Egyetem

Folytatom a beszámolót, még mindig nem értem a jelenhez... Szeptembertől megint egyetemre fogok járni Győrbe, logisztikai mérnök szakra, levelező képzésre. Egyelőre nem tudom, mennyi időt kell majd Regőtől távol töltenem, eleinte szeretnénk úgy megoldani, hogy eljön velem vagy csak ő, és valaki vigyáz rá ott, vagy Péter is. Mindenesetre pénteken mentünk beiratkozni. Fél hatkor kellett felkelnem, a gyerekeket nem sokkal később ébresztettem, amikor már készen volt a reggelijük. Szerencsére Regő felébredt Marci motoszkálására, így nem kellett mély álmából felvernem, akkor biztosan sírás lett volna. Másfél óra volt az autóút, nagyjából a felét átaludta Regő. Érkezéskor felébredt, babakocsival eljöttek velem megkeresni az épületet és a termet, aztán Péter a két gyerekkel lement a Duna-partra, szerencsére az egyetem közvetlenül a folyó mellett van. Játszótereztek, volt náluk takaró és játék, én pedig addig elvégeztem a papírmunkát. Első körben szerencsére nagyon gyors és jól szervezett volt minden, alig háromnegyedóra alatt végeztem, még egy kirándulás is belefért volna, de siettünk haza, Péternek mennie kellett dolgozni.

Hazaéréskor farkaséhesek voltunk, és én legalábbis elég kómás, sok volt nekem ez a fél hatos kelés :) gyorsan főztem egy tejbegrízt, ittam egy kávét, Regő nemsokára lefeküdt és akkorát aludt, hogy teljesen visszaállította vele a továbbiakban a normál napirendjét. Én is magamhoz tértem közben, kimentünk a kertbe és kipróbáltuk az új hintát, amit még nem is írtam, de csütörtökre, mire hazaértünk, Péter befejezett! Regő imádja, és én is, gyönyörű.

Hintázás után pedig leszedtük a paradicsomot és a cukkinit Regővel - ahogy én azt elképzelem! Régebben az úgy volt, hogy letettem Regőt a közelembe egy takaróra, vittem ki játékokat, beszélgettem neki, amíg dolgoztam, nem mászott le a takaróról és jól elvolt. Hát, ennek vége, konkrétan jön és segít paradicsomot szedni - vagy a vödörből kiszedni, az mindegy :) - a kis meztelen tappancsaival közlekedik a már parlagon lévő részeken, ennivaló :)

Ez akkor már a péntek este, mindjárt utolérem magam :) Szombaton ronda idő volt, sok eső és vihar. Regő délelőtti alvása alatt bementem a piacra, és vettem neki házi jellegű joghurtot, csak főtt, de nem tartósított sonkát, padlizsánt - azt magunknak is - és ezek lesznek az újdonságok, amiket a következő napokban megkóstol. A joghurtot tegnap már ki is próbálta, főzelékben és magában is, ízlett neki! Estefelé pedig volt a nagy esemény, a lentebb már említett lépegetés. Ma még nem ismételte meg, de ami késik, nem múlik :)

Meglepetés-ajándékok

Regő a családon kívül a barátaimtól is kapott csudaszépeket, amik ráadásul nekem is meglepetések voltak, el is sírtam magam :)

Először is szerdán, a szülinapján hozta a postás ezt a csudát Mókitól:

A fénykép nem a legjobb, de ez egy kézzel, gyönyörűen, pontosan festett textilpelenka, Regő és az én kedvenc állataimmal, a teknőssel és a zsiráffal, a sarkában csodaszép betűkkel Regő neve:

Ugyanaznap Tünditől és Mancsikától érkezett egy nagyon kedves képeslap, mind a lap, mind a boríték Tündi szépséges rajzaival borítva, ez is nagyon meghatott, el is tettem emlékbe :)

Másnap, csütörtökön pedig a talin kapta Regő Patitól ezt a kézzel horgolt mellényt:

... szóval lehet, hogy szóismétlésekbe bocsátkozom, de gyönyörű! Köszönöm mindenkinek Lányok, annyira jó, hogy ilyen kedves és kreatív barátnőim vannak! A mellény egyébként egyúttal a nyereményem is a pár bejegyzéssel lejjebb meghirdetett játékon.

