2011. április 30., szombat

Orvosnál

Megkevertem az időrendi sorrendet, még kedden jártunk a gyerekorvosnál, megmutattam Regő sebét. Azt mondta, nagyon szépen gyógyul, egy picit volt gennyes az egyik széle, de megdicsért, hogy emiatt nem kezdtem el adni a felírt antibiotikumot. Két kérdésem volt: a seb szépen kiszáradt, de sajnos mozgás közben többször megrepedt és vérzett, illetve mivel Regő hason alvós, alváskor mindig befülledt és újra nedvedzeni kezdett. Ennek orvoslására beecsetelte piros ecsetelővel, a kirepedésre pedig azt javasolta, hogy állandóan legyen rajta Panthenol, mert az olajos, és nem hagyja kirepedni. Így is tettem, amint felszívódott vagy letörlődött a hab, azonnal fújtam újra. Ennek és az ecsetelésnek az eredményeként mostanra nagyon szép, száraz és rózsaszínű a seb, tegnap este óta Contractubex krémmel kenem, hogy ne maradjon nyoma. Hétfőn azért még egyszer megmutatom újra. A bárányhimlő egyelőre nem jött ki Regőn, kb. ma két hete volt Marci fertőzése.

Búcsú Dédipapától

Elbúcsúztunk, elengedtük őt, és ő elment utolsó útjára a hajóval...
Csütörtökön délután volt egy gyászmise Siófokon az ottani rokonoknak, barátoknak. Regőt is betoltuk babakocsiban a templomba, kicsit maradt is, de amikor felváltva kiabálta, hogy anya és papa, akkor apa kiment vele. Sétáltak a templom melletti parkban, buszokat néztek és bementek a vasútállomásra is, egy vonatot megnézni. Az nagy élmény volt Regőnek :) A mise után a család többi része anyukáméknál összegyűlt még egy kis beszélgetésre, mi sajnos későn értünk volna haza Regővel, ha oda is megyünk, és tudtuk, hogy másnap is hosszú napja lesz, így inkább hazajöttünk.
Pénteken déli egy órakor volt maga a temetés és utána még egy gyászmise Dömösön. Valiéknál (apukám unokatestvére) találkozott a rokonság egy-két órával előtte. Jó volt látni őket, sokukkal nagyon ritkán találkozunk, meg is beszéltük, hogy nem csak ilyen alkalmakkor kéne. Regő persze mindenkit levett a lábáról :) Beszélgettünk, gyerekeket megetettük, Marci átöltözött öltönybe, és indultunk a temetőbe.
A ravatalozóban nagyon szép meglepetés várt. Egy kis asztalon állt az urna, mellette Dédipapa fényképe, előtte koszorúk, mögötte pedig egyenruhában két régi hajós társa, mély tisztelettel, sapka nélkül, nagyon szép volt. A pap is szépen beszélt, hajóhoz hasonlította az életet, amely, ha a kormányos tudja, mit csinál, biztosan jó irányba megy. Papa ilyen volt.
Péter nem jött be Regővel a ravatalozóba, kinn álltak a távolabbi rokonokkal és dömösi barátokkal, ismerősökkel. Regőnek nem említettük, hogy miért vagyunk itt, és nem látta Papa fotóját sem, mégis elkezdte mondogatni, hogy dédipapa, dédipapa :) Péter kívül tolta hallótávolságon, és megkérdezte tőle, itt a Papa? Igen! Melyik papa? Dédipapa! - Persze nem biztos, hogy messzemenő következtetéseket kell levonni egy húsz hónapos válaszaiból, de mindenesetre érdekes, és én hiszek abban, hogy a gyerekek többet látnak, mint mi. Azóta is emlegette, tegnap is hazafelé, ma reggel is.
A temetés után leautóztunk a faluba gyászmisére, Regő elaludt az autóban. Óvatosan mentünk vissza utána Valiékhoz, de szerencsére aludt tovább, megvolt a napi két és fél óra alvása, bár kicsit kényelmetlenebb körülmények között, mint szokott. Aztán bejöttek, belakott sütiből, ivott, mászkált fel-le, barátkozott, nagyon aranyos volt. Az utcára is kimentünk kicsit sétálni, átmentünk megnézni Lajos bácsi kovácsműhelyét. Öt óra felé indultunk haza, még jó két óra autózás állt előttünk.
Sajnos én nem fényképeztem, de ha kapok a családból fotókat, hozok majd.
Nyugodj békében, Papa!

