Lilypie Pregnancy tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2011. július 5., kedd

Egyesítsük blogjainkat!

Mármint csak én az enyémeket :)

Némi gondolkodás után úgy döntöttem, sok nekem öt blog, és ha tartom magam az eddigiekhez, akkor a harmadik gyermekemnek is kéne egy külön blog, hat meg már pláne sok. És a gyerekes blogokat nem is lehet igazán különválasztani, még Marcit és Regőt úgy-ahogy sikerül, de az se az igazi, de a két kicsit szerintem biztos nem lehetne, meg azért a három gyereket se szívesen már. A könyves, kreatív, kertes blogokkal meg egy csomószor elmaradtam, amit nem vesz jól a lelkiismeretem... szóval ha most mindent egyben írok, abban biztos mindig lesz olvasnivaló.

A meglévő blogokat nem zárom be, nem törlöm, a mostani helyükön olvasható lesz mindegyik, nekem is biztosan hasznos lesz ezt-azt visszakeresni.

Várok szeretettel mindenkit itt: http://egyboszorka.blogspot.com/

2011. július 4., hétfő

Nagy ágyban

Amióta (egy bő hete) megérkezett Marci galériaágya, és össze is raktuk, azóta alatta keresztben ott várt Regőre Marci régi, leesésgátlós ágya. Nem terveztük még átszoktatni bele, majd csak a szülinapja körül, még akkor is bőven elég idő lett volna a kistestvér érkezéséig.
Tegnap viszont történt egy kis baleset: Marci nem volt itthon, mi pedig elaludtunk, csak 10 körül eszméltünk fel, amit Regő hagyott, szép csendben volt, de ébren - amikor ugyanis végül bementem érte, a pizsamája összevissza a nyakába volt tekerve, a pelenkát levette, és sajnos bele is pisilt az ágyba.
Kimostam a matracot és egy kicsit a paplant is, más nem esett áldozatul, viszont a matrac nem száradt meg a délutáni alvásig. Gondoltam egyet, és miután ugyanúgy megszoptattam Regőt, a leesésgátlós ágyba tettem le ugyanúgy, mint előtte a kiságyba, ugyanazzal a párnával, takaróval, pelusokkal, macival. Aztán kijöttem és hallgatóztam. Kis nyafogás után csend lett, de nem mertem belesni az ajtón, hátha nem alszik még, vagy pont én ébresztem fel. Úgyhogy kimentem a kertbe, és létráról belestem az ablakon :D aludt :) És aludt ugyanúgy három órát, mint eddig a kiságyban.
Ezen fellelkesülve este már azt gondoltam, próbáljuk meg most is a nagy ágyat, ha megszáradt a matrac, ha nem. Mesét most nem kért, szaladt az ágyba, viszont ahogy kijöttem, sírt. Bementem, hívta apát is, egy ideig bent voltunk mind a ketten, de Regő nem igazán tudta, mit akar, nyafogott, ment egyikünktől a másikig. Végül kért cicit, kapott is, aztán lefektettem, és innentől reggelig aludt :) Ha ez az átszokás volt, akkor nagyon zökkenőmentesen ment, és nagyon büszke vagyok a kisfiamra :) Remélem, ez volt az, és így is marad!

2011. július 3., vasárnap

Meglepetés

A tegnapi a meglepetések estéje volt. Regő már vagy félórája fürdött, próbáltam mindenfélével kicsábítani a kádból - mert ha csak úgy kiveszem, azért nagyon szokott haragudni, néha muszáj, de most ráértünk kivárni - egyszer csak feláll, nyújtja a karját, és mondja, hogy "jössz mamához". Kaptam az alkalmon, kivettem, gyorsan rátekertem a törölközőt, és mentünk mamához. Csak pár percet volt ott, szaladt vissza ledobva a törölközőt, felöltöztettem, és ültem le a fotelba egy könyvvel, már a gyerekszobában, hogy akkor most mesélünk. Ő meg kiszaladt a nappaliba, hozott egy másik könyvet, megállt a gyerekszoba ajtaja előtt, és megint mondta, hogy menjünk mamához. Mostanában valamiért nem volt nagyon jóban a mamával, gondoltam, használjuk ki, ha most vele akar lenni, úgyhogy átmentünk könyvestül. Regő kényelmesen elhelyezkedett a fotelban a könyvvel, és mamával vagy húsz percig nézegettek egy állatos könyvet, néha kilesett rám, nagyon aranyos volt.
Egyszer csak azt mondta, "pisilsz", felugrott a fotelból, és szaladt a mama fürdőszobája felé. Nagyon meglepve szaladtam utána, vetkőztettem, ültettem a vécére, persze nem pisilt, utólag azt gondolom, hogy szólhatott, hogy most történt a dolog, mert a pelenkában viszont friss cseppeket találtam. Még vagy háromszor szaladt vissza pisilni, egyszer sem pisilt, de érdekelte a dolog, és élvezte, aztán azért visszakapta a pelenkát. És nagyon ügyesnek gondolom, hogy így szólt!