Látogatóban

Emi barátnőmék elköltöztek: saját lakást vettek Újpalotán. Már fel is újították, amit kellett, és legnagyobbrészt át is költöztek, Dani odajár oviba, az ablakból rá lehet látni az épületre. Meghívtak minket péntekre, hogy nézzük meg a lakást, és persze látogassuk meg őket. Mi örömmel vettük a meghívást, és péntek reggel Regővel kettesben fel is kerekedtünk. Jó hosszú út volt, nem is számítottam erre, az új M0 szakasznak majdnem a végéig el kellett menni, de megérte. Az autópályától már nagyon közel van a lakás, Emi szuper leírása alapján könnyen megtaláltam. Amikor odaértünk, már ott volt egy másik fórumos ismerős, Szancsi is a kislányával, Enikővel, velük még csak pocakosan találkoztam. Enci nagyon aranyos, barátságos, közvetlen kislány, hatalmas hajkoronával. Dani ovis kiránduláson volt, úgyhogy három kicsivel voltunk. 

Reggel, még indulás előtt kicsit tartottam tőle, milyen lesz, ha három dackorszakost összeengedünk, de olyan szépen elvoltak :) Játszottak együtt és külön, eszegettek együtt, létrára másztak, nagyon aranyosak voltak. Enci mindenkinek osztogatta az öleléseket és a puszikat. 

Délben nagyon finom ebédet kaptunk, a gyerekek is ügyesen ettek a nagy asztalnál: Enci ölben, Marci és Regő pedig a felnőtt székekre tett kis műanyag fellépőn. Marci rendesen ette a levest, húst, krumplit, Regő is lelkesen megnézte és mutogatta, de enni persze csak a szokásos bébiételét ette. 

Ebéd után aztán Szancsi és Enci hamar hazamentek, mert ők nagyon közel laknak, így a délutáni alvást már otthon tudták megejteni. Marcipán is hamar elálmosodott, ők már felnőtt méretű emeletes ágyon alszanak Danival, bement oda a pelusával, Regő is követte, egy kicsit elvoltak együtt az ágyon, bár Marci már inkább pihent, Regő meg még autózott :)

Hamar ki is jöttünk, hagytuk Marcipánt aludni :) Regő nem volt álmos, szerencsére odafelé aludt egy jó bő órát az autóban, úgyhogy vele játszottunk kint, amíg Marcipán aludt. Néha be akart menni megnézni a babát, egyszer Emi után be is ment, de aranyosan megállt az ajtóban, szájára tett ujjal, és mondta, hogy csss :) Valószínűleg végül mégis ő ébresztette fel Marcipánt, amíg én nem voltam elérhető egy percre, de szerencsére nem volt nagy baj, mert már amúgy is indulni kellett Daniért az oviba. Elkísértük Emit és Marcit, előkerült a motor is. Kicsit nehezebb volt Regővel, mint itthon, mert bár zöldövezetes, kis forgalmú lakótelep, mégis vannak azért autók, kis járdák, ösvények, mindenféle érdekesség, amerre el lehet kalandozni, míg itthon ugyan szintén cikkcakkban megy, de csak azon az egy úttesten, ami van :D Kis baleset is érte már az ovi udvarán, rosszul esett a motorral, aminek az emlékét egy kis horzsolás őrzi a szája fölött, de mire lemostam és kijöttünk az oviból, már kutyabaja sem volt :) Visszakísértük a családot a házhoz, de mi már nem mentünk fel, hazafelé indultunk. Az úton Regő újabb egy-másfél órát aludt, így két részletben megvolt a napi alvása.

Köszönjük szépen Eminek a meghívást! Nagyon örülök neki, hogy anno Marcipánt és Regőt együtt vártuk, így megismerkedtünk - és az már csak hab a tortán, hogy a harmadik babáinkat is mindössze nyolc nap különbséggel várjuk. :)

Kilenc és fél hét

Nem, nem a Kim Basinger film :D Hanem a meglepő pocakom, ami még egyik gyerekkel se látszott ilyenkor. Pedig még semmit se híztam. Nem akartam még kiblogolni, de akinek már mutattam, mindenki szerint ez már komoly és kismamás, úgyhogy végülis miért ne :)

Engedd el!