2011. április 25., hétfő

Húsz hónapos

Kerek hófordulóhoz érkeztünk, Regő Dániel ma 20 hónapos :) Az már majdnem két év! Számadatokról később, talán kedden sikerül megmérni, 19 hónaposan el is maradt a mérés. Lássuk, milyen a 20 hónapos Regő ezenkívül. Természetesen okos, ügyes és szép, de tényleg :)
Evés: ezzel kezdem, legyünk túl a rossz oldalán, aztán jöhetnek a jók :) Az evése katasztrofális, bár ha végiggondolom, lehetne még ennél is rosszabb, de egyéves kora előtt sokkal jobb volt, és nem tudom, mi történt azóta. Illetve azt tapasztaltam, hogy nátháknál, betegségeknél elment az étvágya, volt, hogy csak szopott, majd mindig valamilyen változással jött vissza. Hol ezt, hol azt nem evett. Most ott tartunk, hogy reggelire megeszik egy fél szelet margarinos-lekváros kenyeret, iszik hozzá tejet, teát vagy vizet. Tízórai vagy van, vagy nincs, ha van, akkor gyümölcsös bébiétel és/vagy pár szem keksz. Az ebédnél megáll a tudomány, szinte semmit nem szeret, amit főzök, régen meg csak azt szerette... Pár nappal ezelőttig, ha biztosra akartam menni, sült húst készítettem rizzsel, zöldséges rizzsel, de a legutóbbi alkalommal már azt sem ette. Semmi főzelék, tészták sem nagyon, se krumpli, semmi. Megkínálom azzal, amit mi eszünk, aztán vagy elgyengülök és nyitok neki egy újabb gyümölcsös bébiételt, vagy ha nem látom nagyon éhesnek, akkor nem. Semmi zöldséget nem eszik - én viszont falom, lehet, hogy az anyatejen keresztül eljut hozzá is? Gondoltam már erre is, hogy hátha a szoptatás befejeztével csökken majd ez a válogatósság, de emiatt nem fogom elválasztani, jobbat úgysem kaphat. A tejtermékeket szereti, natúr joghurtot, kefirt, sajtot örömmel eszi. Felvágottat nem kap, a sonkát melegszendvicsben megeszi - talán mert úgy nem látja? Gyümölcsöt kizárólag bébiételben, hiába teszem elé ugyanazt darabolva vagy házilag turmixolva, nem kell. Pedig egyéves koráig nem is evett bébiételt. A halat szereti még natúran, sütve. Szóval tiszta kitalálósdi az etetése, és néha stresszes, de azért igyekszem nem aggódni, mert végülis mindenféle tápanyagból jut bele több-kevesebb, és mert szopik (mostanában naponta háromszor, kivéve egy-két fontos vigasztalást). Megpróbálok még valamilyen multivitamint adni neki, mióta beköszöntött a tavasz, nem kapott, talán segítene.
Alvás: ez viszont egyre jobb. Stabilan beállt a napi egy nappali alvás, körülbelül fél 12 körül teszem le aludni Regőt, a textilpelusához ragaszkodik, bekapja az ujját, arcához gyűri a pelust, és egyedül elalszik. Akkor piheni ki magát, ha két-két és fél órát alszik legalább, szokott másfelet is, de akkor este hamar nyűgös lesz. Éjszaka is javul az alvása, most már rendszeresen, hetente egyszer-kétszer megajándékoz egy átaludt éjszakával, de ha ébred, akkor is maximum egyszer. Este fél nyolc, nyolc körül ágyban van (Marcival még bohóckodnak kicsit elalvás előtt) és ha nincs iskola, akkor fél nyolcig is elalszik, én meg élvezem :)