Emiéknél jártunk

Akkor a beszámoló arról, hogy hova is rohantak a napok a szülinap után. Csütörtökre meghívásunk volt Emihez, akiről már írtam, járt már nálunk egyszer Marcipánnal, aki két nappal fiatalabb Regőnél. Van egy kis nagyfia is, Dani, ő három és fél éves, és nagyon aranyos. Rajtunk kívül még Pati barátnőm is jött a pici lányával, Rheával, neki is van egy hatéves fia, Robin, de ő most sajnos oviban volt. Így is nagy férfiuralom volt, mert én is vittem Marcit. A képeken ne lepődjön meg senki, Rhea apukája kínai, ezért ilyen gyönyörű mandulaszemű kislány ő. 

Szóval, délelőtt indultunk Marcival és Regővel, Regő aludt az autóban, Marci meg érdeklődve nézte az M0 autópályán az építkezéseket meg a kamionokat. Emi leírása alapján könnyen odataláltunk. Vittünk egy kis hazai ezt-azt, meg pár apróságot a gyerekeknek, ha úgy vesszük, ez egy nagy össznépi ünneplés is lehetett volna: a napokban volt Emi, Marcipán, Rhea, Robin és Regő születésnapja és Pati névnapja is. Szerencsére szép idő volt, tudtunk a gyerekekkel a kertben, takarón játszani. Késő délelőtt érkeztünk, hamarosan megéheztek, Emi felment Marcinak, Daninak és Marcipánnak ebédet adni, a nagyfiúk utána maradtak is a szobában, és szuper vonatpályát építettek, főleg Marci volt oda érte. Amikor ők végeztek, Marcipán le is feküdt, Pati és én is bementünk Rheával és Regővel ebédelni, nagyon finom húslevest és csokis muffint kaptunk, a kicsiknek volt tejmentes-tojásmentes meggyes piskóta is. Regő amellett, hogy már megette a kertben a saját karfiolfőzelékét, még evett egy kockát a piskótából is, és kiette a répát a húslevesemből :) miközben egy földre tett kincsesdobozból pakolták ki a különlegesebbnél különlegesebb babajátékokat. 

Miközben mi ettünk, a festőszakkör is beindult: Marci és Robin egy-egy habszivacs repülőmodellt kaptak Emitől, pici festékestégelyekkel. Marci azonnal neki akart állni kifesteni, aminek nagyon örültem, hiszen ő nem szeret, nagyon ritkán szokott rajzolni, festeni, úgyhogy eszem ágában sem volt most letörni a lelkesedését. Dani is kedvet kapott tőle, bár neki nem volt repülőmodellje, kapott papírt és festéket, és máris boldogan festegettek mindketten. Emi, nagy örömet szereztél mindkettőnknek a repülővel!

Dani ezután már nagyon szeretett volna újra kimenni az udvarra, Marci meg fent maradt vonatozni. A kicsiket megpróbáltuk elaltatni, de se Rhea, se Regő nem akartak, kicsit pihengettek babakocsiban, addig Pati tanított engem horgolni, több-kevesebb sikerrel, még szükség lesz néhány leckére :) Közben Marcipán is felébredt, jó nagyot aludt! Négy óra felé, amikor már nyűgösködni kezdtek a babák, indultunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük Eminek és a fiúknak! Képek:

A gyönyörű Rhea baba:

Marcipán:

Dani:

Így áll Regő:

Így biciklizik Rhea:

Emi kukucskál Marcipán mögül:

Pati és Rhea:

Patival és Marcipánnal:

Breaking News!!!!

Regő tegnap összesen kilenc és felet lépett! :-)))) Először egyet + hozzázárt a másik lábával, az másfél, aztán kettőt, aztán még négyet, és kicsit később még kettőt! Elindult, kicsi bogaram, megtette az első lépéseit egyéves és háromnapos korában :)

Szülinapi beszámoló

Az elmúlt napok nagyon elrohantak, mindjárt részletezem, hogy miért, így Regő tényleges születésnapján csak egy fotóra és egy rövidke bejegyzésre futotta, de máris pótlom.