Regő legújabb szava, kifejezése az "engedd el", persze nem ilyen szabatosan kiejtve, de azért majdnem. Talán két napja mondta először, de azóta nagyon gyakran használja. Jól jön ez a Marcival való küzdelmekben is, vagy ha a pelenkázás ellen tiltakozik. Új teljesítmény még, hogy próbál egyedül vetkőzni, nagyon ügyes. Ebből a kettőből jött össze tegnap egy nagyon aranyos kis gyerekszáj.

Regő fekszik a pelenkázón, fürdéshez vetkőzik, húzza le a zokniját. Az ujjánál fogja, húzza, nyúlik a zokni, nyúlik, de a sarkánál még akad. Biztatom, húzzad csak, húzzad! Regő erőlködik, húzza, de a sarkán csak nem csúszik át. Mire Regő kifakad:

 - Engedd el! :)

Itt a cirkusz!

A múlt héten cirkusz érkezett kis falunkba :) Kicsi kis vándorcirkusz, de pont a mi utcánk végén, a focipályán vertek sátrat - fel se merült, hogy ne menjünk el megnézni az előadást. Előtte már egy-két napig pónilovak és egy láma legelészett a focipályán, az alapos szemlélő talán észre is vette őket a sportnapos képeken.

Pénteken este hatkor volt az előadás. Előtte kicsit hisztis napunk volt, tartottam tőle, hogy Regővel mi lesz, hogy fogja bírni, Marika néni készenlétben is volt itthon, hogy bármikor jöjjön érte. Az este aztán várakozáson felül sikerült :) Regőt babakocsival vittem, és úgy gondoltam, abban fog ülni végig, több esélye van, mint ha az ölemben ül - igazam is lett. 

A cirkusz tömve volt, eljött a falu apraja-nagyja, másfél-kétévesektől a kamaszokig, és persze a szülők. Pótszékeket kellett betenni. Mi még kaptunk rendes helyet, aztán amikor elkezdődött az előadás, a babakocsit kicsit előrébb toltam, Marci székét mellé, én pedig a két fiú mögött középen ültem.

Nem is tudom felsorolni, mi mindent láttunk, a kicsi, kevés személyzetű cirkuszhoz képest tényleg jó, színes előadás volt. A képek sajnos a piros cirkuszsátor miatt eléggé pirosas árnyalatúak lettek, de a lényeg talán látszik :)

Tornászbemutaval kezdődött:

Aztán volt pónilovas szám, amiről nem igazán sikerült jó képeket készíteni, mert ugye a póni fut :) Regőnek talán ez tetszett a legjobban, csillogó szemekkel, nyakát nyújtogatva nézte a babakocsiból. Marci még fel is állt, hogy láthassa, hogy ugorja át a póni az akadályokat. 

Volt egy kislány kígyókkal - először azt hittem, csak hastáncolni fog, aztán előszedte a kígyókat, amiket először csak mű kelléknek gondoltam, de körbehordozta, és lehetett látni, ahogy nyújtogatják a nyelvüket és mozognak! A kislány táncolt velük, köztük, az egyiket meg is lehetett simogatni, Marci is megsimogatta.

Közben voltak bohócos számok, kis közjátékokként, semmi különös, de aranyos, vicces betétek. Egyszer a bohóc kijött a sorok közé, és egy pöttyös labdát dobált a gyerekeknek, akik persze nagyon élvezték :)

Volt még artistaszám:

Valamikor közben volt jó tíz perc szünet, amikor lehetett közben pónilovagolni a porondon, de Marci inkább kirohangálta magát a korabeli fiúkkal a cirkusz körül, Regő meg kekszet evett és autózott a babakocsiban. Aztán volt még zsonglőr is, végül pedig késdobáló, és biztos, hogy kihagytam még valamit :)