Fejlődés: tényleg egyre ügyesebb és okosabb. Mindent megért, igyekszik megcsinálni, szót fogadni, persze van, amikor az érdekes dolgok fontosabbak, mint azt tenni, amit apa-anya mond :). Szívesen és viszonylag sokat sétál, azt kell még megtanulnia, hogy arra menjen, amerre mi akarunk :) és nagyon ügyesen motorozik már. Szépen eszik kanállal, villával - nem is hagyja, hogy etessem - és régóta ügyesen iszik pohárból. Próbál öltözni, vetkőzni, segít öltöztetésnél, nyújtja kezét-lábát, teszi a lábára a cipőt, zoknit, bedugja a kezét a karnyílásba. Zoknit, nadrágot egyedül leveszi, de volt már, hogy a bodyt is sikerült, ha kikapcsoltuk neki. A rajzolás iránti érdeklődése mostanában lanyhult, amióta nemkívánatos helyeken találtunk ceruza- és egyéb nyomokat, és nincs állandóan elöl egy pohárnyi színes. Nagyon szereti az állatokat mind könyvben, mind élőben, és a zenét. Ha zenét hallgatunk - nemcsak neki valót, hanem mindent, amit mi szeretünk - hozza a hangszereit, táncol, zenél, nevet és tapsol, jó kis bulik szoktak így kikerekedni :). Szeret még kint lenni, szinte minden este egy kisebb küzdelem a behozása :) Játszótérre sajnos ritkán járunk, így nem könnyen derül ki, hogy mászásban és hasonlókban mennyire ügyes, de itthon mindenre felmászik, amire lehet, a motorral pedig a járda két lépcsőjén vagy bent a küszöbökön is simán halad át, fel-le. 
Beszéd: ez a leglátványosabb :) Már nem tudnám összeírni a szavait, szinte mindennap akad valami új, és eljutottunk oda, hogy ha kérjük valamire, hogy mondja ki, kis gondolkodás után kimondja. Ahogy lentebb is írtam, akit tud, a nevén szólítja. Múlóban a "bűvak"-korszak: mondja már az autót és a motort, csak az ismeretlen járművekre és berregő masinákra használja még ezt a saját fejlesztésű szót. Sajnáljuk is, olyan aranyos és egyedi dolog volt, de biztosan lesz még ilyen :) Újabban pedig rövid kis mondatokat használ: itt a mama, ott az anya, gyere ide, Bátor :) Nagyon ügyes :)
Szobatisztaság: Nem tartunk sehol, nem is akarunk, de a múltkor, amikor az Ikeában  jártunk, vettünk azért egy bilit. Hogy legyen, nyárra jó lesz, enni meg addig sem kér. Azóta a fürdőszoba dísze, és amikor Regő először meglátta, nagyon érdekelte. Gondoltam egyet, ráültettem, kérdeztem, belepisil-e. Ő meg belepisilt körülbelül három cseppet, majd felemelte a bilit, és borította a vécébe a tartalmát. Hogy ezt honnan tudta?? Inkább az ügyességekhez kellett volna írnom, mint a szobatisztasághoz, mert azóta se ült rajta :)