A születésnap maga nagyon jól sikerült. Reggel rögtön bekapcsoltam a szülinapos zenéket: Alma együttest és Halász Juditot, ez ment egész nap, és egy kicsit pityeregtem a reggeliző egyévesemnek, aki persze nem értette, mitől vagyok úgy oda :) Reggeli után mentünk a védőnőhöz, az ünnepelt 9700 gramm és 75 centi, ami azért is nagy szó, mert majdnem utolérte ezzel az egyéves Marcit (9880 g, 75 centi) aki viszont 40 dekával és két centivel nagyobbnak született. Súlytriplázás is megvolt, egy kilóval meg is tetézve. "Átment" az egyéves státuszon is, az egyetlen, amit nem csinál a feltett kérdések közül, az a mutogatás, bár a lámpát újabban megmutatja, meg a pocakját, de nem ujjal, hanem tenyérrel. Viszont a mozgása gyönyörűen fejlődik, szerintem hamarosan járni fog, mert már lazán feláll kapaszkodás nélkül, és sokáig áll szépen, játékkal a kezében, két kézzel játszva. Labdát dob (igaz, minden mást is) és az autót néha tologatja a kerekén, ahogy kell. Egyre többféle hangot használ, sokszor édesen suttog, megy a tetetete, mamamama, babababa, amit tényleges szónak gondolok, az az "ap" Apára és a "bá" vagy "bát" Bátorra, a kutyára. Ingetet, magasba emelt karral éljenez, tapsol, néha a gyere jelet is mutatja, rázza a fejét, berreg. Érti a "nem" - et, és sokszor szót is fogad, az más kérdés, hogy a tiltott gyümölcs sokszor érdekesebb :) Mostanában kezdett el képeskönyvet nézegetni, de az ölemben aprólékosan, hosszasan való olvasgatás még nem köti le.

Az evésére nem is tudom, itt a blogon panaszkodtam-e, de nagyjából úgy néz ki, megjavult, és már darabosat is eszik, de még húsdarabokat is szépen szét tud cincálni, és megint mennyiséget eszik, csak el ne kiabáljam. Nagy baj nem lehetett, ha egyszer 330 grammot hízott és egy centit nőtt egy hónap alatt :) Nappal négyszer szopik biztosan, plusz nagy esések, nyűgösségek esetén. Éjjel 1-2-3-4-5 szopi van, mikor hogy. Egyébként nem alszik rosszul, este fél 8-8 körül alszik, reggel mostanában fél 7-7 körül kel, közte ezek az ébredések, és délelőtt-délután 2-2 óra nappali alvás. Még az evésről: a tizenkettedik hónap újdonságai voltak a brokkoli, a szilva, a paprika főzve - ezt utálta - a fejtett bab, és új fűszerek: bazsalikom, majoranna, fehér bors. Ma kapott először natúr joghurtot, most, hogy elmúlt egyéves :)

 Azt hiszem, ennyit a fejlődésről :) a védőnői látogatás után a szülinap nagy alvásban folytatódott, ami alatt Marcival még egyszer megsütöttük a tortát, majd a kedvenc karfiolfőzelékét kapta ebédre, és kis játék és zene után délután is jó nagyot aludt. Amikor Péter is hazaért a munkából, megköszöntöttük. Volt torta, alkoholmentes pezsgő, amiből Regő bizony nem kapott, gyertya, marcipán és ajándék. Átjött a mama és Kató néni is. Regőnek ez a torta is nagyon ízlett, hasonló volt a vasárnapihoz. A gyertyát segítettem elfújni, de előtte jól megnézte:

Ismerkedés a tortával:

Ajándékbontás: 

A csomagokban egy sokoldalúan használható fajáték volt, és egy pici, babakézbe való képeskönyv. Mamától és Kató nénitől, apa sok munkájával a hintaállványt kapta, ami teljesen másnap lett kész.