Számomra az est fénypontja, a csillogó gyerekszemek:

Többször majdnem elsírtam magam, amikor Regő spontán tapsolni kezdett, amikor láttam, hogy nézik, élvezik a műsort. Nagyon hálás tudok lenni minden programnak, mindenkinek, aki ezt váltja ki a gyerekeimből :) 

Sportos Regő

Az úrhidai sportnapról szóló bejegyzés Marcihoz került, ez mégiscsak inkább róla szólt, de azért Regő is kivette a részét :) Például súlyt emelt:

Labdázott:

Lovagolt:

Karikázott:

És végül kötelet is húzott. Nem azért, de a csapat kizárólag azért nyert, mert pontosan egy Regőnyi erőfölényre volt még szükségük az ellenféllel szemben :)

A legszebbet kihagytam

Majdnem megríkatott Regő szombat délután, az étteremben :)

Más babákat is látott etetőszékben enni a családjukkal, és neki mostanában minden kislány baba Niki baba, Nikit amúgy is gyakran emlegeti. Megint mondogatta, hogy Niki baba, mi meg az apjával elkezdtünk ennek kapcsán beszélgetni, hogy mi lesz, ha ő Nikit szereti, hogy még nőnie kell egy kicsit, és mi lesz az egyéb szóba jöhető lánybabákkal, ilyesmik. Beszélgetés közben egyszer csak odafordultam Regőhöz, és megkérdeztem, "Te kit szeretsz? "

Hatalmas mosoly terült el az arcán, nyújtotta a két kis karját, és ölelte át a nyakamat :) Aztán elengedett, és az asztalon keresztül, apa felkiáltással ugyanígy hajolt apja felé... Hát majdnem elolvadtam. Sőt nem is majdnem, teljesen. Pedig abszolút nem provokatív kérdés volt, nem azért tettem fel, hogy azt válaszolja, anyát vagy apát,  arra számítottam, hogy a beszélgetésünkbe belefolyva majd Niki babát emlegeti megint :)

Körte Porta

Megvolt az első, itthonról távol (és nem anyukáméknál) töltött hétvégénk Regővel. Péter kapta ajándékba a szülinapjára, és igazából egy romantikus, kettesben töltött hétvégének szántam volna, ha Regőt nem tartjuk még kicsinek ahhoz, hogy nélkülünk töltsön ilyen hosszú időt. Így őt vittük magunkkal, Marci pedig az apjánál volt. A hely, ahová utaztunk, a Körte Porta volt a bakonyaljai zsákfaluban, Gannán. Gyönyörű parasztház nagy kerttel, mi az apartman részét vettük ki. 

Méretre elég is volt nekünk, egyetlen dolog volt, ami előzetesen másnak tűnt: azt hittem, hogy az apartman is olyan felépítésű, hogy tudunk külön légtérben aludni Regővel, és amikor ő már alszik, mi beszélgethetünk még este. Ehelyett csak odakint tudtunk beszélgetni, de a ház legnagyobb mutatványa az úgynevezett szín, ami egy nagy, három oldalról zárt és fedett terasz, szélvédett, mégis a friss levegőn ülhetünk, és nézhetjük a csillagokat is :) De ne szaladjunk ennyire előre. Péntek délután, munka után indultunk, nem mentünk nagyon messzire, körülbelül 100 kilométeres autóút állt előttünk nagyon szép úton, a Bakonyon át. Estefelé érkeztünk, a szomszéd házban lakó kedves gondnok asszony és négy darab barátságos kutya üdvözölt bennünket :) Elbeszélgettünk, Regővel megnéztük az állataikat - kecskék, nyulak, baromfik és egy cica az egészen apró kiscicáival - , a kertben motorozott egy sort, bepakoltunk a házba, megvacsoráztunk és Regőt lefektettem.

