Lilypie Pregnancy tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 16., hétfő

Körte Porta

Megvolt az első, itthonról távol (és nem anyukáméknál) töltött hétvégénk Regővel. Péter kapta ajándékba a szülinapjára, és igazából egy romantikus, kettesben töltött hétvégének szántam volna, ha Regőt nem tartjuk még kicsinek ahhoz, hogy nélkülünk töltsön ilyen hosszú időt. Így őt vittük magunkkal, Marci pedig az apjánál volt. A hely, ahová utaztunk, a Körte Porta volt a bakonyaljai zsákfaluban, Gannán. Gyönyörű parasztház nagy kerttel, mi az apartman részét vettük ki. 

Méretre elég is volt nekünk, egyetlen dolog volt, ami előzetesen másnak tűnt: azt hittem, hogy az apartman is olyan felépítésű, hogy tudunk külön légtérben aludni Regővel, és amikor ő már alszik, mi beszélgethetünk még este. Ehelyett csak odakint tudtunk beszélgetni, de a ház legnagyobb mutatványa az úgynevezett szín, ami egy nagy, három oldalról zárt és fedett terasz, szélvédett, mégis a friss levegőn ülhetünk, és nézhetjük a csillagokat is :) De ne szaladjunk ennyire előre. Péntek délután, munka után indultunk, nem mentünk nagyon messzire, körülbelül 100 kilométeres autóút állt előttünk nagyon szép úton, a Bakonyon át. Estefelé érkeztünk, a szomszéd házban lakó kedves gondnok asszony és négy darab barátságos kutya üdvözölt bennünket :) Elbeszélgettünk, Regővel megnéztük az állataikat - kecskék, nyulak, baromfik és egy cica az egészen apró kiscicáival - , a kertben motorozott egy sort, bepakoltunk a házba, megvacsoráztunk és Regőt lefektettem.

Kicsit aggódtam, hogy hogy fog az idegen helyen elaludni, de a jó levegő kifáraszthatta, késő is volt, jól is lakott, könnyen elaludt, és átaludta az éjszakát. Mi egy-két órát még beszélgettünk kint a színben, aztán csatlakoztunk hozzá. Reggel nyolckor kaptunk a gondnok asszonytól gazdag reggelit, megreggeliztünk, és útnak indultunk a szomszédos Döbröntére, ami csak 1-2 kilométer, de Regőnek az komoly túra. Regő motorral indult neki, de már eléggé az elején egyszer visszafelé akart menni, amikor próbáltam előrefelé terelgetni, akkor lefeküdt az útra hisztizni, úgyhogy betettük a babakocsiba, és inkább így mentünk tovább. Útközben megnéztük Gannán az Esterházy-mauzóleumot:

és a Világ Gannái oszlopot, ami többek között bangladesi és etiópiai Ganna települések irányát és távolságát mutatja:

Átkeltünk a Bittva patakon:


Végül beértünk Döbröntére, Szarvaskő vára alatt megálltunk egy játszótéren, amíg Péter felderítette, hogy van-e babakocsival is járható út felfelé a várba, és talált is ilyet. Közben Regő inkább motorozni akart, ami nem is lett volna baj, de ki szeretett volna gurulni az útra, amit én nem engedtem, így aztán kitört eddigi életének legnagyobb hisztije. Apa karjában, majd a babakocsiban végigbömbölte a várba vezető utat, lerúgta a cipőjét, odafönn, a vár előtti fennsíkra érve már annyira belelovalta magát, hogy a babakocsiból kivéve sem tudta abbahagyni, szinte öntudatlanul bömbölt és bömbölt. Egy ideig hagytam, hátha megnyugszik, aztán kínáltam vízzel, keksszel, levettem a pulcsiját, hátha kimelegedett, és ez segít, felvettem és sétáltam vele, próbáltam érdekes dolgokat mutatni neki, de semmi sem segített. Végül leültem vele egy fa alá, és megszoptattam... így lassan megnyugodott. Nem tudom, miért akadt ki ennyire, nem volt egy jó élmény :( 
A vár alulról és felülről:


Regő meghódítja a várat:

A hiszti után ivott is, evett is, odaszaladt apához, sétált, motorozott, nagyon érdekelte a vár, felmászott velem az egyik ablakhoz, kukucskáltunk, leintegettünk apának. Mintha megbánta volna, vagy tanult volna a hisztiből, innentől arra jött, amerre kértük, a várban is motorozott, sétált, lefelé egy másik ösvényen szépen jött velem kézenfogva, majd a faluba leérve motorra ült és arra ment, amerre kértük. Ha ki is akart hajtani az útra megint, visszakormányoztam a járdára, és nem lett belőle botrány. Nagyon sokat motorozott, csodálkoztam is, hogy hogy bírja, egy kilométernyi biztos volt. A patakig elment, az nagyon tetszett neki, többször is megállt a hídon megnézni, vissza is kanyarodott a motorral. Aztán egyszer már nagyon messziről akart visszafordulni, és amikor ezt nem akartam engedni, nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel, elfáradt. Kicsit vittem, aztán visszaült a babakocsiba, és kekszet majszolva tette meg az út hátralévő részét. KörtePortára visszaérve még bébiételt is ebédelt, aztán lefektettem, mi pedig kiültünk a színbe beszélgetni, olvasni, pihenni. Jó nagyot aludt, ébredés után a kertben és a nyugágyakon bohóckodott egy sort:




Miután kipihentünk magunkat, és mi Péterrel már nagyon éhesek voltunk - mi nem kaptunk bébiételt ebédre :D - autóba ültünk, és a közeli Noszlopra mentünk, a Lucullus étterembe, amit a gondnok asszony, Zsuzsa ajánlott. Én is melegen ajánlom mindenkinek, jól főznek és jó áron, helyi borokat kínálnak, van etetőszék és nagyon készséges személyzet, szép helyen is van, a tulajdonos pedig egy jó humorral és erős marketinges vénával megáldott vendéglős. 
Ez már délután öt óra körül volt, az idő hűvösebbre és szelesebbre fordult, úgyhogy a nap további részére csak annyit terveztünk, hogy autóval egy kis kört teszünk, nem egyenesen haza megyünk. Körbejártuk a Somló hegyet, megnéztük Somló várát olyan közelről, amennyire autóval lehet, és Pápa szélét érintve értünk haza. Benéztünk még egy kicsit Zsuzsához, Péter kapott egy korty üdvözlő pálinkát a Körte Porta terméséből, Regő pedig nyúzta egy kicsit a cicát. Vacsorára a késői éttermi ebéd után már nem volt szükség. Az előző esti könnyű elalvás után bizakodva fektettem le Regőt, de ez most nem jött össze :( Háromszor mentem vissza szoptatni, negyedszerre Péter, hátha ő el tudja altatni. El is aludt mindannyiszor, de ahogy letettük, ébredt és sírt. Nem volt mit tenni, bementünk mi is, és érdekes módon úgy, hogy kislámpa mellett, beszélgetve mi is az ágyunkban voltunk, ő is elaludt. Teljesen ellentéte volt ez annak, ahogy általában alszik :)
Éjjel megjött a vihar és az eső, egész délelőtt is esett. Reggel megettük a Zsuzsától kapott finom reggelit, összepakoltunk, és azt határoztuk el, hogy kerülővel, Vas és Zala megyén át jövünk haza, és ha esetleg közben találunk fedett programlehetőséget, azt megnézzük. Ilyet ugyan nem találtunk, de útközben megjegyeztünk jó pár helyet, ahová jobb időben vissza kell jönnünk: a Celldömölk feletti Ság-hegy a tanösvényeivel és érdekes történeteivel, Keszthely látványosságai - ez persze esőben is jó lett volna, csak nem biztos, hogy pont egy 21 hónapos elevenséggel - a Keszthelyi-hegység kilátói, túraösvényei, Szigliget, az Afrika-múzeum Balatonedericsen, az örvényesi vízimalom... Hosszú, váltott autózás után értünk haza tegnap délután, estig már csak játszottunk, pihentünk és olvasgattunk. Ajánlom mindenkinek a Körte Portát, főleg a vendégház részét télen-nyáron, kis családdal vagy nagy baráti csapattal, és a szomszédos Bodzás vendégházat is!

