2011. március 29., kedd

Igen!!!

Vigyázat, ömlengés következik :)

Amióta Regő ki tudja mondani, hogy igen, én egész nap csak bámulok. Lenyűgöz, hogy milyen kis okos, hogy szóban lehet kommunikálni vele, hogy kérdezek valamit és válaszol. Persze eddig is lehetett vele kommunikálni, de ez egy új dimenzió. Nagyon élvezem, odavagyok érte. És olyan aranyos, nagyokat bólint hozzá. Meg lehet vele beszélni - némi barkochbázás segítségével - hogy mit kér enni, kér-e még, vagy mi a problémája, ha csak nyafog és nem tudja igazán kifejezni. Nagyon élvezem a párbeszédeinket, persze ezek csak olyan egyszerűek, hogy "Éhes vagy? - Igen!" de néha sikerülnek nagyon okos vagy vicces igenek is: például ma arra a kérdésre, hogy van-e kaki a pelusban, igennel válaszolt, és tényleg volt, ez komoly fejlődés! De a nap csúcsa az volt, amikor Marcit kérdeztem, kész-e a lecke.
Marci: - Ilyen gyorsan?
Regő:  - Igen! :D

2011. március 27., vasárnap

Beszélőke

Na ez az, ami mostanában Regőnek nagyon megy. Már van olyan, amikor rendesen lehet vele szóban kommunikálni, és ő is szóban válaszol. Sok szót utánoz, és ezek lassan átmennek rendszeres használatba is. Próbálom összegyűjteni, miket mond már:
  • apa, anya (aja), mama, papa, baba, Mák (Márk), dédi, néni, bácsi (bákk), Bátor (Báta). Marcit még nem mond, de már láttam próbálkozást, és babatalin Nikit és Blankát is mondott, sőt Regőt is.
  • cica, béka, birka (bíííka), csacsi. A többi állatot utánzással mondja: a kutya még mindig csukott szájú u-u, a madarak különféle szempontos szerint csoportosítva vagy gá-gá, vagy kár-kár, esetleg koko (tyúk) névre hallgatnak, illetve amióta Csabrendeken egyszerre látta és hallotta a kakast kukorékolni, azóta a kakas kukú. A kacsa háp-háp, másféle madár azt hiszem, nincs, ezeket használja galambokra, énekes- és vadmadarakra is hasonlóság szerint. De vannak még birka-és kecskefélék (be-be) tehén (bú), de a tehenet már ki is mondta egyszer) a párduc, tigris, oroszlán nála cica. Mondja, hogy fű, fa, és a virág valami gigág, gág-féleség.
  • igen (ige), még, ne, de, kösz, haza. Határozott nemet még nem mond, és remélem, jelent valamit, hogy igent előbb mondott, mint nemet :) A kösz pedig nagyon vicces, rendesen megköszön dolgokat, spontán megköszönte a múltkor, hogy felemeltem ide a géphez, vagy az ételt, amit elé tettem. Kérésre a még szót használja, bár a múltkor egyszer mondta, hogy "kéjek cici" :) A hazát akkor mondja, ha Mamától át akar jönni, vagy ha az előszobából be akar jönni a lakásba, megy az ajtóhoz, és mondja, hogy haza :)
  • eszek, inni (vagy az örök "gák"), víz, tészta (títa), cici :)
  • kokka (kocka) baba (labda is, baba is), az autóra érdekes külön szava van, ami körülbelül úgy hangzik, hogy "bűák", ez valahogy a berregésből jött, egy k végződést pedig sok szó végére odatesz, mintegy nyomatékosítva. Motorra, más járművekre is ezt használja. Mondja a könyvet is (kö).
  • pő-pő a cipő, zokni, harisnya, és a nadrágra is van valamiféle próbálkozása. A testrészeket csak tudom, hogy tudja, de nem mutatja, és csak a lábát mondja (bába).
Nagyon aranyos kis gyerekszáj-történetek, beszélgetések is kialakulnak most már, de ezek még nagyon kis kezdetlegesek ahhoz, hogy blogbejegyzés legyen belőlük, inkább csak nekünk viccesek, aranyosak. De olyan aranyos, értelmes már. Tegnap például Levente Pétert hallgattunk, énekelte, hogy "lassan megy a csigabiga", mire Regő odahozta a csiga ujjbábot, hogy másszon. Vagy ezek a kis beszélgetések kézzel-lábbal és egyre inkább szavakkal: gyümölcsöt akartam neki adni tízóraira, de látta a sajtot a pulton, amit főzéshez használtam, és addig mutogatott, amíg megkérdeztem, sajtot kérsz? És válaszolt, "ige". :)
Ezenfelül megy a halandzsázás egész nap, mintha idegen nyelven szónokolna, elkezdi azzal, hogy anya vagy apa, és hosszas mondatokat mond vesszőkkel, szünetekkel, gesztikulálva, a végén leviszi a hangsúlyt és jelentőségteljesen vár, hogy mit szólunk mi ennyi bölcsességhez :)