Kicsit aggódtam, hogy hogy fog az idegen helyen elaludni, de a jó levegő kifáraszthatta, késő is volt, jól is lakott, könnyen elaludt, és átaludta az éjszakát. Mi egy-két órát még beszélgettünk kint a színben, aztán csatlakoztunk hozzá. Reggel nyolckor kaptunk a gondnok asszonytól gazdag reggelit, megreggeliztünk, és útnak indultunk a szomszédos Döbröntére, ami csak 1-2 kilométer, de Regőnek az komoly túra. Regő motorral indult neki, de már eléggé az elején egyszer visszafelé akart menni, amikor próbáltam előrefelé terelgetni, akkor lefeküdt az útra hisztizni, úgyhogy betettük a babakocsiba, és inkább így mentünk tovább. Útközben megnéztük Gannán az Esterházy-mauzóleumot:

és a Világ Gannái oszlopot, ami többek között bangladesi és etiópiai Ganna települések irányát és távolságát mutatja:

Átkeltünk a Bittva patakon:

Végül beértünk Döbröntére, Szarvaskő vára alatt megálltunk egy játszótéren, amíg Péter felderítette, hogy van-e babakocsival is járható út felfelé a várba, és talált is ilyet. Közben Regő inkább motorozni akart, ami nem is lett volna baj, de ki szeretett volna gurulni az útra, amit én nem engedtem, így aztán kitört eddigi életének legnagyobb hisztije. Apa karjában, majd a babakocsiban végigbömbölte a várba vezető utat, lerúgta a cipőjét, odafönn, a vár előtti fennsíkra érve már annyira belelovalta magát, hogy a babakocsiból kivéve sem tudta abbahagyni, szinte öntudatlanul bömbölt és bömbölt. Egy ideig hagytam, hátha megnyugszik, aztán kínáltam vízzel, keksszel, levettem a pulcsiját, hátha kimelegedett, és ez segít, felvettem és sétáltam vele, próbáltam érdekes dolgokat mutatni neki, de semmi sem segített. Végül leültem vele egy fa alá, és megszoptattam... így lassan megnyugodott. Nem tudom, miért akadt ki ennyire, nem volt egy jó élmény :( 

A vár alulról és felülről:

Regő meghódítja a várat:

A hiszti után ivott is, evett is, odaszaladt apához, sétált, motorozott, nagyon érdekelte a vár, felmászott velem az egyik ablakhoz, kukucskáltunk, leintegettünk apának. Mintha megbánta volna, vagy tanult volna a hisztiből, innentől arra jött, amerre kértük, a várban is motorozott, sétált, lefelé egy másik ösvényen szépen jött velem kézenfogva, majd a faluba leérve motorra ült és arra ment, amerre kértük. Ha ki is akart hajtani az útra megint, visszakormányoztam a járdára, és nem lett belőle botrány. Nagyon sokat motorozott, csodálkoztam is, hogy hogy bírja, egy kilométernyi biztos volt. A patakig elment, az nagyon tetszett neki, többször is megállt a hídon megnézni, vissza is kanyarodott a motorral. Aztán egyszer már nagyon messziről akart visszafordulni, és amikor ezt nem akartam engedni, nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel, elfáradt. Kicsit vittem, aztán visszaült a babakocsiba, és kekszet majszolva tette meg az út hátralévő részét. KörtePortára visszaérve még bébiételt is ebédelt, aztán lefektettem, mi pedig kiültünk a színbe beszélgetni, olvasni, pihenni. Jó nagyot aludt, ébredés után a kertben és a nyugágyakon bohóckodott egy sort:

Miután kipihentünk magunkat, és mi Péterrel már nagyon éhesek voltunk - mi nem kaptunk bébiételt ebédre :D - autóba ültünk, és a közeli Noszlopra mentünk, a Lucullus étterembe, amit a gondnok asszony, Zsuzsa ajánlott. Én is melegen ajánlom mindenkinek, jól főznek és jó áron, helyi borokat kínálnak, van etetőszék és nagyon készséges személyzet, szép helyen is van, a tulajdonos pedig egy jó humorral és erős marketinges vénával megáldott vendéglős. 