Apával és mamával:

Kató nénivel:

Nagy játszásban:

Érdekes, hogy napközben, ha az órára néztem, mindig eszembe jutott, hogy akkor épp mit csináltam egy éve... kivéve 15:55-kor, amikor megszületett. Akkor már inkább a jelenbeli Regővel voltam elfoglalva.

Mama és Kató néni hamarosan elmentek, én pedig megfürdettem és lefektettem a gyerekeket, és adtam egy nagy jóéjszakátpuszit az egyévesemnek. És persze a hét és fél évesemnek is. :)

Ez a nap más, mint a többi...

... és én örülök nagyon, mert ma van reggeltől estig a születésnapom!

Regő születésének története

Nosztalgiázzunk tovább...

Regő baba 2009. szeptember 12-re volt kiírva. Születésének körülményei kísértetiesen hasonlítottak Marci hat és fél évvel ezelőtti születésére. Akkor anyukám születésnapját ünnepeltük, torta, vacsora, mosogatás, lefekvés… és fájások. Most augusztus 24-én, 37 és fél hetesen az én 30. születésnapom volt: ajándék, torta, vacsora, lefekvés… és 25-én hajnali egy órakor minden előjel nélkül elment a magzatvíz.Mivel ilyenem még nem volt, és jó sok víz zúdult ki, zuhanyozás, összepakolás után bementünk a kórházba. Megvizsgáltak, egyujjnyi voltam, de már hetek óta annyi volt, tehát ez nem jelentett semmit. Felvettek, papírokat töltöttünk ki, aztán azt mondták, pihenjek, és a páromat is küldjem haza, hadd aludjon ő is. Nagyon nem akartam hazaküldeni, de hát tényleg hadd pihenjen szegény… mondtam neki, hogy menjen haza, de csak a parkolóig ment és ott aludt az autóban.

Kaptam egy szülőszobát, és úgy döntöttem, nem alszom, próbálok valamit tenni, hogy jöjjenek a fájások, így járkáltam… néha-néha volt egy fájás, de gyenge és rendszertelen. Csináltak egy CTG-t, az is mutatta, örültek, hogy van méhtevékenység. Körülbelül hajnali 4-ig járkáltam, hagytak, nem zaklattak vizsgálatokkal. Addigra elfáradtam, lefeküdtem pihenni és egy félórára talán el is aludtam. Akkor ébresztettek egy újabb CTG és vérvétel, lázmérés kedvéért, minden rendben volt. Megint járkáltam, közben kint virradt… Megbeszéltük az ügyeletes szülésznővel, hogy azt a szobát szeretném, ha lehet, amelyikben a szülőszék van, úgyhogy hatkor átköltöztünk. Ekkor már behívtam a páromat, elvégre reggel volt, a szülőszoba is szabad volt, semmi akadálya nem volt. Bejött, kapott zsilipruhát, és onnantól együtt vajúdtunk, továbbra is ugyanolyan rendszertelen fájásokkal. Nagyon meghitt hangulatot lehetett teremteni, egy kislámpa égett és egy kevés természetes fény jött be, a folyosóra néző ajtót becsuktuk, nem jöttek be zajok és csak kettesben lehettünk – illetve hármasban Regővel.

Hét órakor vizsgáltak meg újra, nagyon fenn volt a méhszáj, és csak szűk kétujjnyi. Hivatalosan a magzatvíz elfolyásától hat órát várnak az oxitocininfúzió beadásáig, ez most telt le – de mivel volt méhtevékenység és egy picike haladás is, még nem kaptam infúziót, ennek nagyon örültem. Továbbra is járkáltam, közben jöttek a fájások, lassan rendeződtek is, öt- majd hárompercesek lettek, de még bírható erősségűek, és ha leültem pihenni, elmúltak – hát nem ültem le. Vizet ittam, félóránként homeopátiás golyókat szopogattam, járkáltam, ha jött egy fájás, abba kapaszkodtam, amit épp találtam – ágy végébe, komódba, ajtófélfába. Kezdtem lassan befelé fordulni, kezdtem nem érzékelni az idő múlását, a párom mérte a fájásokat, adagolta a golyókat, ha épp nem volt mibe kapaszkodnom, megtámasztott. Délben ettem egy kis kekszet, akkor kihagytam a golyókat. WC-n ülni nagyon jólesett, ezért elővettük a szobában a szülősámlit is, nagyon jó volt szélesre tárt lábakkal rajta ülni, ott nem múltak el a fájások, a lábam pedig pihent. Egyre erősebb fájások jöttek, a következő CTG-n már megkérdeztem, nem lehetne legalább ülve, esetleg állva, mert feküdni nagyon rosszulesett volna. Kiderült, hogy ez egy olyan szuper CTG gép, aminek a tappancsai rögzíthetők a hasamon, és nyugodtan lehet vele járkálni is! Szuper, járkáltam tovább, ez vált be legjobban. Nagyon akartam haladni előre. Akkor már viszonylag erős háromperces fájásaim voltak. 