2011. március 26., szombat

Baba-mama klub

Tegnap megint voltunk Tücsökzenén itt Úrhidán. Regő most kevésbé élvezte, mint a múltkor, illetve ez így nem is igaz, inkább csak elevenebb volt és kevésbé akart részt venni a kötött dolgokban, de a zenét, éneket most is imádja. Érthető, hogy inkább szaladgálhatnékja volt, előtte Fehérváron voltunk vásárolni, főleg autóban és bevásárlókocsiban töltötte az idejét.
Mivel a legutóbb igény mutatkozott rá, most már volt Baba-mama klub is a Tücsökzene félórája után, kötetlen beszélgetés és a gyerekeknek játszás, kötetlen időben, ki meddig ér rá, melyik gyerek meddig érzi jól magát. Most meghívták Szilvit, az óvodavezetőt is, hiszen itt az óvodai beiratkozás ideje. Regőnek persze még nem aktuális, de voltak ott egy évvel nagyobbak is, meg engem is érdekelt. Marci csak nagycsoportba járt ebbe az óvodába, akkor költöztünk Úrhidára. Akkor még más volt az óvodavezető, kíváncsi voltam a változásokra. Szilvi sokkal szimpatikusabb, és amit mondott az óvodáról, azzal sem volt gondom. Illetve sajnos az most is megvan, hogy nagycsoportban már az iskolára és az írásra készülnek, ezzel Marcinak sok nehézsége volt, és olvasmányaim alapján nem is tartom pedagógiailag indokoltnak, de sajnos amíg az iskola nem "óvodásít" és nem óvodásokat vár elsőben, addig nem nagyon van választásuk az óvodáknak. De Szilvi legalább azt mondta erre, hogy hát igen, ezen muszáj finomítani.
Mozgásból és kintlétből több van, mint a korábbi vezetés ideje alatt, és nyugdíjba ment az az idős és szigorú óvó néni, akit Marci nem szeretett, helyette jött egy kedves fiatal. :) Regő majd jövő nyáron betölti a hármat, és egy hétre rá pont mehet óvodába.
Jó volt egyébként a baba-mama klubban megfigyelni, hogy a két hasonló korú kislánnyal valahogy mindig egy helyre kerültek, pedig nem egymással játszottak, csak ugyanazok a dolgok érdekelték őket. Külön élmény volt nekem Lucával és az anyukájával találkozni: még egy sikítós baba, nem vagyunk egyedül! :) És Regő még mindig nagyon szereti a babákat, spontán megöleli, megsimogatja őket :)
Hat óra is elmúlt már, amikor hazajöttünk, én még gyorsan visszaszaladtam fél hétre a buszhoz Marciért, akkor ért haza a Planetáriumból. Mire újra visszaértem, Regő már nagyon fáradt volt, nehezen sikerült egy kis vacsorát belediktálni, de fürdéskor apával már jókedvű volt, és könnyen el is aludt.

2011. március 25., péntek

Egy nehéz nap éjszakája

Tegnap dolgos napunk volt, meg hisztis is, meg nagyot sétálós, motorozós, kint játszós. Úgy kezdődött, hogy reggel elkísértük Marcit iskolába, elmentünk boltba, hazafelé vettünk Juliska nénitől tojást és megnéztük a tyúkokat. Mostanában itt szoktam kivenni Regőt a babakocsiból, ez még a hazaút eleje, az iskola utcájának a sarka, itt megnézi a tyúkokat, aztán sétál szépen haza. Persze legalább kétszer annyi ideig tart így az út, minden követ, kutyát, kerítést megnézünk, tervezek egy külön posztot erről a reggeli sétáról, fotókkal.
Itthon aztán Regőnek fel kellett próbálnia Marci papucsát, megnézni, hátha jó már rá a 33-as papucs, de még egy kicsit nagy lesz :)

Miután így túl voltunk a papucspróbán, ebédet főztünk, én zöldbabfőzeléket, Regő pedig valami nagyon finom, bonyolult ételt, amihez sok-sok edényre volt szüksége:
Amikor ezzel is készen voltunk, megebédeltünk, utána pedig kitakarítottuk a fürdőszobát. Ekkorra már Marci is hazajött az iskolából, hárman együtt dolgoztunk:
 