Ez már délután öt óra körül volt, az idő hűvösebbre és szelesebbre fordult, úgyhogy a nap további részére csak annyit terveztünk, hogy autóval egy kis kört teszünk, nem egyenesen haza megyünk. Körbejártuk a Somló hegyet, megnéztük Somló várát olyan közelről, amennyire autóval lehet, és Pápa szélét érintve értünk haza. Benéztünk még egy kicsit Zsuzsához, Péter kapott egy korty üdvözlő pálinkát a Körte Porta terméséből, Regő pedig nyúzta egy kicsit a cicát. Vacsorára a késői éttermi ebéd után már nem volt szükség. Az előző esti könnyű elalvás után bizakodva fektettem le Regőt, de ez most nem jött össze :( Háromszor mentem vissza szoptatni, negyedszerre Péter, hátha ő el tudja altatni. El is aludt mindannyiszor, de ahogy letettük, ébredt és sírt. Nem volt mit tenni, bementünk mi is, és érdekes módon úgy, hogy kislámpa mellett, beszélgetve mi is az ágyunkban voltunk, ő is elaludt. Teljesen ellentéte volt ez annak, ahogy általában alszik :)

Éjjel megjött a vihar és az eső, egész délelőtt is esett. Reggel megettük a Zsuzsától kapott finom reggelit, összepakoltunk, és azt határoztuk el, hogy kerülővel, Vas és Zala megyén át jövünk haza, és ha esetleg közben találunk fedett programlehetőséget, azt megnézzük. Ilyet ugyan nem találtunk, de útközben megjegyeztünk jó pár helyet, ahová jobb időben vissza kell jönnünk: a Celldömölk feletti Ság-hegy a tanösvényeivel és érdekes történeteivel, Keszthely látványosságai - ez persze esőben is jó lett volna, csak nem biztos, hogy pont egy 21 hónapos elevenséggel - a Keszthelyi-hegység kilátói, túraösvényei, Szigliget, az Afrika-múzeum Balatonedericsen, az örvényesi vízimalom... Hosszú, váltott autózás után értünk haza tegnap délután, estig már csak játszottunk, pihentünk és olvasgattunk. Ajánlom mindenkinek a Körte Portát, főleg a vendégház részét télen-nyáron, kis családdal vagy nagy baráti csapattal, és a szomszédos Bodzás vendégházat is!

Kertezős, kutyázós, összebújós

Végre, egyelőre nem túl sokat és szoktatva, de kinn lehet Regő is :) Nagyon élvezi, imád a kertben lenni, magától nem egykönnyen jön be :) Fotóztam is tegnap:

Járdán dömperezős:

Kutyázós:

Marci hisztizik, Regő pedig szeretne tenni ellene, ezért csapkodja a fejét, amit Marci nem bír röhögés nélkül :D

Aztán Regő is nagyon nevet:

Kis kertészlegény:

Aztán jól elfáradtak, hosszasan vacsoráztak, röviden zuhanyoztak, és utána nálunk az este úgy néz ki, hogy  Regő szopizik, aztán elköszön apától, addig Marci felöltözik, beül az ágyába, majd mi is bemegyünk. Én is beülök mellé az ágyba, és felolvasok az aktuális mesekönyvéből. Regő eközben körülöttünk jön-megy, játszik. A végén pedig bemászik Marci mellé az ágyba, összepuszilják egymást, aztán lefektetem mindegyiket a saját ágyába. De még előtte az összebújásból ilyenek jönnek ki: 

Védőnőnél

Végre sikerült megméretni Regőt, most már majdnem másfél hónap telt el az utolsó mérés óta. Jó nagyot nőtt: 11,5 kg (bő fél kg gyarapodás) 83 centi magas (másfél centi növekedés) a feje 50, a mellkasa 51 centi, tyűha :) Ezek már nagyon nagy számok :) Hát igen, éreztem én, hogy az étvágya miatt nem kell aggódni, csak a válogatósság múlna... 