Délután kettőkor vizsgáltak meg újra, és csalódtam, többet reméltem – még mindig kétujjnyi volt, de a rendszeres, erős fájások miatt még mindig nem adtak oxitocint, aminek még mindig nagyon örültem! Mondták, hogy háromkor lesz váltás, akkor megint megnéznek, talán akkor már adnak infúziót, amit még mindig nem akartam. 

Ekkor volt egy holtpontom, kétségbeestem, hogy ebből már császár lesz… aztán összeszedtem magam, és elkezdtem gondolkodni, hogy mit tudnék én tenni, hogy haladjon a dolog? Hogyan tudnék megnyílni? Mi lehet a baj, hogy a fájások jönnek, erőteljesek, rendszeresek, és a testem mégse akar tágulni? Mondogattam magamban, hogy ki kéne engedni ezt a babát, és gondolkodtam, hogy segítsek? Kimentem labdán ülve zuhanyozni, hátha a meleg víz lazítja a méhszájat, jólesett, de nem éreztem változást. Amikor visszamentünk a szülőszobába, kifakadtam, hogy miért nem megy – és rájöttem egy fontos dologra. Már hajnali egykor kaptam betétet, amit bugyi nélkül kellett tartanom a combom között, gyakran cseréltem, és végig nagyon zavart. Rájöttem, hogy miközben belül nyílni akarok, a combomat végig összeszorítom, nem csoda, hogy nem megy! Eldobtam a betétet, innentől nem érdekelt, mi hova folyik, majd feltörlik… és elkezdtem elképzelni dolgokat a megnyílással kapcsolatosan, a párom is segített ilyeneket mondani. Virágokat képzeltem el fájások alatt, csúszdát, amiben jön Regő, és hasonlóakat. Fájások alatt megálltam – mert még mindig járkáltam – és terpeszben leeresztettem a csípőmet, szinte guggolásokat csináltam. Itt már teljesen befelé figyeltem, és közben mondogattam Regőnek, gyere lejjebb, nagyon várunk… Kezdtek összeérni a fájások, kezdtem nem bírni állva, a labdára ültem, mert rendes széken még mindig elmúlt, egészen előretoltam a csípőmet és a párom tartott hátulról. 