2011. április 24., vasárnap

Dédipapával

Ezeket most bányásztam elő a gépről:



Húsvét több felvonásban

Eljött Regő első igazi húsvétja :) Amikor már nemcsak babakocsiból figyeli az eseményeket, hanem maga is részt vesz a tojásgyűjtésben, mondja, hogy nyuszi, és látványosan örül mindennek, nagy örömet szerezve ezzel szüleinek és a húsvéti nyúlnak :) Aki hozzánk már szombat reggel ellátogat, mert tudja, hogy utána nem leszünk itthon, sőt Marci haza se jön, erre pedig minden rendes húsvéti nyúl tekintettel van. Így aztán szombat hajnalban mi ketten Péterrel elmentünk a piacra, hogy vegyünk mindenféle friss finomságot a sonkához-tojáshoz, és mire visszaértünk, meglepetés várt a fűben :) A gyerekek még aludtak, de amikor felébredtek, gyors öltözés után kimentünk megnézni, mit találunk. Volt ott piros tojás, könyv, édesség, Regőnek fűnyíró, Marcinak roller:




Reggeli után összepakoltunk, és indultunk is Mamáékhoz. Gyönyörű idő volt, a fiúk rögtön kiszabadultak a kertbe, Regő folyton Márkot kereste. Olyan okos, hogy bár két-három hete volt ott, mégis tudja, hogy Márknak ott kéne lennie valahol, és mondja is :) Ágiék már ott voltak, hamar megérkeztek Ancsáék is, volt nagy öröm :) Aztán Regő nemcsak Márkot, de Bencét, Ágit, Ancsát is megtanult mondani, és Marci neve is, ami eddig inkább Pacinak hangzott, sokat csiszolódott ezen a hétvégén.
Regőke hamar elfáradt, megéhezett, így őt fél 12 körül lefektettem aludni. Egy nagyon szomorú mozzanat volt az ünnepben: elsírtam magam, amikor megszámoltuk, hány emberre kell teríteni... idén eggyel  kevesebbre kellett... :( Ebéd után mi is pihentünk egyet, és délután Ságvárra is megérkezett a nyuszi. 

Ide is hozott édességet, gyümölcsöt, kinti játékokat, amit rögtön használatba is vettünk, így a kert hatalmas játszótérré és sportpályává alakult, sőt Papa az egyik nyulat is kihozta, aki először egy ládában ült és majszolta a szénát, majd kiengedtük, hadd szaladgáljon, amit meg is tett. Persze ez némiképp extrém sportnak minősült négy focizó, libikókázó, motorozó, hulahopp-karikázó, rohangáló és ezeket bármilyen rendszer nélkül vegyítő kisfiú között :) sőt, még Csabi is beállt focizni, mi Péterrel pedig tollasoztunk.
Regő és a nyuszi:

Nagyon tetszett neki, simogatta, többször is visszatért hozzá, és megtanulta mondani, hogy nyuszi :) Amikor már nem volt a ládában, ment utána, nagyon aranyos volt :)

Libikóka Márkkal és apával:


A libikókát Bence és Márk kapta, haza is vitték, nekünk sajnos nem lenne jó, Marci már súlyhatár feletti :) 
Késő estig ment aztán a hancúr váltott játékokkal és járművekkel, közben Mama odabent már állította össze a finom sonkás-tojásos vacsorát. Regő ebben nem nagyon vett részt, egyrészt fáradtabb is volt annál, másrészt mostanában kritikán aluli a válogatóssága. Hamar megfürdettem és lefektettem, majd együtt vacsoráztam a többiekkel. Aztán kiderült, hogy nem is aludt el, úgyhogy végül is megvolt a szokásos esti szertartás Marcival, mesével, puszikkal, és legalább kilenc óra volt már, mire végül Regő ágyba került. Nálunk ez ritkaság, fél nyolc-nyolckor le szoktak feküdni. Most a késői lefekvés ellenére nagyon nyugtalan éjszakánk volt, több önálló visszaalvásos és két szoptatásos ébredéssel, végül hajnali öttől Regő mellettem aludt, de csak 3/4 7-ig, úgyhogy most nem vagyok túl kipihent :) Esős reggelre ébredtünk, a fiúk nem mehettek ki, így reggeli után kiborították azt a hatalmas doboz építőkockát, amit Ancsáék hoztak, és lelkesen építettek:


A húsvét mellett nem mellékesen Márk napot is ünnepeltünk - egészen pontosan holnap lesz - ennek fénypontja pedig az volt, amikor Márk kapott a nagyszülőktől egy kormánykereket, ami gombnyomásra különféle hangokat ad: szirénázik, dudál és a többi. Na, erről egy ideig a nagyfiúkat se lehetett levakarni, szegény Márk alig fért hozzá, de azért a végén Bence és Marci találtak jobb elfoglaltságot, így a kicsik gyakorlatilag egymás ölében ülve nyomkodhattak egy kicsit :)

Hamar eljött a húsvétvasárnapi ünnepi ebéd ideje, Regő jó nagyot aludt végre, utána pedig jöttünk haza. Marcit elvittük még az apukájához, itthon pedig elmeséltük a mamának és Kató néninek, mi minden történt. És még nincs vége, még holnap is húsvét lesz :) Kellemes ünnepeket mindenkinek!