2010. október 8., péntek

Csókakői kirándulás

A mai délutánra Marci iskolája buszos kirándulást szervezett a csókakői várba és az azt körülvevő erdőbe. Szülők, barátok, testvérek is mehettek. Én is szívesen mentem és vittem Regőt is, de nem mertem még buszra szállni vele, hogy bekötetlenül üljön az ölemben, inkább autóval mentünk a busz után. Na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, reggel még erősen bizonytalankodtam, hogy mi is menjünk-e. Ugyan szép időt ígértek, de reggel köd volt, aminek sehogy sem akaródzott felszállni, és a Nap sem nagyon akart előbújni. Aztán nagy nehezen rávette magát, hogy segítségével az úrhidai iskolások kirándulhassanak egy jót - és velük Regő is. Aki miatt ugyan volt még egy bizonytalankodásom, ugyanis rá abszolút nem jellemzően csak egy órát aludt délelőtt, biztos voltam benne, hogy így nyűgös lesz, de a napsütés meggyőzött, akkor is megyünk.
Az indulásunk is viccesre sikerült, kétszer szaladtam vissza - először a pénztárcámat hagytam itthon, aztán a babakocsit. De végül csak elindultunk. Gondoltam, Regő majd alszik az autóban. 40 perc volt az út, szépen mentünk a busz után, Marci a buszon a barátaival, Regő mögöttem, de egy szemhunyást sem aludt. Gondoltam, majd a jó levegőn.
Csókakő körülbelül 20 kilométerre van Székesfehérvártól, azaz bő 30-ra Úrhidától, sajnos a 81-es út mellett. A Vértes szélén található, a Vértesi Natúrparkban, és a móri borvidék Ezerjó Borútja is átmegy rajta. Gyönyörű, csendes, friss levegőjű hely, amely felett, a Csóka-hegyen a Csák nemzetség által épített vár áll. A vár különlegessége, hogy folyamatosan építik. Nem tudom, hány ilyen van Magyarországon, biztosan nem sok, de a csókakői várnál én 2001-ben jártam először és talán 2004-5-ben utoljára, és mindkét látogatáskor hatalmas változást tapasztaltam az előző állapothoz képest. Amikor először láttam, egy itt-ott pótolgatott rom volt a vár, másodszor látványosan nagyobb volt ahhoz képest, és a környezete is szépen kiépült, most meg leesett az állam. A képen látható állapotban van, hatalmas falakat építettek néhány év alatt, a korábban is meglévő pihenőhely a vár alatt tovább bővült, padok, tűzrakóhelyek, esőházak, egy szép új játszótér, mosdók, emlékmű, szobor található itt... Mindez a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhető, akik az önkormányzat segítségével, de társadalmi munkában kőről kőre építik a várat. Nagyszerű kezdeményezés, mindenütt így kellene lennie! Persze maradhat néhány rom is :)
Szóval, a busz megállt a falu központjában, a templomnál, az iskolások onnantól gyalogoltak. Mi Regővel felmentünk autóval a vár alatti pihenőig, ahol parkoló is van. Kicsit játszótereztünk, és már fel is ért a csoport. A várhoz két út is vezet: az egyik kényelmesen, akár autóval is járható, a másik a vár mögött, az Országos Kéktúra ösvényéről tér le, sziklás, vadregényes, lépcsős. Felfelé az elsőt választottuk. A negyedikes, hatodikas kislányok rögtön rávetették magukat Regőre, versengtek, hogy ki tolhatja a babakocsit hegynek felfelé :) a nyiszlettebbje meg irigykedett, hogy milyen jó a babának :) A várba felérve minden szülőhöz öt-öt gyerek csapódott, Regőt magamra kötöttem meitaiban, és így jártuk be az utolsó látogatásunk óta hatalmasra nőtt várat. Gyönyörű volt az idő és a kilátás, mivel a vár a Vértes szélén van, alattunk a falu, szőlődombok, szemben a Bakony, szintél alattunk és kicsit jobbra a Móri-árok, és az ég külön a mi kedvünkért hihetetlen felhőjátékot rendezett. Fotók a telefonomban vannak, ha le tudom tölteni és jók, hozom őket! Regő is élvezte, még nevetett is a meitai-ban, ahogy másztuk a vár köves ösvényeit, meredek lépcsőit. 