Háromkor megint megvizsgáltak, és láss csodát, háromujjnyi! Azt mondták, ötre baba lesz, nem is hittem, ha már 14 órája vajúdok, nem lesz ebből két órán belül baba… visszaültem a labdára, folytattam a vizualizálást meg Regő hívogatását. Én itt már úgy emlékszem, csak 2-3 nagyon erős fájás volt, a párom szerint volt az 10-12 is, de nekem már összefolyik… és kezdtem mondogatni, hogy szerintem ez már tolófájás, de magamnak sem hittem, hogy ilyen gyorsan? De volt székelési inger, a hangom is megváltozott, ösztönösen máshogy tartottam a csípőmet is…. Bejött az ügyeletes doktornő, látta a szülőszéket, mondtam, igen, azon szeretnék szülni… elmondta az előnyeit, hátrányait, és megkért, üljek fel a szülőágyra, megvizsgál. Ekkor már a szülőágy is teljesen függőleges székké volt alakítva. Innen már nem akartam még egyszer lemászni, nem éreztem magam képesnek rá, és mivel akkor már a derekam nagyon fájt, jólesett a háttámla… és csodálkoztam, hogy akkor tényleg tolófájás, jöhet a baba :) a szülésznő elkérte a mandulaolajunkat és azzal masszírozta a gátamat. Gátvédelemmel a kitolás sokkal fájdalmasabb, feszítőbb volt, mint anélkül, mondtam is közben, hogy ne csinálják, aztán meg azt, hogy ne hallgassanak arra, amit fájás közben mondok… nem tudom, hány tolófájás volt, kapaszkodtam a párom kezébe, a másik oldalon a szülőágy (most szék) lábtartójába, biztattak, mondták, hogy már látszik a feje, egy fájással kint volt, a következővel a válla, és aztán kicsusszant László Regő Dániel, nagyon picike volt, nagyon magzatmázas, rögtön hajoltam előre és kértem, oda is adták, dőltem hátra, öleltem, nagyon boldog voltam, minden fájdalom elmúlt... nem sírt, nyitogatta a kis szemét, nézegetett, nagyon jó volt... jó pár percig ott is hagyták, megvárták, míg nem pulzál a köldökzsinór, aztán apukája elvágta. Ott szülőszobán belül elvitték, megmérték – 2910 gramm, 52 centi, tényleg picike, de hát lett volna még majdnem három hete – aztán bebugyolálva visszaadták, még megölelgettem, aztán újra elvitték vizsgálatokra, Apa mehetett vele. Én megszültem a méhlepényt, aztán a doktornő megnézett, hogy sérültem-e – sikerült a gátvédelem, se vágás, se repedés, egyetlen apró belső öltést kaptam, mert Regő a feje mellett tartotta a kezét, és egy picit felsértett, de ennyi.  Mire ez készen volt, hozták is vissza, Apukája is jött, és két órát együtt lehettünk hármasban a szülőszobán, szopizott is a kislegény, nagyon édes volt. Még a közben megérkező nagymamának és a nagyfiamnak is megmutatták. Aztán őt elvitték a gyermekágyas osztályra, én felkeltem, zuhanyoztam, átöltöztem, és engem is vittek utána, és azóta együtt vagyunk :) 

Az egynapos Regő:

Előszülinapi kertyparty

Most nem teljesen logikus időrendben zajlanak az események, hiszen tényleges szülinap még nem volt, szülinapi buli meg már igen :) Tegnap tudtak eljönni anyukámék, a húgom és a nővérem a családjával, lévén vasárnap. Szerencsésebb lett volna, ha a szülinap utáni hétvége esik közelebb, de így is minden jó volt :) Kipakoltunk a kertbe, asztalt, napernyőt, székeket, még a hintaágyat is használható állapotba hoztuk, a piciknek tettünk ki takarókat és pár játékot, előtte sütöttem két tortát - egy tej- és tojásmentes babatortát Regőnek, tésztarecept innen, Gála krémporból készítettem rá krémet és megraktam a tetejét szílvával - és egy almás-barackos amerikai pitét, merthogy nemcsak Regő volt az ünnepelt, bár ő a fő-fő, hanem a sógoromnak, Csabinak és nekem is a napokban volt/lesz a szülinapunk, Bencének pedig épp ma van a névnapja. Ráadásul még anyukám is hozott egy tortát, volt miből válogatni. 

Regő egy picit korábban ébredt a délutáni alvásból, mint szeretett volna, így egy kicsit bújósabb lett, de azért nagyon mosolygós és aranyos. Kapott egy bébitaxit Ancsáéktól, gyerekpaplant és párnát a nagyszüleitől, és egy szuper plüssmajom kézbábot Ágitól. A nagypapám sajnos nem tudott eljönni, nem érezte olyan jól magát, ő pénzt küldött, hogy vegyünk valami szépet Regőnek. Az ajándékozás után volt tortaevés, Regő természetesen a babatortából kapott, nagyon szerette! Egy rendes felnőtt méretű szeletet megevett. Ha elfogy, szerdára, az igazi szülinapjára megsütöm még egyszer, csak keresek valami rendes krémreceptet, ami nem por. A gyertyát a szél mellett az egész család is fújta, úgyhogy sikerült elfújni :) de klasszikus gyertyafújós fotónk nincs, mert akkor Péter is, én is Regővel voltunk elfoglalva, majd kapunk fényképet a családtól. Torta után kötetlen játék volt a gyerekeknek, Marci és Bence vonatoztak a szobában, aztán fociztak is kint, a felnőttek beszélgettek, ettek-ittak, Márk bejárt a kertet és a kutyával ismerkedett, mindenki jól érezte magát. Még pár kép:

Az első ajándék, segítségkérő tekintet anyára:

 Márk pancsol a sörhűtő vizesvödörben:

Bébitaxin:

A négy unokatestvér:

Hinta, az örök kedvenc:

Bohóckodás apával a hintaágyon:

És el ne felejtsem, milyen ügyes: tegnap kétszer is felállt kapaszkodás nélkül, és ma még egyszer! :)

Hétvége, készülődés

Ahogy beléptem az imént a blogspotra, felfedeztem, hogy a lenti nosztalgiafotó volt a 100. bejegyzésem :) Ez persze kevéssé lényeges, de szeretem a kerek számokat.

Regő apró lépésekben fejlődik, napról-napra okosodik, olyan jó figyelemmel kísérni :) Tegnap életében először rendesen labdázott az apjával, oda-vissza dobálták egymásnak, persze a dobótechnika nem tökéletes, de nem is az a lényeg :) ma meg rendesen tologatott egy kisautót.

Fehérváron Királyi Napok rendezvénysorozat volt tegnapig, népzene, néptánc, eszem-iszom, kirakodóvásár. Csütörtökön bementünk egy kicsit, egy ír együttest néztünk meg, nagyon szép volt, nekem sokkal jobban tetszett, mint a modern ír sztepptánc. Regő is nagyon élvezte, ritmusra ugrált a karomban, nyakamban :) Sétáltunk még kicsit a belvárosban, találkoztunk a nagypapával, aztán hazajöttünk.

Tegnap délután pedig elugrottunk Pákozdra, ahol Móki (alias Zsuzsa) barátnőmék nyaralnak kis családi nyaralójukban a férjével, Zsomborral és Regőnél egy hónappal fiatalabb kislányukkal, Borival. Hála Istennek Regő nem adta elő a sikítozós magánszámát, persze néhány férfias kurjantás azért volt. Bori illedelmes és picit meglepett kislányként visszahúzódott, tartotta a távolságot, de a végére feloldódott, és kínálgatta Regőt homokozójátékokkal :) A nyaraló gyönyörű, nem beszélve a pákozdi hegyről nyíló lenyűgöző kilátásról. Köszönjük, Móki!

Ma pedig készülődünk, takarítunk, tortát sütünk, mert holnap nagy buli lesz nálunk :) jönnek a szüleim, a testvéreim a gyerekekkel, és többszörös ünneplést csapunk, Regőnek kicsit megelőlegezve :)

Nosztalgia

Ez egy pontosan egy évvel ezelőtti fotó... apró Regővel a pocakban.

Megkerültük a Balatont

Hétfőn nagyon szépet kirándultunk. Az előzmények, kicsit messziről: még lánykoromban :D majdnem megkerültem egyszer a Balatont biciklivel, barátokkal, de nem voltam elég kitartó, és Tihanynál átmentem a komppal, így levágtam a nyugati sarok megkerülését. Erre valahogy csak később döbbentem rá, addig teljes értékűnek tartottam azt a tókerülést is. De a nagy rádöbbenésemet fogadalom követte: márpedig be kell pótolnom a teljes kerülést is. Így majdnem pontosan négy éve kinéztem magamnak Balatongyörököt, hogy Siófokról az északi part felé indulva, ha ott szállok meg, akkor egy nap alatt túljutok féltávon, és a második nap, ráadásul a déli parton, könnyebb lesz. Így megszervezve sikerült is a teljes kerülés. Péterrel akkoriban jöttünk össze, és bár egyedül kerültem, Balatongyörökre ő is lejött hozzám estére, nagyon szép emlékeink vannak onnan.