2011. április 22., péntek

Képregény

Mai kerti kalandjaink szerintem képregénybe kívánkoznak :)
Így uzsonnáznak az urak:


Uzsonna után jöhet a játék: találtunk egy jó hosszú nádat:

Elvették!! Azt mondták, veszélyes!!! :(((

De sebaj, hoztak nekem egy rövidebbet :)

Akkor most már nyugodtan kimotorozhatok a szőlőbe:

Bekrepált a motor...

Halló, szerviz? Segítsenek már, nem akar indulni!

Halló, megint én vagyok! Hagyják csak, most már inkább elásom! :)

Nézd már, a tesóm milyen érdekes bogarat talált! Meg is mutatta :)


U.I. a főszereplő jól van, már olyan, mintha nem is fájna a sebe, ma már nem volt szükség fájdalomcsillapítóra. Csak akkor sír, ha kezeljük, nagyon ügyes és bátor. A seb nem szép :( mármint olyan, aminek lennie kell, de az egészséges bababőr nagyságrendekkel szebb. Regő eleven, jól elvan, ügyes, okos :)

2011. április 21., csütörtök

Baleset

Hányszor hallottam, hogy valaki azt mondja, csak egy pillanatra fordult el... hányszor gondoltam, hogy ez csak másokkal fordulhat elő, hányszor sajnáltam szegény gyerekeket és szülőket, akiknek a gyerekeit baleset érte... Hát most megtörtént velünk is, és tényleg csak egy pillanat.
Tejet forraltam a mikróban, kivettem a bögrét, és tényleg csak egy pillanatra fordultam el... Regő nem is érte el igazán a bögrét, a következő pillanatban már kiáltottam is rá és toltam arrébb... nem voltam elég gyors, ráfröccsent a forró tej. Azonnal dugtam ruhástul a mosogató, majd a zuhany alá, aztán fújtam Firsttel, akkor már kipukkadt hólyag volt a kis mellkasán... Rohantunk a gyerekorvoshoz: másodfokú égési sérülés, csecsemőtenyérnyi folt a mellkasán. Kapott rá vizes borogatást, Cataflam cseppet fájdalomcsillapításra, Panthenolt, jégzselét hűtésre, Normolyt port és sok jótanácsot. Ekkor már rég nem sírt, csak addig, amíg én kezeltem otthon, illetve amíg a  borogatást rátették. A váróban már úgy szaladgált, mintha mi se történt volna. Itthon újra lekezeltük, kapott fájdalomcsillapítót is, és elaludt. Jókedvűen kelt délután, mintha mi se történt volna - a kép ekkor készült, a bodyja alatt a vastag Panthenol hab látszik. Ügyesen ivott sokat, megitta a neki adható maximális mennyiségű Normolytos teát, étvágya nem nagyon volt, szerencsére láza sem. Jókedvű is volt egészen kora estig, amikor már elfáradhatott, fájhatott is a sebe, és a kinti játék idejére rátett gézlap is zavarhatta. De kint úgy játszott, motorozott, labdázott, mint máskor, megnyugtató volt nézni. Este aztán már eltört a mécses, kapott megint fájdalomcsillapítót, a fürdést, élvezte, sokat szopizott, és újabb adag Panthenol habbal a kis mellkasán lefektettem. Édes kisbabám, gyógyuljon meg hamar!