Ezzel be is fejeződött nálunk mára a gyerekmunka, persze nagy átöltözés és "anya utálok öltözni, ne öltöztess ááát" típusú hiszti lett belőle, de amikor végül kimentünk a kertbe, Regő azt hiszem, megbocsátott nekem :) Bátorral is játszottunk, ő viszont kiszökött az utcára, így mi is mentünk utána, aminek több következménye lett. Egyrészt el kellett menni a sarokig Margit nénivel beszélgetni és az ő két kis méregzsák, ugatós kutyusával barátkozni. Aztán találkoztunk az utcánkban lakó Mirával, aki anyukájával és kistesójával, Lilivel az óvodából jött hazafelé. Regő persze rögtön ment barátkozni, ami egészen addig eltartott, amíg Marci bent kész lett a leckéjével, és jött ő is utánunk. Az utcán fel-le kergetőzésből, motorozásból az lett, hogy eljutottunk a focipályára, Marci hazaszaladt egy labdáért, és csetlettek-botlottak a magas fűben, labdáztak, a pálya ferde széléről gurultak, csúszkáltak lefelé:
Regő már szombaton lezúzta az orra-szája oldalsó részét Salföldön, most meg még az utcán egy orra bukással az orra hegyét is sikerült neki, úgyhogy most úgy néz ki, mint egy kis harci sérült:
Miután így kidolgozták és kijátszották magukat, azt gondoltam, esetleg megint átalussza Regő az éjszakát, lassan jó lenne, ha rendszeressé válna ez így 19 hónaposan. Az elalvással nem is volt gond, de az átalvás nem ment... már 10 óra felé fenn volt Regő, és míg máskor csak félálomban szopizik és visszaalszik, most valahogy nagyon megébredt, mindent csinált, szaladgált a nappaliban, vigyorgott az apjának, enni kért volna, míg végül valamikor éjfél előtt sikerült elaltatnom, hogy olyan három órával később újra felébredjen. Akkor már csak a karomban bóbiskolt és szopizott, de most sem engedett el egy órán át :) Ez volt a nehéz nap éjszakája :)

Még egy fotó

Ezt az előző bejegyzés után kaptam meg Anikótól, és kedvencem lett:

2011. március 24., csütörtök

Talin jártunk

Tegnap felkerekedtünk Regővel kettesben, és elautóztunk Szigetszentmiklósra, Gyöngyihez, Marci fiához és Janka pocakbabához talizni. Én Marcim nem jött most az iskola miatt, Marika néni várta itthon, ügyesen megoldották az ebédelést, leckeírást és a délutánt.
Regő az autóban szundított egyet, rövidebbet, mint ha itthon lettünk volna, de ez elég volt ahhoz, hogy nagyon jókedvű és eleven legyen Gyöngyiéknél. Ott volt még Anikó Blankival és pocakDiussal, Annus Izával és a pici Nikivel és Barbi ezúttal Léna nélkül. Azért tartottam névsorolvasást, hogy ebből kiderüljön: Regőn kívül még három másfél-két év közötti kicsi volt, és a három és fél hónapos Niki. Újra kiderült, hogy Regő imádja a babákat, a vele egykorúakat is ölelgette, puszilgatta, simogatta, Nikiért meg egyenesen odavolt.


Amikor az ölembe vettem Nikit, nem volt féltékeny, hanem jött oda, mosolygott, mondta, hogy baba, és ölelte, puszilta, inkább csak arra kellett figyelni, hogy ne másszon rá a teljes testsúlyával :). Amikor Annus lefektette Nikit, ment utána a másik szobába, benyúlt a kiságy rácsán, csodálta a babát, énekeltük neki, hogy tente baba, majd Regő is lefeküdt a földre Izával, Niki nővérével. Izával egyébként időnként olyanok voltak, mint egy kis házaspár, Iza sepregetett, Regő nézte, dumált neki, aztán Iza kidobott valamit a kukába, és közölte Regővel, hogy "kidobtam". Nagyon édesek az ilyen korú gyerekek együtt :)
Volt még sok motorozás, az is kiderült, hogy Regő ügyesen épít duploból - neki még nincs itthon - és gumicsacsin is tud lovagolni.


Bemutatta hajmeresztő egyensúly-mutatványait is:

Ettünk pizzát, sütit, mindenki hozott gyümölcsöt, amiből centrifugáztunk finom vegyes gyümölcslét. Alvás nem volt, de nem is számítottam rá, gondoltam, hogy oda-vissza az autóban alszik majd. Odafelé be is jött, visszafelé azonban körülbelül 10 perccel a hazaérés előtt szundított csak el Regő, meg még itthon a kertben hagytam egy kicsit aludni. Cserébe megint átaludta az éjszakát :)
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a talit Gyöngyinek és a többieknek!