Én pedig kaptam kiskönyvet, mértek vérnyomást, átmentem a háziorvos rendelőjébe is, ahol az asszisztenstől kaptam beutalókat, megcsinálta az ekg-t, szóval beindult a gépezet :)

Mondatok

Regő beszéde napról napra fejlődik. Nagyon sok szót mond, össze se tudnám már írni, persze sok van közöttük, amit csak mi értünk, és működik mellette a testbeszéd is. Meg az aranyos halandzsa, egyszer meg kéne örökíteni :) Emellett egyre több mondatot mond, az elsők az "Itt az anya!" "Ott a mama!" típusú felkiáltások voltak, úgy, hogy az-t nem mond, csak a-t, tehát ittaanya :) Most már olyanokat mond, hogy "Apa eszik", "Mama alszik", a legújabb pedig, amikor azt szeretné, hogy látogassunk/nézzünk meg valakit, valamit: "nézni Mamát", "nézni Bátort". A legviccesebb, amikor rászól magára :) ha például eszik önállóan, kanállal, és én mondjuk neki háttal mosogatok, majd egyszer csak azt hallom, "egő, egő" akkor tuti, hogy kiöntötte az ennivalóját, vagy valami egyéb huncutság történt. A kérek, köszönöm, szívesen, tessék szavakat szépen használja, persze nem mindig, csak ha eszébe jut, de olyankor szépen kiejtve és abszolút odaillően. Ha viszem aludni, jó éjszakát kívánok neki, és ő elnyújtott hangon azt mondja, "ééészaka", reggel pedig ugyanígy, a jó reggelt-re "eggeeeelt" a válasz :)

Jó hírek

Regővel voltunk délelőtt orvosnál, végre túl vagyunk a nehezén :) Már pörkösödnek a pöttyei, nem jönnek újak, nem volt lázas két napja, szóval gyógyul. Fokozatosan elkezdhetünk egyre többet kint lenni, tegnap még csak annyit, amíg elmentünk az orvoshoz, aztán lassan emelni. A gyógyszerét még keddig szednie kell, akkor lesz egy hét, amíg szedi, de szerencsére szereti. Már nem fertőz :) Fürödnie még sokáig nem szabad, pedig sajnos utál zuhanyozni, de amíg szép nem lesz a bőre, addig zuhanyozni fog. Mára már szépül a bőre, és a sebe is sokkal jobban néz ki, újra kenhetem hámosító kenőccsel is. :) 

Ami még jó hír, hogy délután én is orvoshoz mentem, aztán az iskolába anyák napjára, és a kettő között nem jöttem haza, hogy ne legyen sírás abból, hogy hazajövök és újra elmegyek. Így kb. délután fél kettőtől ötig Mamával és részben apával volt Regő, Mamával uzsonnázott, és talán nem is volt még ilyen hosszan nélkülem úgy, hogy ébren volt. Minden rendben volt, nagyon örültem neki, lassan rászokhatunk az ilyen távollétekre :)

A legjobb hír pedig, amit az orvosnál kaptam: karácsonyra Regő és Marci kistestvért kapnak :)

Még képek, ezúttal a temetésről

Ezeket is most kaptam meg Ancsáéktól.
Regő és én még a temetés előtt:

Unokatesómmal, Renivel:

A ravatalozó a tiszteletet adó hajóstiszt-kollégákkal:

és Papa sírja délután, mellette Ancsa és Bence.

Képek

Jól sikerült fotók sógorom gépével, még húsvétkor készültek anyuéknál. Regő itt még nem bárányhimlős, de a sebe már megvan, de a képeken nem látszik, épp apja karjában napoztatja a sebet a húsvéti melegben.

A kis beteg egyébként ma már jobban van. Sokkal pöttyösebb, mint a lenti fotón, de ma már talán nem jött újabb, és sok pöttye szárad. Éjjel is csak egyszer ébredt, reggel nem volt lázas. Tegnap óta kapja a vírusellenes szert is, szerencsére kifejezetten ízlik neki, és homeopátiás golyócskákat is kap. Holnap még egyszer megyünk orvoshoz.