Lilypie Pregnancy tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iskola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iskola. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 15., szerda

Különféle levelek

Előre elnézést kérek a nem túl jó minőségű fotókért, este sötétben fotóztam két fontos dokumentumot. Az egyikhez kapcsolódó történet, hogy Marci szombaton sportprogramon vett részt az iskolával. Nem túl sok információt közöltek róla, Marci mesélte hetente többször, hogy edzettek rá ügyességi feladatokkal, padokon futással, szekrényugrással és mindenféle kombinált, játékos feladatokkal. A hétvégét az apjával töltötte, ő hozta-vitte a buszhoz. Enyingre mentek, és csak ekkor derült ki számunkra, hogy ez az országos szervezésű diákolimpia körzeti versenye! Szóval olimpikon a fiam :) A csapatával 6. helyezettek lettek, nagyon büszke vagyok rá! Íme az oklevél (mi is másolatot kaptunk, az eredeti az iskolában van, és a másolatot fotóztam)

A másik levél pedig már jó egy hete, tíz napja megszületett, csak az elküldést várta, mert nem tudtuk a módját. Korábban az ablakba szoktuk kitenni, ahonnan az angyalok el szokták vinni, de idén Marci féltette a széltől. Végül Marci szépen megcímezte, és ma rendesen feladtam postán a Mikulásnak. A levélbe pedig Marci a kívánságain kívül azt is beleírta, hogy kérjük szépen, továbbítsák a Jézuskának :) A levelet nem fotóztam, az mégiscsak magánjellegű :)

2010. október 23., szombat

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:
Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)
Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

2010. október 20., szerda

Ennivaló

Mármint Regő maga :) Mostanában egyszerűen meg kell zabálni, olyan aranyos. Nem is tudom összeírni a kis dolgait hirtelen, ezek a mindennapok apróságai, de azt tudom, hogy számtalanszor kiáltok fel a nap folyamán, hogy jaj de aranyos vagy, megeszlek :)
Például ahogy a beszélőkéje fejlődik. Kívülálló nem értené meg a kis szókezdeményeit, bár a hintát már elég érthetően mondja. De például mondja, hogy pő, pő, és teszi a cipőt, de a zoknit is a lábára. Vagy a fejére, ha úgy sikerül :) Nagy nevetések vannak nálunk, amikor Marcival végigkérdezzük, hogy melyik testrésze hol van, és mindegyiknél a fejére mutat vigyorogva. Kipakolja az alsó fiókot a konyhában, ahol csupa műanyag tál, szűrő, stb van, és teszi a fejére a tálakat. Mindenre ügyesen felmászik és lemászik, és roppant büszke magára.
Mondja a párnákra, hogy te-te (=tente) és a földre lekuporodva édesen lehajtja rájuk a fejét. Hangosan "olvas" és "énekel", fel lehet fedezni kis dallamokat tetetete vagy dededede szöveggel :) Mindenhova cuppanós puszikat dobál a levegőbe, még nem kézzel, csak szájjal cuppog a világba, miközben fel-alá járkál. Marcival még mindig imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.
Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)

2010. október 8., péntek

Csókakői kirándulás

A mai délutánra Marci iskolája buszos kirándulást szervezett a csókakői várba és az azt körülvevő erdőbe. Szülők, barátok, testvérek is mehettek. Én is szívesen mentem és vittem Regőt is, de nem mertem még buszra szállni vele, hogy bekötetlenül üljön az ölemben, inkább autóval mentünk a busz után. Na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, reggel még erősen bizonytalankodtam, hogy mi is menjünk-e. Ugyan szép időt ígértek, de reggel köd volt, aminek sehogy sem akaródzott felszállni, és a Nap sem nagyon akart előbújni. Aztán nagy nehezen rávette magát, hogy segítségével az úrhidai iskolások kirándulhassanak egy jót - és velük Regő is. Aki miatt ugyan volt még egy bizonytalankodásom, ugyanis rá abszolút nem jellemzően csak egy órát aludt délelőtt, biztos voltam benne, hogy így nyűgös lesz, de a napsütés meggyőzött, akkor is megyünk.
Az indulásunk is viccesre sikerült, kétszer szaladtam vissza - először a pénztárcámat hagytam itthon, aztán a babakocsit. De végül csak elindultunk. Gondoltam, Regő majd alszik az autóban. 40 perc volt az út, szépen mentünk a busz után, Marci a buszon a barátaival, Regő mögöttem, de egy szemhunyást sem aludt. Gondoltam, majd a jó levegőn.
Csókakő körülbelül 20 kilométerre van Székesfehérvártól, azaz bő 30-ra Úrhidától, sajnos a 81-es út mellett. A Vértes szélén található, a Vértesi Natúrparkban, és a móri borvidék Ezerjó Borútja is átmegy rajta. Gyönyörű, csendes, friss levegőjű hely, amely felett, a Csóka-hegyen a Csák nemzetség által épített vár áll. A vár különlegessége, hogy folyamatosan építik. Nem tudom, hány ilyen van Magyarországon, biztosan nem sok, de a csókakői várnál én 2001-ben jártam először és talán 2004-5-ben utoljára, és mindkét látogatáskor hatalmas változást tapasztaltam az előző állapothoz képest. Amikor először láttam, egy itt-ott pótolgatott rom volt a vár, másodszor látványosan nagyobb volt ahhoz képest, és a környezete is szépen kiépült, most meg leesett az állam. A képen látható állapotban van, hatalmas falakat építettek néhány év alatt, a korábban is meglévő pihenőhely a vár alatt tovább bővült, padok, tűzrakóhelyek, esőházak, egy szép új játszótér, mosdók, emlékmű, szobor található itt... Mindez a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhető, akik az önkormányzat segítségével, de társadalmi munkában kőről kőre építik a várat. Nagyszerű kezdeményezés, mindenütt így kellene lennie! Persze maradhat néhány rom is :)
Szóval, a busz megállt a falu központjában, a templomnál, az iskolások onnantól gyalogoltak. Mi Regővel felmentünk autóval a vár alatti pihenőig, ahol parkoló is van. Kicsit játszótereztünk, és már fel is ért a csoport. A várhoz két út is vezet: az egyik kényelmesen, akár autóval is járható, a másik a vár mögött, az Országos Kéktúra ösvényéről tér le, sziklás, vadregényes, lépcsős. Felfelé az elsőt választottuk. A negyedikes, hatodikas kislányok rögtön rávetették magukat Regőre, versengtek, hogy ki tolhatja a babakocsit hegynek felfelé :) a nyiszlettebbje meg irigykedett, hogy milyen jó a babának :) A várba felérve minden szülőhöz öt-öt gyerek csapódott, Regőt magamra kötöttem meitaiban, és így jártuk be az utolsó látogatásunk óta hatalmasra nőtt várat. Gyönyörű volt az idő és a kilátás, mivel a vár a Vértes szélén van, alattunk a falu, szőlődombok, szemben a Bakony, szintél alattunk és kicsit jobbra a Móri-árok, és az ég külön a mi kedvünkért hihetetlen felhőjátékot rendezett. Fotók a telefonomban vannak, ha le tudom tölteni és jók, hozom őket! Regő is élvezte, még nevetett is a meitai-ban, ahogy másztuk a vár köves ösvényeit, meredek lépcsőit. 
Lefelé menet két csoportra oszlottunk, a vagányabbak a másik úton, a vadregényes ösvényen mentek le a várból, természetesen Marci is, a kisebbek, néhány lány, más kistesók és mi pedig ugyanarra, amerre felfelé jöttünk. Leérve betértünk az erdőbe a kék jelzésen, és rövid babakocsis séta után találkoztunk a rövidebb úton a várból odaért csapattal. Gyönyörű itt az erdő, őszi színek, gombák, kövek, hegyoldalból kiálló hatalmas sziklák... és harapni lehet a levegőt.
Innen együtt indultunk tovább, a babakocsit itt-ott át kellett emelni kövesebb részeken, de lelkes segítőim voltak :) Viszont azt is megállapítottam, hogy a hatodikasok már jobban figyelik a telefonjukat, mint az erdőt... ami szomorú, ilyen téren is kellene egy kis kultúrát tanulniuk, de erre jók az ilyen kirándulások, ezért jó, hogy az iskola, konkrétan Bán Balázs földrajztanár megszervezi.
Kisvártatva egy elagázáshoz értünk, emlékszem, itt már Regő karban volt, és a lányok tolták az üres babakocsit. Próbálkoztam újra a meitaijal is, de már nem jött be. Számítottam nyűgösségre, már délután négy óra volt, és ahhoz képest, hogy fél tíz óta nem aludt semmit, abszolút nem volt vészes. Az elágazásnál ismét a vagányabbja erőltetett menetben felmehetett a kilátóhoz, az már nem volt járható út Regővel, tehát megint egy-két lánnyal, kistesóval és szülővel visszafordultunk. Regő egy kicsit sétált is, mint egy rendes túrázónak illik :) karomban is jött, nyakamban is, egyszer leültettem egy nagy, majdnem kocka alakú sziklára. Megcsodálta a kavicsokat, ágakat, színes leveleket, meséltem neki az állatokról, amelyek itt, az erdőben élnek. Aztán lassan kiértünk a pihenőhelyre, ideje is volt, mert én már fáztam, Regő jobban be volt öltöztetve, de rá is adtam kabátot, amikor kiértünk. Kicsit sétált, labdázott a fűben a napon, aztán meglátogattuk a játszóteret, és sokat hintázott. Ott is én kezdtem már fázni :) kimentünk újra a napra, ő mutatta az emlékművet, ahol a szép terméskő burkolaton megint sétált, és az apró, nyírt bukszusbokrokkal ismerkedett. Ebből következett a nagy ijedelmem pár perc múlva - Regő kezét akartam belegombolni a kabátjába, mert hideg volt, amikor észrevettem, hogy a vállam mögött tartott jobb keze csupa vér! Nagyon megrémültem, törölgettem zsebkendővel, mire kiderült, hogy két apró karcolás vérzik annyira, csak a bukszusbokor élesre vágott ágai okozhatták. Bebugyoláltam a kezét zsebkendőbe, és úgy gomboltam rá a kabátot.
Már nagyon vártam, hogy kiérjenek Marciék is az erdőből. Az otthon maradó szülők úgy tudták, hogy fél hat-hat felé ér haza a busz, és ekkor már majdnem fél hat volt. De szerencsére perceken belül megérkeztek ők is, lelkesen, kipirultan, és megrohamozták a játszóteret :) A játékokat azonban nem teljesen rendeltetésszerűen használták, így Balázs bácsi hamar kiparancsolta onnan őket, meg amúgy is késő volt, és indultak le a buszhoz. Mi is lementünk autóval, Marcit is felvettük ott, és indultunk haza!
Marcit Fehérváron letettük az apjánál, vittük az iskolatáskát is, mert hétfőn ő viszi iskolába, sőt még a leckét is megcsinálta itthon a kirándulás előtt! Regő Fehérvár szélénél aludt csak el, úgyhogy hazaérve negyedórás álmából ébredt arra, hogy kiszálltunk az autóból. Zokon is vette, nyűgös volt, vacsorát sem kért - nem bántam, előtte evett kekszet, utána meg úgyis szopik majd - de a fürdőkádban már felélénkült, szerintem a meleg víz és pára is jólesett neki. Még előtte Péter telefonált, hogy hokimeccsre megy Regő keresztapjával, úgyhogy egyedül fürdettem, Marika néni segített. Fürdés után nagy szopi, és már alhatott is tovább :)
Nagyon szép délután volt, élményekkel, jóleső fáradtsággal és Regő első túrájával :)

2010. október 6., szerda

Fogadóóra

Igazam volt :) Eddig legalábbis!
Tegnap volt fogadóóra az iskolában, és csupa jó hangzott el :) Megnézhettem az év eleji felmérőket, egyik szebb, mint a másik. Persze előtte sokat gyakorolták a feladatlapot. Megmutatták Marci rajzait is, leesett az állam. Teljes képet betöltő színes festmények, egy alaposan kidolgozott sárkány... A viselkedésére sincs panasz, persze nem változott angyallá a nyáron, de ha rászólnak, szót fogad, lehiggad. Judit néni szerint tipikus, hogy az iskolában jó, otthon elevenebb egy gyerek, de ez a jobbik verzió, számomra meg olyan, mintha egy fejlődési lépés lenne, hogy tavaly még fordítva volt, most meg így. Sok gyerekre mondták, hogy már tavaly is ez a felállás volt, és Marci a harmadik legfiatalabb az osztályban (mint kiderült, tegnap kérdeztem rá, eddig csak sejtettem) lehet, hogy ő most jutott el idáig. Jaj, csak maradjon így! Persze még jobb lenne, ha itthon is javulna, de én nagyon elégedett és büszke vagyok így is.
Az iskolában időnként lehet könyveket kapni, volt egy nyomozós-kémes, ami nagyon tetszett neki mindenféle apró trükkökkel, titkosírásokkal, ilyesmikkel, azt megrendeltem neki. Hétvégén pedig gyakorlatilag egyedül sütött muffint, minimális segítséggel, máig azt hordta tízóraira az iskolába :)

2010. október 1., péntek

Az első hónap eltelt

Sorakoznak a jegyek Marci tájékoztatójában, és eddig mind ötös :) Magyar, matek, rajz (!), technika (!), testnevelés. Kék, zöld, fekete, piros, csillagos ötös. :) Nagyon büszke vagyok rá. Magatartás- és szorgalom jegyeket még nem kaptak, de a tanító néni már elmondta, hogy szeptemberre Marci szorgalma ötös, a magatartása négyes lesz :) Morfondírozom rajta, hogy mitől lehet ez most. Persze egy hónapból még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, még "elromolhat"... de valahogy úgy érzem, nem fog. Most sikerül neki, és meglátják az iskolában is, hogy ő az én jó kisfiam!
Biztosan igaza van a pszichológusnak, hogy egy gyerek nagyon sokat érik egy nyár alatt, megérti és elfogadja az iskola lényegét, a szabályokat, kicsit lehiggad. Mondjuk itthon nem nagyon látszik Marcin ez a lehiggadás :D Az is számít, hogy számomra meglepetésként hat és fél évesen az egyik, ha nem a legkisebb volt elsőben. Ez még most is így van persze, de már egy év tapasztalataival felvértezve. Tudott olvasni és nagyon jól számolt, sokkal kevesebb újdonság volt számára az iskolában, mint most, másodikban, tehát most jobban le is kötik.

Itthon viszont nagyon hisztis tud lenni, lassan olyan már, mintha a dackorszakból átmenet nélkül menne a kamaszkorba... és a hisztit nagyon nem bírom, főleg egy hét és fél éves nagyfiúnál, amikor eltorzult arccal bömböl... Ez az egy, amit abszolút nem tudok elviselni. A másik, ami nehéz feladat, de számomra sokkal jobban kezelhető, hogy Marcinak muszáj mindig mindenről elmondania a véleményét. Olyasmikről is, hogy de szerinte igenis lehet a mikróban melegszendvicset sütni. Ez nem is lenne baj, mondom is neki, hogy számomra nagyon fontos a véleménye, és én is ilyen voltam-vagyok, de nagyon fontos a megfogalmazás, az előadás is. Sokszor hangzik határozott tiltakozásnak a véleménye, amiből veszekedés lesz. Igyekszem ebben segíteni neki, mert azt szeretném, ha ez a képessége, hogy vállalja és elmondja a véleményét, megmaradjon később is, de tanuljon meg kulturáltan vitatkozni.

Nem akarom így egy hónap után elkiabálni, de annyira fogok örülni, ha ebben az évben minden rendben lesz! :)

2010. szeptember 10., péntek

Szülői értekezlet, meg a joghurt

Jó volt tegnap a szülői, direkt élveztem. Tavaly az apja volt ott Marcinak, mert Regő bő egyhetes volt, nem akartam egy órára sem itthon hagyni még. Jó elmenni, kicsit benne érzem magam az iskola életében, belelátok a fiam napjaiba, persze szülőin nem mondanak konkrétan egy gyerekről sem semmit, azt csak fogadóórán. Illetve rákérdeztem, hogy most jó-e Marci, azt mondták, hogy egyelőre nem volt vele probléma. Jaj, csak maradjon is így, váljon be a tavasz végi jóslat, hogy egy nyár sokat számít, sokat érik a gyerek! 
Elmondták a tanév rendjét a második félévig, jó hosszú lesz az őszi és a téli szünet is, jövő héten pedig akadályverseny lesz a sárpentelei erdőben, remélem, az idő engedi majd. Marci focira fog járni hétfő délutánonként, és volt igényfelmérés úszásra is, jelentkeztem, az óvodával együtt szerveznek egy busznyi gyereket. Más szakkörre nem jár, elég a sport.
Idéntől megint osztályzás van. Hááát... Én jobban szerettem volna a szöveges értékelést, ha jól csinálták volna. De itt csak egy sablonszövegből válogatták ki a gyerekekre illő mondatokat. Én úgy tudtam, hogy ahol a szöveges értékelésnek nagy hagyománya van, például a Waldorf oktatásban, ott igazán személyre szólóan elkészítik minden gyerek értékelését. Itt meg csak olyan sablonmondatok, hogy órán figyel/nem figyel, megfelelő aláhúzandó. És még erre is panaszkodnak a tanítók, hogy uramisten, mennyi munka! Egy alaposabban kidolgozott értékelés mennyi munka lenne? Na, ennél talán tényleg jobb a jegyre osztályzás. Félévkor még szöveges értékelést kapnak, év végén rendes bizonyítványt, és addig is osztályoznak év közben. Van piros, kék, zöld és fekete jegy, meg még csillag és fekete pont is, ember legyen a talpán, aki kiigazodik...
Mindenesetre Marci lelkesen jár, ügyes, ma, hogy hiányzik, szépen megcsinálta az olvasás és matek pótlást. Ez is maradjon így... :)

Találkoztam a védőnővel (neki harmadikas a kisfia) és rákérdeztem a joghurtra és a bukásra. Azt mondta, nem tejallergia, próbáljak más tejterméket is, hogy arra hogyan reagál. Vettem ma egy pohár kefirt.


2010. szeptember 9., csütörtök

Orvosnál

Ma vittem vissza a gyerekeket a pénteki orvoslátogatás után. Regő szépen alakul, még holnap kell gyógyszerezni, egyébként amíg szükséges, az orrát szívni, úgyhogy vele már tulajdonképpen nincs gond. Marcinak viszont az arcüregére ment a váladék, holnap nem megy iskolába. Kérdezte a doktornő, hogy eddig ment? Mondtam, igen, mert ő azt mondta, hogy ha nem lázas, menjen. Azt mondja, ilyen szigorú volt vele? :) Mindenesetre most majd nem megy, és nagyon vicces dolgot kell csinálnia esténként: kiteszünk egy lavór meleg és egy lavór hideg vizet, és felváltva bugyborékolnia kell bennük az orrával, mint úszáskor. Állítólag ez elindítja a pangó váladékot, kíváncsi leszek :) Ő meg már most kéri, hogy csináljuk :)
Amennyi eszem van, Regő bukására nem kérdeztem rá... majd felhívom a védőnőt. Azt figyeltem meg ugyanis, hogy amikor joghurtot kezdett kapni uzsonnára, újra elkezdett bukni, pedig már olyan szépen elmúlt neki. Viszont ha főzelékben kapta a joghurtot, picit megforralva, akkor nem. Ezután elkezdtem úgy adni neki uzsonnára, hogy frissen főtt, forró kásába kevertem, de már nem forraltam. Így sem bukja ki. Ezek szerint kell neki valamiféle hőkezelés a joghurt megemésztéséhez. Rendben van, megkapja, de mi lehet ez, mitől van?

Délután pedig az első idei szülői értekezletre megyek az iskolába.

2010. szeptember 5., vasárnap

Napirend

Előrebocsátom, hogy a kis betegeim jobban vannak :) Regő már nem lázas, és jobban alszik, étvágya kicsit kevesebb, és nagyon taknyos még mindig. Marcival mintha mi se történne, eleven, jól van, csak taknyos és köhög.
Már egy ideje fogalmazgatok magamban egy napirendről szóló bejegyzést, mert amióta megvan a két alvás, olyan szépen beálltunk. Plusz belejön még az iskola, de az csak szabályozza a reggeli kelést, így az is rendszeres lesz. Szereti a Szűz lelkem - és biztos Regőé is, az övé is az :) Persze az iskola még csak három nap volt, és rögtön betegség jött, de a doktornő szerint ha nem lázas Marci, mehet iskolába, szóval folytatjuk az eddigi rutint.
Tehát iskolai napokon fél hétkor kelünk, Regő szopizik, Marci öltözik, Regőt is öltöztetem, és reggeliznek, Regő margarinos vagy tegnap óta már lekváros kenyeret is. Utána mindkettőnek mosakodás, Marcinak tízórait készítek, és ha mindenki egészséges és nincs rettentő idő, akkor fél nyolckor együtt elsétálunk az iskolába. Ha szükséges, ilyenkor még a boltot, postát is elintézem. 
Ha hazaértünk, Regő kilenctől tizenegyig alszik körülbelül. Kilenc tájban általában álmos is, de én is igyekszem figyelni, hogy letegyem, mert ha átesik a holtponton, nehezebben alszik el. Én ilyenkor reggelizem, főzök, netezek, házimunkázom, mikor mi. Marcinak két nap négy, két nap öt és pénteken három órája van, így hétfőn-kedden délben, szerdán-csütörtökön egy óra körül, pénteken 11 előtt itthon van, itthon ebédel. Ez még ebben a három napban nem alakult ki teljesen, és a mi éhségünktől és Regő ébredésétől is függ, de igyekszünk megvárni az ebéddel. Regő ebédje általában húsos főzelék, de egyre inkább közelít a saját ebédünk felé. Igyekszünk együtt enni hárman, és amiből lehet, abból már ő is kap. Délelőtt nem megyünk már sehova, ha nem nagyon muszáj, szeretem, ha nyugodtan alhat, akkor az egész napja jól van megalapozva.
Ebéd után Marci leckét ír, én elmosogatok, ilyesmi, Regő játszik, a lábam körül sertepertél, "segít". Kettő körül álmosodik el újra, akkor megint lefektetem, és másfél-két órát alszik. A szoptatások már valahogy maguktól átkerültek inkább az alvásokhoz, mint az evésekhez, így szopik a reggeli ébredéskor, a két nappali alvás előtt és este, meg egyéb nyűgösségek, elesések esetén. Amikor lefekszik, kávézom, Marcival játszunk, bepakolunk a táskába. Ha mennünk kell valahová, inkább a délutáni alvást bolygatom, de legjobb, ha csak azután megyünk. Fél négy-négy körül uzsonnázik joghurtos, gyümölcsös kását, utána ki szoktunk menni a kertbe, hogy meddig, az időjárásfüggő. Jól eljátszik, mászik, hintázik, idebent lépegetést gyakorol. Fél hat-hat körül kezdődik az esti nyűgösség, fáradtság, hat tájban kapnak vacsorát a fiúk - Regő ebéd- vagy uzsonnamaradékot, vagy margarinos kenyeret -, közben általában apa is hazaér, készít fürdővizet, és fél hét körül már fürdés van. Kicsit korai, tudom, de mindennel együtt így jutunk el oda, hogy nyolckor ágyban vannak a gyerekek, ami, az a tapasztalatom, még Marcinak is kell, nemhogy Regőnek. Pláne nekünk, szülőknek az a néhány egymásra szánt esti óra. :)
A fürdés általában átfedésben zajlik, Marci később ér oda, mint Regő kicsit pancsolnak együtt, aztán Regőt kivesszük, Marci megmosdik és fogat mos egyedül ügyesen. Közben Regőt apa pelenkázza, öltözteti, majd áthozza a hálószobába szoptatásra. Utána elbúcsúzunk a szép sárga fényű kislámpától, altatódallal lefektetem Regőt, és megvárjuk Marcit. Mióta Regő örökmozgó, már nem úgy megy, hogy fekszik a kiságyban és meghallgatja Marci meséjét :) kiveszem, mászik a szobában pizsamában, fel Marci ágyára, ölünkbe, onnan le és vissza, és próbálja lenyúlni a könyvet :) eközben én mesélek Marcinak, aki kurjongat és nevet, én jól elfáradok :) de remélem, ez segít Regőt is könyvmollyá nevelni. Mese után a fiúk szertartásosan összepuszilják egymást, aztán Regőt visszafektetem, mindenkit betakarok, és általában alvás van, Marci még olvas egy kicsit kislámpával, másik könyvet, mint amit én mesélek. Jó éjjeleken két ébredés van, és Regő szopival visszaalszik, majd fél hétkor kezdődik elölről a menet. Igazából hétvégéken sincs sok változás, csak ha van valami program, illetve talán sikerül majd néha tovább aludni reggel :)

2010. szeptember 1., szerda

Iskola, iskola...

...ki a csuda jár oda? Hát például az én másodikas nagyfiam :)

Itt pedig Regő őszi benti szerelésben, a Patitól kapott mellényben. Csinos, ugye? Épp ébredés után, vidáman:

A nyár utolsó és az ősz első napja

Tegnap, a nyár utolsó napján Marcival együtt Szigetszentmiklósra kirándultunk Gyöngyihez. Jött még Szofi Csanival, Annus Izával és a pocakban Nikivel, Anikó Blankival, Barbi ezúttal gyerek nélkül, és persze ott volt Gyöngyi az ő Marcijával, meg a pocakban egy kis titokkal :). Mi voltunk az elsők, mert én 9 körül szeretek elindulni, akkor kezdődne itthon is Regő alvása, így alszik végig az autóban. Az időjárás nem ismeri a naptárt, 12-13 fok volt, borús és helyenként esős is, hazafelé konkrétan szakadó eső. De ne szaladjunk ennyire előre. Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek meglepően jól elvoltak, még Marci volt a leghangosabb, a csajok csak lesték a tempóját, a mozgásigényét meg a szövegét. Sokat dartsozott, felváltva bízott meg valakit a pontszámolással, ugrálólabdázott, kitalált valami tűzoltós-bombás fantáziatörténetet és abban játszott, de néha elvolt a bébijátékokkal is. Gyöngyit dicséri, hogy itt is megkérdezte, mikor jövünk megint :) Regő is jól elvolt, nem igazán lóg ki a 15-16 hónaposak közül. 
Méretben semmiképpen, ügyességben azért látszik a különbség, de nem feltűnő. Mászott, sokszor felállt egyedül és sokat állt, egyet-egyet lépett is, jól elvolt a játékokkal és pont ugyanúgy kuncsorgott kajáért, mint a többiek :) Szóval nagyon jól éreztük magunkat, jó volt ez a kirándulás, program így a nyári szünet utolsó napján, amikor tudtuk, hogy másnap Marcinak is, nekem is kezdődik a korán kelés és a kicsit szigorúbb napirend. Köszönjük szépen Gyöngyinek!
Négy óra felé indultunk haza,  kicsit lassabban a szakadó esőben, mint máskor. Itthon gyorsan főztem egy kis vacsorát, Regő már elég nyűgös volt - a talin nagyon jól bírta, hogy délelőtt kettő helyett csak egy órát aludt, és a délutáni alvása is két óra helyett négykor kezdődhetett csak - hintáztattuk, miközben Marcival elkezdtünk tankönyveket csomagolni. Csak néhánnyal lettünk kész, de nem baj, ma még úgyse kellett, csak a rajzdobozt kellett vinni, ma folytatjuk a csomagolást. Reggel pedig elkezdődött a szokásos rutin - még bele kell rázódni - plusz ünneplőruha-vasalás és 12 fok, erős szél, ami nem szokványos szeptember elsején. Tavaly rövidujjús idő volt, és Péter az egyhetes Regőt tologatta az évnyitó alatt :) Most hamar eljöttünk, az évnyitót a folyosón rendezték, mert a tornaterem még felújítás alatt áll, Regővel elszaladtunk boltba, aztán gyorsan haza. Még jövök egy képpel a másodikas, ünneplős nagyfiamról, egy meg a piciről az anyjával:


2010. augusztus 15., vasárnap

Mindennapok

A mindennapjaink a kert jegyében telnek, és sajnos - a nyaralási fotókat kivéve - nemigen fotóztam Regő 12. hónapját, pedig mindjárt vége. Mióta hazajöttünk, gyakorlatilag befőzök, aszalok és hasonlókkal töltöm ki a napot. Ja meg az úszó EB! Regő megtanult szurkolni, édesen emeli a magasba mindkét kezét, ha azt mondjuk neki, hogy góóóól! Igaz, ennek kevés köze van az úszó eb-hez, inkább egy kerti focizáshoz Marcival, amikor is ő volt a lelkes közönség egy takarón ülve, tényleg figyelt, nem mászott el, utánozott, tapsolt és emelte a karjait :) Nagyon aranyos. Ezt a karemelést talán arra is használja, hogy vegyük ki az etetőszékből, nem jöttem rá még, hogy csak szórakoztatja, vagy tényleg ez a szándéka vele, de meglehetősen gyakran csinálja ott.
Sok programunk nem volt a nyaralás óta, vásárolni mentünk be többször a városba, általában Regővel, egyszer nélküle, mert Marcinak mindjárt kezdődik az iskola, cipőt, pólót, írószereket, tisztasági csomagot vettünk. Együtt szedtük le a kertben a körtét. Pénteken voltunk a belvárosban nagyot sétálni - oda se vittem fényképezőgépet... - könyvesboltban, pékségben jártunk, megnéztünk néhány szökőkutat, a Török udvart, mert az szerepel a Monopolyban, és így Marci láthatta élőben, aztán játszótereztünk, amíg Péter végzett az elintéznivalóival. Aztán Marcit elvittük az apukájához.
Szombaton autóztunk egy rövidet, Berhidára mentünk anyukámék boltjába tésztát beszerezni, onnan pedig Csákberénybe a barátainkhoz egy rövid látogatásra. Az ő kisfiuk, Dominik 17 hónapos, szalad, nagyon nagy és ügyes. Regő barátkozott vele, de inkább a kutyájukkal. Erről majd hozok képeket! A vasárnapot pedig itthon töltjük, holnapra tervezünk majd még egy kirándulást.

Lecseréltem fent a vonalzókat, köszönöm őket Áginak ismét!

2010. június 19., szombat

Második osztályba léphet

Ez a bejegyzés kivételesen nem Regőről szól. Marci befejezte az első osztályt, nagyon büszke vagyok a nagyfiamra :) Magatartás változó, szorgalom példás, olvasásból dicséret, összességében jól megfelelt, és akármilyen bizonyítványt is kapott volna, becsülettel és tisztességesen teljesítette az első osztályt, ami nagy mérföldkő.
Tegnap délután volt az évzáró a ballagással együtt az iskolaudvaron, Marci most nem szerepelt. Végigvártuk a hetedikesek, nyolcadikasok műsorát, az igazgatónő hihetetlenül sablonos beszédét, aztán a polgármesterét, amely már eredetibb volt, jutalomkönyv-osztást, statisztikák felsorolását, aztán lehetett az osztályba vonulni bizonyítványosztásra. Most elsőben még a szülők is bemehettek, esetünkben a kistesók is.
Marci szépen átvette a bizonyítványt, ami eléggé más, mint a mi gyerekkorunkban, inkább a diplomámra hasonlít :) kapott még hozzá egy kifestőt, aztán elbúcsúztunk a többiektől, fényképezkedtünk egy kicsit, és kitört a vakáció!!!

2010. január 15., péntek

Szigorú napirend

... na nem Regőnek, nekem...

Január 4-én kiderült, hogy epekövem van. Műteni kell, de diétával és homeopátiával lehet tolni a műtét idejét akár egy évet is, de ha begörcsöl, akkor bármikor lehet a műtét. Így aztán most zsírszegény, sószegény, rostgazdag diétán vagyok, naponta ötször eszem keveset, és amíg a homeopátiás szereket nem sikerül beszerezni, mentateát iszom. Aztán 3 hét homeopátiás kúra, a diéta meg életformává válik.

Egy hete elkezdtem fejni is, hogy a hirtelen műtét esetére legyen tartalék. Először megijedtem, semmi se jött, aztán alig valami, de valószínűleg csak mert olyan szépen beállt már a kereslet-kínálat, nemigen volt felesleg. Naponta négyszer fejek, legtöbbször elektromos mellszívóval, és most már majdnem két liter tej van a hűtőben, egy hét alatt, szóval azt hiszem, elmúlt az ijedelmem :) Regő is tud enni mellette, az első 1-2 éjszaka volt rosszabb, de beállt szépen a magasabb igényekhez a mennyiség, most megint kétszer kel.

Azt nem is írtam még azt hiszem, hogy 4-én voltunk Regővel a kicsit megcsúszott 4 hónapos oltáson, akkor volt 6950 gramm és 65 centi. Végre megint egy értékelhető hízás,  20 nap alatt 280 gramm. Kíváncsi vagyok, most majd fejéssel együtt mennyit gyarapszik. Egyébként napról napra ügyesedik - azt sem írtam még, hogy 7-én megfordult a hátáról a hasára! Nagyon ügyesen fog már, hason fekve is, játszik a babatornáztatóval, csörgőkkel, rágókákkal. Valamivel többet van már ébren napközben.

Marcival kapcsolatban hétfőn megyünk nevelési tanácsadóba, problémái adódtak az iskolában, eleven, szerintem túl okos, nem tudják lekötni. Remélem, adnak jó tanácsokat! Ha véget ér addigra a tanácsadás, akkor pedig ötre megyünk Ringatóra Regővel, azt is nagyon várom már!