2011. március 20., vasárnap

Pót-Tapolca, Salföld, Hegyestű

Ma megint kirándultunk egyet. Reggel még budapesti és/vagy beltéri látnivalókat terveztünk, de mivel sütött a nap, bár meleg nem volt, elkezdtünk mégis szabadtéri ötleteken gondolkodni, és hamar beugrott, hogy a múltkor Tapolcán pont a fő attrakcióról, a tavasbarlangról maradtunk le. Így aztán nem sokat gondolkodtunk, egy késői reggeli után autóba ültünk, és irány Tapolca. Most bőven időben odaértünk, sikerült megnéznünk a barlangot, sőt csónakáztunk is benne. Péter volt a kapitány a csónak orrában, Marci középen, én Regővel hátul, különleges élmény volt, sajnos fotózni nemigen sikerült, vaku nélkül semmit sem lehetett látni, vakuval meg nem az igazi. De azért itt egy Marci meg egy Regő a barlangban:


Barlang után sétáltunk egy keveset Tapolcán, megebédeltünk a múltkor felfedezett Peppino pizzériában, és Salföld felé indultunk tovább. Itt található a Salföldi Természetvédelmi Major, hatalmas területen kennelekben őshonos magyar kutyafajták, baromfik, birkafajták, mangalica, lovak, szamarak, bivalyok, állatsimogató, kocsi- és szekérkiállítás, szerszámok, gyógy- és fűszernövénykert, játszótér... Mindez gyönyörű környezetben, a Káli-medencében, hihetetlenül kedves emberekkel. Regőt alig lehetett elrángatni a baromfiudvartól, minden állatot név szerint üdvözölt, és amikor végül elrángattam, haragudott, de csak addig, amíg meg nem látta, hogy a birkákhoz viszem. Volt rackajuh és cigája is, és csacsit is simogattak a fiúk, meg felnőtt szamarat is. 
A major:

Regő csacsit simogat:

Marci is:

Baromfiudvar:

Marci pónin is lovagolt, ez is a dolgozók kedvességének volt köszönhető. Már a jegyvásárláskor felsorolták a lehetőségeket - amiket ugyan olvastam előtte a honlapon, de nem gondoltam, hogy márciusban is, amikor ilyen kevés látogató van, lehet ezekkel élni - és kiválasztottuk, hogy lovaskocsizni szeretnénk. Amikor benéztünk az istállóba, az épp ott dolgozó lovászfiú megkérdezte, akar-e Marci pónin lovagolni, abban a negyedórában, amíg a kocsit és a lovakat készítik, erre pont lesz idő. Hozta is a pónit, és a majorban lovagoltak egyet, az is nagyon tetszett, hogy nem csak egy karámban mentek körbe-körbe, hanem elmentek a kennelek között a bivalylegelőig kétszer is. A második körben Regő is felült :)


Mire visszaértünk, készen állt a lovaskocsi két lóval, Marci a bakra ült, mindenki kapott takarókat, és elindultunk. Jó egy órát kocsikáztunk keresztül a falun, ki az erdőbe a pálos kolostor romjaihoz, át a salföldi kőtengeren, majd vissza a falu központján át a majorba. Nagyon különleges élmény volt! Így indultunk el:

és így kocsikázott Regő körülbelül az első száz méter után:

Végigaludta az utat a karomban :) Eléggé fújt a szél, a pokrócok jó szolgálatot tettek. A kolostornál az alvó Regő miatt csak Marci szállt le:

Ez pedig a falu főutcája:

A végére már eléggé fáztunk, Regő is felébredt, a nap pedig kezdett menni lefelé. El is indultunk a majorból, de olyan közel volt Hegyestű, és már a távolból is olyan különlegesnek látszott, hogy azért felautóztunk oda, hátha még sötétedés előtt sikerül. Gyönyörű alkonyatot láttunk onnan, nem tudom, a fotó mennyire adja vissza. Lábunk előtt a Káli-medence és a Balaton, mögöttünk pedig a megdermedt láva bazaltkúpja, kár lett volna kihagyni. Ilyen volt a naplemente:

Mind kellemesen elfáradtunk a friss levegőn, Marci alig tudta itthon sorba rendezni, hogy mi tetszett neki a legjobban :)