Lefelé menet két csoportra oszlottunk, a vagányabbak a másik úton, a vadregényes ösvényen mentek le a várból, természetesen Marci is, a kisebbek, néhány lány, más kistesók és mi pedig ugyanarra, amerre felfelé jöttünk. Leérve betértünk az erdőbe a kék jelzésen, és rövid babakocsis séta után találkoztunk a rövidebb úton a várból odaért csapattal. Gyönyörű itt az erdő, őszi színek, gombák, kövek, hegyoldalból kiálló hatalmas sziklák... és harapni lehet a levegőt.
Innen együtt indultunk tovább, a babakocsit itt-ott át kellett emelni kövesebb részeken, de lelkes segítőim voltak :) Viszont azt is megállapítottam, hogy a hatodikasok már jobban figyelik a telefonjukat, mint az erdőt... ami szomorú, ilyen téren is kellene egy kis kultúrát tanulniuk, de erre jók az ilyen kirándulások, ezért jó, hogy az iskola, konkrétan Bán Balázs földrajztanár megszervezi.
Kisvártatva egy elagázáshoz értünk, emlékszem, itt már Regő karban volt, és a lányok tolták az üres babakocsit. Próbálkoztam újra a meitaijal is, de már nem jött be. Számítottam nyűgösségre, már délután négy óra volt, és ahhoz képest, hogy fél tíz óta nem aludt semmit, abszolút nem volt vészes. Az elágazásnál ismét a vagányabbja erőltetett menetben felmehetett a kilátóhoz, az már nem volt járható út Regővel, tehát megint egy-két lánnyal, kistesóval és szülővel visszafordultunk. Regő egy kicsit sétált is, mint egy rendes túrázónak illik :) karomban is jött, nyakamban is, egyszer leültettem egy nagy, majdnem kocka alakú sziklára. Megcsodálta a kavicsokat, ágakat, színes leveleket, meséltem neki az állatokról, amelyek itt, az erdőben élnek. Aztán lassan kiértünk a pihenőhelyre, ideje is volt, mert én már fáztam, Regő jobban be volt öltöztetve, de rá is adtam kabátot, amikor kiértünk. Kicsit sétált, labdázott a fűben a napon, aztán meglátogattuk a játszóteret, és sokat hintázott. Ott is én kezdtem már fázni :) kimentünk újra a napra, ő mutatta az emlékművet, ahol a szép terméskő burkolaton megint sétált, és az apró, nyírt bukszusbokrokkal ismerkedett. Ebből következett a nagy ijedelmem pár perc múlva - Regő kezét akartam belegombolni a kabátjába, mert hideg volt, amikor észrevettem, hogy a vállam mögött tartott jobb keze csupa vér! Nagyon megrémültem, törölgettem zsebkendővel, mire kiderült, hogy két apró karcolás vérzik annyira, csak a bukszusbokor élesre vágott ágai okozhatták. Bebugyoláltam a kezét zsebkendőbe, és úgy gomboltam rá a kabátot.
Már nagyon vártam, hogy kiérjenek Marciék is az erdőből. Az otthon maradó szülők úgy tudták, hogy fél hat-hat felé ér haza a busz, és ekkor már majdnem fél hat volt. De szerencsére perceken belül megérkeztek ők is, lelkesen, kipirultan, és megrohamozták a játszóteret :) A játékokat azonban nem teljesen rendeltetésszerűen használták, így Balázs bácsi hamar kiparancsolta onnan őket, meg amúgy is késő volt, és indultak le a buszhoz. Mi is lementünk autóval, Marcit is felvettük ott, és indultunk haza!
Marcit Fehérváron letettük az apjánál, vittük az iskolatáskát is, mert hétfőn ő viszi iskolába, sőt még a leckét is megcsinálta itthon a kirándulás előtt! Regő Fehérvár szélénél aludt csak el, úgyhogy hazaérve negyedórás álmából ébredt arra, hogy kiszálltunk az autóból. Zokon is vette, nyűgös volt, vacsorát sem kért - nem bántam, előtte evett kekszet, utána meg úgyis szopik majd - de a fürdőkádban már felélénkült, szerintem a meleg víz és pára is jólesett neki. Még előtte Péter telefonált, hogy hokimeccsre megy Regő keresztapjával, úgyhogy egyedül fürdettem, Marika néni segített. Fürdés után nagy szopi, és már alhatott is tovább :)
Nagyon szép délután volt, élményekkel, jóleső fáradtsággal és Regő első túrájával :)