2011. május 16., hétfő

Körte Porta

Megvolt az első, itthonról távol (és nem anyukáméknál) töltött hétvégénk Regővel. Péter kapta ajándékba a szülinapjára, és igazából egy romantikus, kettesben töltött hétvégének szántam volna, ha Regőt nem tartjuk még kicsinek ahhoz, hogy nélkülünk töltsön ilyen hosszú időt. Így őt vittük magunkkal, Marci pedig az apjánál volt. A hely, ahová utaztunk, a Körte Porta volt a bakonyaljai zsákfaluban, Gannán. Gyönyörű parasztház nagy kerttel, mi az apartman részét vettük ki. 

Méretre elég is volt nekünk, egyetlen dolog volt, ami előzetesen másnak tűnt: azt hittem, hogy az apartman is olyan felépítésű, hogy tudunk külön légtérben aludni Regővel, és amikor ő már alszik, mi beszélgethetünk még este. Ehelyett csak odakint tudtunk beszélgetni, de a ház legnagyobb mutatványa az úgynevezett szín, ami egy nagy, három oldalról zárt és fedett terasz, szélvédett, mégis a friss levegőn ülhetünk, és nézhetjük a csillagokat is :) De ne szaladjunk ennyire előre. Péntek délután, munka után indultunk, nem mentünk nagyon messzire, körülbelül 100 kilométeres autóút állt előttünk nagyon szép úton, a Bakonyon át. Estefelé érkeztünk, a szomszéd házban lakó kedves gondnok asszony és négy darab barátságos kutya üdvözölt bennünket :) Elbeszélgettünk, Regővel megnéztük az állataikat - kecskék, nyulak, baromfik és egy cica az egészen apró kiscicáival - , a kertben motorozott egy sort, bepakoltunk a házba, megvacsoráztunk és Regőt lefektettem.

Kicsit aggódtam, hogy hogy fog az idegen helyen elaludni, de a jó levegő kifáraszthatta, késő is volt, jól is lakott, könnyen elaludt, és átaludta az éjszakát. Mi egy-két órát még beszélgettünk kint a színben, aztán csatlakoztunk hozzá. Reggel nyolckor kaptunk a gondnok asszonytól gazdag reggelit, megreggeliztünk, és útnak indultunk a szomszédos Döbröntére, ami csak 1-2 kilométer, de Regőnek az komoly túra. Regő motorral indult neki, de már eléggé az elején egyszer visszafelé akart menni, amikor próbáltam előrefelé terelgetni, akkor lefeküdt az útra hisztizni, úgyhogy betettük a babakocsiba, és inkább így mentünk tovább. Útközben megnéztük Gannán az Esterházy-mauzóleumot:

és a Világ Gannái oszlopot, ami többek között bangladesi és etiópiai Ganna települések irányát és távolságát mutatja:

Átkeltünk a Bittva patakon:


Végül beértünk Döbröntére, Szarvaskő vára alatt megálltunk egy játszótéren, amíg Péter felderítette, hogy van-e babakocsival is járható út felfelé a várba, és talált is ilyet. Közben Regő inkább motorozni akart, ami nem is lett volna baj, de ki szeretett volna gurulni az útra, amit én nem engedtem, így aztán kitört eddigi életének legnagyobb hisztije. Apa karjában, majd a babakocsiban végigbömbölte a várba vezető utat, lerúgta a cipőjét, odafönn, a vár előtti fennsíkra érve már annyira belelovalta magát, hogy a babakocsiból kivéve sem tudta abbahagyni, szinte öntudatlanul bömbölt és bömbölt. Egy ideig hagytam, hátha megnyugszik, aztán kínáltam vízzel, keksszel, levettem a pulcsiját, hátha kimelegedett, és ez segít, felvettem és sétáltam vele, próbáltam érdekes dolgokat mutatni neki, de semmi sem segített. Végül leültem vele egy fa alá, és megszoptattam... így lassan megnyugodott. Nem tudom, miért akadt ki ennyire, nem volt egy jó élmény :( 
A vár alulról és felülről:


Regő meghódítja a várat:

A hiszti után ivott is, evett is, odaszaladt apához, sétált, motorozott, nagyon érdekelte a vár, felmászott velem az egyik ablakhoz, kukucskáltunk, leintegettünk apának. Mintha megbánta volna, vagy tanult volna a hisztiből, innentől arra jött, amerre kértük, a várban is motorozott, sétált, lefelé egy másik ösvényen szépen jött velem kézenfogva, majd a faluba leérve motorra ült és arra ment, amerre kértük. Ha ki is akart hajtani az útra megint, visszakormányoztam a járdára, és nem lett belőle botrány. Nagyon sokat motorozott, csodálkoztam is, hogy hogy bírja, egy kilométernyi biztos volt. A patakig elment, az nagyon tetszett neki, többször is megállt a hídon megnézni, vissza is kanyarodott a motorral. Aztán egyszer már nagyon messziről akart visszafordulni, és amikor ezt nem akartam engedni, nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel, elfáradt. Kicsit vittem, aztán visszaült a babakocsiba, és kekszet majszolva tette meg az út hátralévő részét. KörtePortára visszaérve még bébiételt is ebédelt, aztán lefektettem, mi pedig kiültünk a színbe beszélgetni, olvasni, pihenni. Jó nagyot aludt, ébredés után a kertben és a nyugágyakon bohóckodott egy sort:




Miután kipihentünk magunkat, és mi Péterrel már nagyon éhesek voltunk - mi nem kaptunk bébiételt ebédre :D - autóba ültünk, és a közeli Noszlopra mentünk, a Lucullus étterembe, amit a gondnok asszony, Zsuzsa ajánlott. Én is melegen ajánlom mindenkinek, jól főznek és jó áron, helyi borokat kínálnak, van etetőszék és nagyon készséges személyzet, szép helyen is van, a tulajdonos pedig egy jó humorral és erős marketinges vénával megáldott vendéglős. 
Ez már délután öt óra körül volt, az idő hűvösebbre és szelesebbre fordult, úgyhogy a nap további részére csak annyit terveztünk, hogy autóval egy kis kört teszünk, nem egyenesen haza megyünk. Körbejártuk a Somló hegyet, megnéztük Somló várát olyan közelről, amennyire autóval lehet, és Pápa szélét érintve értünk haza. Benéztünk még egy kicsit Zsuzsához, Péter kapott egy korty üdvözlő pálinkát a Körte Porta terméséből, Regő pedig nyúzta egy kicsit a cicát. Vacsorára a késői éttermi ebéd után már nem volt szükség. Az előző esti könnyű elalvás után bizakodva fektettem le Regőt, de ez most nem jött össze :( Háromszor mentem vissza szoptatni, negyedszerre Péter, hátha ő el tudja altatni. El is aludt mindannyiszor, de ahogy letettük, ébredt és sírt. Nem volt mit tenni, bementünk mi is, és érdekes módon úgy, hogy kislámpa mellett, beszélgetve mi is az ágyunkban voltunk, ő is elaludt. Teljesen ellentéte volt ez annak, ahogy általában alszik :)
Éjjel megjött a vihar és az eső, egész délelőtt is esett. Reggel megettük a Zsuzsától kapott finom reggelit, összepakoltunk, és azt határoztuk el, hogy kerülővel, Vas és Zala megyén át jövünk haza, és ha esetleg közben találunk fedett programlehetőséget, azt megnézzük. Ilyet ugyan nem találtunk, de útközben megjegyeztünk jó pár helyet, ahová jobb időben vissza kell jönnünk: a Celldömölk feletti Ság-hegy a tanösvényeivel és érdekes történeteivel, Keszthely látványosságai - ez persze esőben is jó lett volna, csak nem biztos, hogy pont egy 21 hónapos elevenséggel - a Keszthelyi-hegység kilátói, túraösvényei, Szigliget, az Afrika-múzeum Balatonedericsen, az örvényesi vízimalom... Hosszú, váltott autózás után értünk haza tegnap délután, estig már csak játszottunk, pihentünk és olvasgattunk. Ajánlom mindenkinek a Körte Portát, főleg a vendégház részét télen-nyáron, kis családdal vagy nagy baráti csapattal, és a szomszédos Bodzás vendégházat is!

1 megjegyzés:

  1. Tyűha, szuper hétvégétek volt! Regő hisztije ugyan kimaradhatott volna, de már mindegy. :) Úgy szeretem olvasni a beszámolóidat, egy kicsit olyan, mintha én is ott lettem volna. :)

    VálaszTörlés