2011. március 18., péntek

Új napirend

Nem akarom elkiabálni, mert ez még csak a második nap, hogy így működünk, de úgy néz ki, Regő Dániel majdnem 19 hónaposan végre átállt az egy nappali alvásra. Érdekes dolog ez, valahogy mindkettőnknek meg kellett rá érnünk, mert ahogy eddig örültem annak, hogy kétszer alszik, úgy örülök most annak, hogy egyszer. És annak ellenére, hogy Marci már egyéves kora előtt egyszer aludt, Regővel - vagy két gyerekkel, kerttel stb., szóval más körülményekkel, mint Marci pici korában - nehezebben tudtam elképzelni, hogy hogy lesz majd, hogy tudok mindent megcsinálni úgy, hogy csak egyszer alszik. Most pedig, hogy eljött az ideje, olyan világosan látom a módját. :)
Szóval, az új napirend több mindent hozott. Regőnél ez úgy alakult, hogy olyan fél 11 felé lesz álmos, ezt persze majd apránként igyekszünk későbbre tolni. Ez azt jelenti, hogy van idő és mód rendes tízóraizásra, így tegnap talán életében először evett ötször rendesen. Valamint mivel jó ideje alváshoz szopizik (meg nagyobb esések, nyűgök alkalmával) így a nappali szopik száma háromra csökkent (reggel, este és a nappali alvás előtt). Az éjjeli szopik száma 1-2-3 körül változik, valamelyik nap megint volt egy majdnem átaludt éjszaka, amikor 11-kor ugyan felébredt egyszer Regő, de utána hatig aludt.
Nagyjából így néz ki most egy napunk:
fél-7 körül ébredés, szopi
fél 8 körül elkísérjük Marcit az iskolába, megyünk boltba, postára, amit épp kell.
8-fél 9 körül már itthon vagyunk, együtt jógázunk, majd reggelizünk. Utána csak együtt vagyunk, játszunk, főzünk, mosunk, teregetünk vagy amit kell. Regő jön velem, segít vagy molyol körülöttem. Vagy kézimunkázom, és ő hoz egy-egy játékot, könyvet, amivel foglalkozunk.
10 körül tízóraizik, majd viszem aludni, előtte szopizik is. Körülbelül fél 11-től alszik.
Körülbelül egyig alszik (legalábbis tegnap így történt) utána ebédelünk, közben hazajön Marci is, kettőig játszhatnak, majd Marci elvonul leckét írni, én hol neki segítek, hol Regővel vagyok, házimunkázom, vagy jó időben kimegyünk. 
Négykor uzsonna, utána folytatódik tovább a játék határok nélkül, egészen hatig-fél hétig, amikor az eddigi napirend részeként jön a vacsi, fürdés, mese, alvás, nyolckor már mindketten ágyban vannak :)

2011. március 15., kedd

Ünnepi séta

Ma délután kokárdát tűztünk, és a kellemes napsütésben beautóztunk Fehérvárra sétálni, játszóterezni egyet. A délelőtti városi ünnepségre még nem vittük Regőt, neki még inkább nehézség lett volna, mint élvezet, de egy egyszerű séta neki is jólesett. Betértünk egy játszótérre is, motort most nem vittünk, mint kiderült, kellett volna, mert Regő rögtön kisajátított egyet a homokozó gyerekek motorjai közül. Ment vele egy kört és visszavittük, nem volt gond. 

Szívesen csúszdázott is, próbáltuk tanítani, hogy ülve kell csúszni, mert általában a hason fekvést preferálja. Az egyik csúszásnál picit oldalra dőlt, elvesztette az egyensúlyát és beütötte a buksiját a csúszda peremébe. Volt nagy sírás, de hamar megvigasztalódott és csúszott még párat. 
Innen babakocsival mentünk tovább a belváros felé. Nagyon sokan sétáltak, volt egy kis kirakodóvásár is, sőt még egy fagyizó is nyitva volt, de hosszú sorok kanyarogtak előtte, így az első idei fagyizást későbbre halasztottuk. Azért láttunk Fehérvárból pár szépet:
A frissen felújított Magyar Király szálló:

Az a kávézó, aminek nem is tudom a nevét, de most letakarták a névtábláját, megkapta mára a Pilvax nevet, és olcsón árulta a Jókai-bablevest:

Órajáték:

A babakocsis séta után még hagytuk Regőt egyet gyalogolni, hogy az autóba ülésért ne haragudjon, ez be is jött. Nem sokkal azelőtt értünk haza, hogy Marcit is meghozta az apja, vacsoráztak, fürödtek, az előbb meséltem nekik és jöttem ki a gyerekszobából :)

A kis kertészlegény

Tegnap végre megkezdtük a kerti munkákat. Mama, Apa és Zoli bácsi fákat nyestek, én pedig Regővel próbáltam veteményezni. Végülis sikerült mindent elvetnem, amit tegnap akartam, de azért a nagy részét már Regő délutáni alvása alatt :) Kapott egy kis homokozólapátot és -gereblyét, azokkal ásta a földet, és az én kis kéziszerszámaimmal is segített:


Szívesen segített volna a rendes, nagy szerszámokkal is, de azt azért nem hagytam :) Valamint ment volna apáékhoz is, az meg veszélyes volt, hogy a lefűrészelt ágak ráesnek. Megmászta a zöldségeskert kerítését, és néha megtaposta a Mama veteményét, győztem utána szaladni :) Jó kis segítség lesz nekem már ebben az évben, tavasztól őszig :)

2011. március 14., hétfő

Tapolcai kirándulás

Tegnap meglátogattuk egy kedves ismerősünket, Andit, aki Csabrendeken lakik, és sokat segített már nekünk. Csabrendek Sümeg mellett fekszik, ennek ellenére mi nem a sümegi várat terveztük be, mint kirándulást, azt gondoltuk, azt Regő csak később fogja élvezni, hanem Tapolcát tavasbarlanggal, Malom-tóval. 
Regő elég jól bírta a hosszú autózást, egy bő órát, másfél órát aludt is odafelé. Csabrendekre érve megálltunk, hogy mozoghasson egy kicsit, szaladgált a focipályán, nagyon élvezte a nagy teret, és futott a lányok után is :)

Ezután csak pár percre ültünk be az autóba, hogy Andiéknál kiszálljunk - bár ezért is megkaptuk Regőtől a magunkét :D - de amint meglátta a kertet, a cicákat, odabent a süteményt, már nem is haragudott ránk az újabb autózásért. Andiéknál volt dömper, sok kicsi labda és ugró műanyag béka, valamint sütemény, ropi, gyümölcslé és kedves emberek, szóval végülis úgy döntött, hogy jó helyre hoztuk :)

Ő is nagyon tetszett Andinak és a nagymamájának, sokat dicsérték, én meg csak sütkéreztem benne, hogy milyen szép, nagy, okos, ügyes, aranyos és milyen szépen beszél :)
Innen mentünk˛Tapolcára, mivel Regő kimozoghatta magát, megint jól viselkedett az autóban, ráadásul Andiéktól kapott egy Kolompos cd-t, amit hallgattunk, ahol tudtunk, énekeltünk vele, és mindannyiunknak tetszett :) Tapolca szerencsére közel van, a belvárosban leparkoltunk, elővettünk babakocsit, motort, és elkezdtük keresni a tavasbarlangot. Itt sajnos csalódnunk kellett, 7 (hét!!) perccel az érkezésünk előtt zárt be... Túltettük magunkat rajta, majd eljövünk legközelebb is, úgyis annyi látnivaló van a környéken. Megnéztük a trianoni emlékművet, nagyon szép, majd a Malom-tó felé vettük az irányt. Persze amíg autóztunk, sütött a nap, mostanra pedig beborult, de szerencsére hideg nem lett. Megnéztük a tavat a halakkal, ami Regőnek annyira tetszett, hogy átdugta a fejét a kerítésen, kicsit meg is ijedtünk:

és cuppogott a halaknak :) Megnéztük még a malmot és a tó másik felét is, ahol nincs kerítés, így nagyon figyelni kellett a hol motorozó, hol szaladgáló Regőre :)


A tó túlsó végében bekerített fa játszóteret láttunk, arrafelé igyekeztünk. Regő szívesen játszott, a nagy kedvenc most is a csúszda volt, egyet-kettőt hintázott, és segítséggel felmászott egy mászókára is. Aztán úgy láttuk, hogy fárad, így visszapakoltuk a babakocsiba, és elindultunk valami helyet keresni, ahol viszonylag gyorsan és Regővel együtt zökkenőmentesen ehetünk. Nehéz volt ezt megítélni csak kívülről belesve a sok-sok falatozóba, étterembe, amit láttunk séta közben, de végül a Peppino pizzériára esett a választásunk, ahol az ajtón belépve rögtön észrevettem az etetőszéket. Regő életében másodszor evett étteremben, de az első nem volt az igazi, hiszen nyáron Balatongyörökön egy étterem teraszán ült babakocsiban, és főleg egy zsemlét morzsált. 
 
Most viszont ült az etetőszékben, amíg nem hozták az ételt, addig evett bébiételt és kekszet, majdnem teljesen megitta apja őszilevét, utána pedig sült krumplit eszegetett a tálcáról, és roppant elégedettnek tűnt. Az éttermet nyugodt szívvel reklámozom, a trianoni emlékmű közelében található, a kiszolgálás gyors és kedves, a pincéreket nem zavarta az útjukban trónoló másfél éves, finomakat főznek és nem is nagyon drágán.
Innen már hazafelé vezetett az utunk, Kolompost hallgatva, sötétben. Regő fél nyolc tájban elaludt, mintha itthon lett volna, fél kilenc felé értünk haza, éppen csak levettem róla a kényelmetlenebb ruhadarabokat, megszoptattam és aludt tovább.

2011. március 11., péntek

Csodák Palotája és Duna Múzeum Regőszemmel

Tegnap Marci születésnapja alkalmából nagyot kirándultunk, és jól megnéztük magunknak a fenti két intézményt. Részletesen Marci blogján írtam róla, itt elmesélem, hogy Regő mit szólt, és hozok róla is képeket.
Regő szempontjából ideális az lett volna, ha alszik az autóban a Csodák Palotájáig. Így is időzítettem az indulást, ásítozott is akkorákat, hogy attól féltem, hogy bekap, elaludnia mégse sikerült, így eleve nyűgösebben kezdte a palotalátogatást. Ott meg az első attrakció az a labda, amit sűrített levegő tart lebegésben, Regő babbaaa felkiáltásokkal nagyon szerette volna megkapni, de amikor megkapta, nem szerette volna visszatenni a levegőoszlopra, szóval rögtön egy ilyen akadályon kellett átkelnünk, hogy megpihenhessünk az óriások asztalánál:
Innentől a dolog lényegében annyiból állt, hogy én Regőt próbáltam terelgetni, játszani vele a neki való dolgokkal, távol tartani a nem neki valóktól, és eközben időnként találkoztunk Marcival is. Azért volt pár olyan játék, eszköz, amit Regő is gond nélkül élvezhetett. Ilyen volt a nagy, földre tett, mozgó labirintus, amiben egy kis golyó keresi az utat, és a gyerekeknek a megfelelő oldalra lépve kellene terelgetni. Regő persze nem rendeltetésszerűen használta, egyszerűen csak ráült és hintázott rajta, de így is jó volt.
A hatalmas zongorán ide-oda lépkedve lehetett játszani, Regő mászva oldotta meg, és a hangszer valójában üzemen kívül is volt helyezve, csak egy billentyű szólt, de sebaj.
A forgó szoba volt az egyik olyan eszköz, amit közösen próbáltunk ki, és Regő nagyon élvezte, végre kaphatott labdát is: négy másik gyerekkel, Marcival és az ölemben Regővel beültünk a szoba hat sarkába, ami forogni kezdett, és a labdát egymásnak gurítva láthattuk, hogyan tér el a gurítás irányától a forgás hatására. Regő elmászott az ölemből és néha borult is a mozgó padlón, de nem volt gond, nevetett és mászott tovább, kergette a labdát, amit a végén persze vissza sem akart adni, de valahogy kiugrott a kezéből :) Ott volt még  a vasúti terepasztal, ami nagyon tetszett Regőnek, szaladt körülötte, kergette a vonatot és berregett neki, egyébként tényleg nagyon szép, mozgalmas, látványos terepasztal. Megmászta a mostari hidat és csúszdázott is rajta, és az is tetszett neki, amikor Marci vitt minket egy körre a négyszögletes kerekű autóval. Utána felmentünk az emeletre. Az elsőre egy fémből készült hosszú rámpa visz, amiben van egy 180 fokos kanyar is - érdekes módon a kanyartól félt, megállt előtte, megtorpant és sikított. Még egy dolog volt, amitől félt, a tükörlabirintus. Érdekesen próbálgatta, hogy mi lesz, ha bemegy. Én azt hittem, örülni fog a sok babának, hiszen itthon imádja magát a tükörben. Először meg is örült, de aztán valahogy túl sok lett neki a baba, meg nem látta a kiutat sem, hát lefeküdt a földre és sikított megint. Érdekes módon, ahogy a tükörben is lefeküdt a baba és utánozta, rögtön nevetni kezdett rajta :) Ezután találtuk meg a második szintre vezető lépcső mellett a babasarkot. Lehet, hogy ha tudjuk, hogy van, és eleve itt kezdjük, megkíméljük magunkat pár sikolytól (vagy ha a bejáratnál megnézzük a térképet). Így kicsit fáradt és türelmetlen volt ehhez is Regő, de azért formakirakóztunk meg golyópályáztunk egy kicsit. Aztán se szó, se beszéd, nekivágott a lépcsőnek, nagyon ügyesen haladt felfelé, én meg utána. Odafent találtunk néhány érdekes dolgot, amit Regő baj nélkül próbálgathatott, szerintem számára az egész csodapalota csúcsa az az egyenes volt, amit íves nyíláson lehet áthajtani, a végén két nagy sárga golyóval, könnyen hajtható és 82 centis gyerekeknek épp elérhető magasságban van. Ezt élveztük, sokat forgattuk, és nemsokára Marci is feljött hozzánk. Én lassan úgy láttam, ideje menni, még megvettük Marcinak a varázspálcát, futottak párat a pályán, ahol a fényt kell megelőzni, kifelé menet sikerült Regőt elterelni a levegőbe fújt labdától, és már kinn is voltunk. Irány Esztergom! Regő szerencsére pillanatok alatt elaludt - nagyon édesen, egyik kezében egy megrágott keksszel, ölében könyvvel :) - és Esztergomig aludt is, egy jó bő órát, és szerencsére magától ébredt. Így, valamelyest kipihenten a Duna Múzeumot már kifejezetten élvezte, alig sikított párat :D és ez jobban neki való is volt, mint a Csodák Palotája. Marci blogján áradoztam már a személyzetről és a hozzáállásról, ez a múzeum valami szuper, mindenki menjen el, nem is egyszer, különböző méretű gyerekekkel, de felnőttnek is nagy élmény! Regőnek itt is tetszett a lépcső, a lépcső mellett működő malomkerekes, lapátos, vízzel hajtott szerkezet - puskáztam a honlapról, Aquamobil a neve - a hosszú folyosó, amin lehetett szaladgálni, és hát a csúcs természetesen neki is a Pancsoló volt. Élvezettel pancsolt egy széken térdelve, és kiabálta, hogy vizes, vizes! Kis fa hajókat úsztatott, és amit elért és meg tudott tekerni, azt megtekerte. Ő is kapott vízhatlan köpenyt, ami jó tíz centivel a lába előtt ért véget a földön, de mivel időnként könyékig a vízben kotorászott, neki ez nem volt elég, hogy megvédje a teljes ruhacserétől :) Ezt is megoldottuk. A Pancsoló terme után következett a Duna vízparti élővilágát bemutató szoba nádassal, madarakkal, békákkal, ez jobban érdekelte Regőt, mint Marcit, felismerte és mondta a kacsát, és a többi nagyobb madarat is megnevezte Regőnyelven. A következő szobában sétarepülés közben szoptattam, a személyzetre jellemző, hogy a hölgy, aki magyarázta a repülőgépről látható filmet, szó nélkül átült egy másik sorba, hogy ne zavarjon, pedig nem is zavart. Le voltam nyűgözve. Mi is volt még - az óriási műholdkép a földön, ahol megkerestük Tatabányát és integettünk apának, a működő gőzgép a sarokban, ahol Regő nyomhatta a gombot, ja és az alsó szinten látható Gőzerő kiállítást nem is említettem! Mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett, végül még vízzel kapcsolatos zenéket is hallgattunk Regővel fejhallgatón. Ha nem zár be a múzeum, szerintem máig ott vagyunk :) De ezután még két és fél óra autózás várt ránk a Pilisen keresztül hazafelé. Regő körülbelül két órára van hitelesítve, aztán jön egy sikítozós szakasz, majd egy elbambulós, aztán végre egy hazaérős. Nagyon jó nap volt!

