyű, az autóban az utolsó tíz percre szenderedett el, így muszáj volt felébreszteni érkezéskor, nyűgös is volt, beteg is, nagyon kis ölbebaba. Ajándékozáskor végig aranyosan ült az ölemben és nézegette, miket kapott: egy golyóhúzogatót, egy húzható, kerekes kis kutyát és egy nagy vödör fa építőkockát. A golyóhúzogató különösen lenyűgözte, aztán azért Márkkal is játszottak egy kicsit a földön.

Ebédre ügyesen ette Mama finom húslevesét és sajtos húsát rizzsel, napok óta nem evett ennyit. Aztán egy rövidet aludtak Márkkal egy szobában, hogy a másikban a nagyok tudjanak játszani. Alvás után nem sokkal aztán hazaindultunk, mert megint kezdődött a nyűgösség, persze a kocsiban alvás megint nem volt, de a hazaérésnek nagyon örült Regő, megmutatta az új játékait Apának és Mamának. Marci ott maradt pár napra Ságváron, hadd játsszanak a szuper új játékaikkal Bencével, és hát ő az egyetlen, aki nem beteg most köztünk.