2011. április 17., vasárnap

Nehéz az élet

Hát hiába, ez van. Nagy a kert, mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából, és nem árt, ha ehhez idejekorán hozzászokik, punktum. Nálunk a legkisebbnek is megvan a maga dolga, nincs lazsálás, fő a szigor és a fegyelem! :D Ennek értelmében Regő ma segített apának a szőlő motoros kapálásában:

Málnabokrokat kapált:


Utána el is gereblyézte:

Füvet nyírt:


Közben jól nevelt, illemtudó férfiként virágot is vitt a hölgyeknek:


Végül, mint aki jól végezte dolgát, távozott a munka frontjáról :)

2011. április 13., szerda

Tulipános Regő

Ismerkedünk a kerttel:


2011. április 12., kedd

Dédipapa elment

Ma reggel 8:10-kor csendesen elaludt a kórházban. Elment a hajóval Mama után, aki már tíz éve előrement, és biztosan nagyon hiányoztak egymásnak. Megölelgettem Regőt, mondtam neki, és ő is mondta, hogy dédi, dédi, de nevetett, persze nem érti még, miért is szomorúak ilyenkor az emberek. És lehet, hogy neki van igaza. Dédipapának biztosan nagyon jó ott, ahol most van. 

Csak én vagyok szomorú, mert nem lesz a gyerekeimnek már Dédipapájuk... Isten veled - vagy inkább a viszontlátásra, Papa!

Gyerekszáj

...mielőtt még elfelejtem :)
  • Vasárnap délelőtt Apa bekapcsolta a tévét, hogy megnézze a Forma 1-et. Késői kelésünk, reggelizésünk következtében Regő még az etetőszékben ült, onnan látta a tőle messze lévő tévét, és azt kiabálta:
    - Picike bűűvak!
    Magyarázat: a "bűvak" az autó, vagyis inkább mindenféle jármű, valahogy a brűűűű berregésből lett, a Regő által gyakran használt "ak" végződést hozzátéve, amivel úgy érezzük, mintha nyomatékosítani akarna egyes szavakat.
  • Tegnap este a kádban ült, amikor valami motorzajt hallottunk kintről. Ismét mondta, hogy bűvak, és mutatott az ablak felé. Mondtam neki, igen, repülőgépet hallottunk. Mire ő:
     - Motor! ("moto", Regőül :))
  • Ma reggel, amikor kivettem az ágyból, azt mondogatta, manó, manó, és mutatott a játékospolc felé. Kíváncsi voltam, hol lehet a manó, vittem a polc felé, ő pedig egyre mondta és mutatta. Aztán odaértünk a polchoz, és nevetve nyúlt a doMINÓért :)

2011. április 7., csütörtök

Tali Anikónál

A múltkori szigetszentmiklósi talin Anikó meghívott minket április 5-re hozzájuk Pilisborosjenőre. Marcit délutánra Marika nénire bíztam, és 10 óra körül felkerekedtünk Regővel. Jó hosszú autóút volt, mert el akartam kerülni Budapestet, így hátulról közelítettem meg Pilisborosjenőt, de egy pár szavas kis útbaigazító cetli segítségével könnyen odataláltam. Regő egy órát aludt az úton, nagyon aranyosan: amikor láttam, hogy ásítozik, megkérdeztem, nem kér-e egy textilpelust alváshoz. Válaszolt, hogy igen, megkapta, és még ébren, teljesen tudatosan bekapta az ujját, a másik kezével szorongatta a pelust, és így aludt el :)
Amikor odaértünk Anikóékhoz, már mindenki ott volt: Gyöngyi Marcival (akit Regő mindenáron Márknak hívott), Annus ezúttal csak Nikivel, Barbi Lénával és persze Anikó és Blanka. Kaptunk finom ebédet, persze Regő csak pogácsát kért, aztán a gyerekek játszottak odabent. Van benti csúszda, motor, tricikli, labda és persze rengeteg könyv, baba, kirakó, és ott volt élő babának Niki, Regő most is nagyon édes volt vele, és csak egyszer nyúlt bele a szemébe (utólag is bocsi érte, Annus! :) ).
A kertben is voltunk egy kicsit, sajnos ez egy változékony nap volt, akkor épp borús, szeles idővel, de azért kergették a cicát, kavicsoztak és civakodtak azon, hogy kié legyen épp a motor vagy a labda. Ezúttal Annus készített csudajó képeket:



 A rózsaszín sapka senkit se tévesszen meg, Regő még mindig fiú :) de véletlenül nem vittem magunkkal sapkát, és ezt kapta kölcsön Blankától :)
Fél négy körül már nagyon fáradt volt Regő, ami nem múló hisztiben, nyűgösségben mutatkozott meg, úgyhogy elbúcsúztunk. Sajnos mi érkeztünk utoljára és mi indultunk haza először, de hát mi jöttünk legmesszebbről is. Visszafelé más útvonalon mentünk, ami nagyon szép volt, és Regő a délelőtti módszerrel még nagyobbat aludt :) Köszönjük a talit Anikónak, a képeket Annusnak!

2011. április 6., szerda

Koncert, kórház, kecskefarm

Kicsit elmaradtam a blogok írásával, kezdenek felpörögni a napok, annyi minden történik :) Nehéz is összeszednem, mi mindent csináltunk az elmúlt napokban, bár azért nem volt olyan nagyon régen, hogy utoljára írtam. 
Először is szombat délután Halász Judit koncerten voltunk. Mi, apa-anya nagyon élveztük, a gyerekek is, de Marcin nem láttam azt a kitörő örömet (furcsamód az otthon hangos és eleven gyerek társaságban rögtön visszahúzódó lesz) Regő meg jóval elevenebb volt, mint tavaly ilyenkor, amikor a koncert nagy részében a vállamon aludt, hol a székeken mászott, hol túl hangos volt neki a basszus és a fejét rázta, hol a koncertteremből nyíló folyosón szaladgált, szóval elvoltunk :)

Koncert után mindannyiunknak vásároltunk vizet, mert jól kimelegedtünk és megszomjaztunk, aztán én a gyerekekkel egyből indultam is Ságvárra. Péter most itthon maradt, egy hasmenős vírusból lábadozott, nem volt még teljesen jól. Siófokon megálltunk és meglátogattuk Dédipapát a kórházban. Nincs nagyon jól szegény, de a gyerekek nagyon aranyosak voltak vele, még Regő is simogatta, többször adott puszit, beszélt neki, mint aki érti a helyzetet. Úgy örültem neki, mert Regőnél ez különös kegy :)
A kórházban találkoztunk Ancsával és Bencével, velük együtt jöttünk el, és egy közeli játszótérre mentünk, ahol csatlakoztunk Csabihoz és Márkhoz. Regő boldogan csúszdázott egy hatalmas csúszdán, és egy kicsit hintázott is. Nem maradtunk sokáig, azzal indultunk Ságvárra, hogy lassan vacsoraidő lesz, mire odaérünk... de persze nem volt ez ilyen egyszerű :). Gyönyörű tavaszi idő lévén kint volt a sok nemrég született kiskecske,meg a nagyok is, kis és nagy malacok, tyúkok, kakas, kacsák... és a nagy meglepetés: Papa vett egy kiscsikót! Mátyás névre hallgat, öt hónapos és nagyon finom, simogatnivaló bundája van. Itt kell előreszaladnom és elárulnom, hogy hazaérve nagyon mérges voltam, amikor kiderült, hogy az állatok között meg később készített kb. 100 fotóból összesen hat darab lett jó, a többit érvénytelen képként ismerte (azaz nem ismerte) fel a számítógépünk. Mindenesetre itt van Regő az állatok között, ez persze csak nagyon kis részük :)

Innentől nagy motorozás, labdázás, homokozás vette kezdetét, míg végre sikerült beszednünk a kertből a kellőképp piszkos, fáradt és éhes gyerekeket :) Regő nagyon jó étvággyal evett, és ugyanúgy aludt, mint otthon, ennek nagyon örültem. A másnap is hasonlóan zajlott, állatok kergetése, kerti játék, alvás, benti játék. Hazaindulás előtt megint meglátogattuk Dédipapát, most rövidebb időre, mert Regő aznap kevésbé volt kórházképes. Nagyon jó hétvége volt :)