Így aztán, amikor leszállítottuk a szombaton Berhidán vásárolt tésztát anyukámék boltjába, megtoldottuk egy egész napos kirándulással, csak ezúttal autóval kerültük a Balatont. Elindultunk a déli parton, nem volt vészes a forgalom, és először a földvári löszfalnál álltunk meg. Így csodálta Regő a magasból a Balatont:

A képen látszik, hogy itt nem volt még igazán strandidő, meleg, de borús volt, aznap voltak jégesők, komolyabb zivatarok is a környéken. Mi valószínűleg mindig pont jó irányba haladtunk, mert Földvár után volt egy zápor, ami autóban ért minket, és semmi más. Balatonberényig meg sem álltunk, oda is tévedésből mentünk be, eggyel korábbi elágazáson hajtottunk le, mint kellett volna, de nem baj, ott még sose jártam, és nagyon szép volt. A berényi parton:

Itt már jól látszottak a tanúhegyek a túlparton. Ekkor már kezdtünk éhesek is lenni, de enni csak Györökön akartunk, úgyhogy kis parti séta után mentünk tovább. Regő nagyon jól bírta most az autózást, volt egy-két sikítozós szakasza, de Földvártól Berényig aludt is, némi énekléssel, lábcsikizéssel pedig el lehetett tántorítani a sikongatástól. 

Fél négy körül érkeztünk Györökre, ahol először megtekintettük a négy évvel ezelőtti szállásunkat, de annak étterme hatig zárva volt, úgyhogy lementünk a partra, a mólóra sétálni, hajókat, kilátást nézni. A balatongyöröki szerintem a tó egyik legszebb panorámája, és a falut magát mintha nem nagyon fedezték volna még fel, olyan békés hangulata van. Ezek a képek a parton és a mólón készültek:

Gondolkodtunk, hogy hajókázzunk-e, egy szépséges, de kicsi hajón lett volna lehetőség, amit nem éreztünk elég biztonságosnak babakocsival, mellesleg nekem már kopogott a szemem. Egy, a sétálóutcán lévő étterem teraszán leültünk, rendeltünk, és amíg Péter az ételre várt, addig én Regővel sétáltam a strand mellett a bringakörúton, amit ezen a szakaszán Simándy József sétánynak hívnak. A művésznek háza és szőlője volt a faluban, sok időt töltött itt. A strand pedig meglepően hosszú, van kavicsos, iszapos és partvédőműves része is, kabinok (bár épp nem láttuk működni őket) mosdók, zuhanyzók, játszótér, sportpályák, büfék. Késői ebédünk és egy isteni fagyi után - ha másért nem is, a fagyi miatt muszáj lesz még visszamenni! - strandra is mentünk.

Étteremben:

Strandon:

Mint az látszik, hintázni még mindig imád Regő :) a víz picit hideg volt neki, a lábát szívesen lógatta bele, a fövenyes részen kézenfogva lépett is párat, de amikor leült, vagy már a hasa is beleért, az nem tetszett neki. Viszont örömmel hintázott és játszott a takarón, meg szerelte a babakocsit. Itt egyébként már gyönyörű idő volt, csak legalább öt órakor készültek a fotók, azért nem annyira napfényes, és persze sok fás, árnyas volt a strand.

Hamarosan indultunk haza, csak még vásároltunk házi készítésű bort ott, ahol négy éve. Már nem álltunk meg nézelődni sehol sem, illetve Badacsonynál felmentünk a hegyre, ott is megálltunk helyi bort venni, autóból fotóztam, és Regő kezdődő nyűgösségére Ábrahámhegynél megálltunk szoptatni. Akkor már elég késő volt az itthoni menetrend alapján, elénekeltem neki a szokásos altatódalát, és úgy tettem le az autósülésbe, mintha itthon az ágyba tettem volna. Nem aludt el rögtön, de fokozatosan csendesedett el, ahogy sötétedett. Este kilenc tájban értünk haza, szinte fel se ébredt, ahogy kivettem az autóból, egy újabb szopi után már az ágyában folytatta az alvást.

És egy utolsó emlék, a balatongyöröki templom: