Ennivaló

Mármint Regő maga :) Mostanában egyszerűen meg kell zabálni, olyan aranyos. Nem is tudom összeírni a kis dolgait hirtelen, ezek a mindennapok apróságai, de azt tudom, hogy számtalanszor kiáltok fel a nap folyamán, hogy jaj de aranyos vagy, megeszlek :)

Például ahogy a beszélőkéje fejlődik. Kívülálló nem értené meg a kis szókezdeményeit, bár a hintát már elég érthetően mondja. De például mondja, hogy pő, pő, és teszi a cipőt, de a zoknit is a lábára. Vagy a fejére, ha úgy sikerül :) Nagy nevetések vannak nálunk, amikor Marcival végigkérdezzük, hogy melyik testrésze hol van, és mindegyiknél a fejére mutat vigyorogva. Kipakolja az alsó fiókot a konyhában, ahol csupa műanyag tál, szűrő, stb van, és teszi a fejére a tálakat. Mindenre ügyesen felmászik és lemászik, és roppant büszke magára.

Mondja a párnákra, hogy te-te (=tente) és a földre lekuporodva édesen lehajtja rájuk a fejét. Hangosan "olvas" és "énekel", fel lehet fedezni kis dallamokat tetetete vagy dededede szöveggel :) Mindenhova cuppanós puszikat dobál a levegőbe, még nem kézzel, csak szájjal cuppog a világba, miközben fel-alá járkál. Marcival még mindig imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.

Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)