2011. március 7., hétfő

Ságváron

Marci és anyukám születésnapját ünnepeltük szombaton Ságváron, nagyon jó kis fotósorozatot készítettem Regőről, amint elmélyülten játszik egy vagy két autóval, hol egyedül, hol Márkkal, ebből hoztam pár képet.





Egyébként Regő nagyon ügyesen mondja, hogy Márk ("Mák", Pák") de most már úgy, mintha nem is két hete találkoztak volna, ahogy megérkeztek, rögtön mondta, mint ahogy Dédit is. A napokban kezdett nagyon megugrani a beszédfejlődése, elkezdte utánozni a szavakat, és így olyanokat mondott ki, persze nem tisztán, de számunkra érthetően, hogy persze, mindjárt vagy éppen jó éjszakát :) nagyon ügyes és vicces. Ugyan már nem Ságváron történt, hanem tegnap itthon, de ha már az ügyességeknél tartok, elmesélem azt is, hogy tegnap jó magas tornyot épített négy kockából úgy, hogy minden elem (már aminek volt ilyenje) a kisebbik felszínén állt. Na ez így matematikailag nem tudom, hogy hangzik, inkább mutatom a képet:
Péter ma hajnalban elment Dániába, igaz, csak két napra, Marika néni pedig Abán van Kató néninél elvileg a héten, úgyhogy most hárman vigyázunk a házra a fiúkkal, plusz a kutya :)