Éliás, Tóbiás...

Remélem, nem haragszotok, ha néha átmegyek gasztro- vagy kreatív blogba. Ilyesmikkel is foglalkozom, most a télen még többet fogok, és nagyrészt a gyerekeket is érinti, úgyhogy ha valami jól sikerül, megírom, jó? Esetleg szavazhattok megjegyzésben :)

Nos, tegnap este rájöttem, hogy el fog fogyni a kenyér, így reggelire sütöttem Graham zsemlét. Életemben először tettem ilyet, de olyan isteni illat volt a lakásban, hogy elhatároztam, pékséget nyitok :) Nagyon jól sikerült.

Ma reggel meg még arra is rájöttem, hogy a lencsefőzelék önmagában kevés lesz kettőnknek, úgyhogy gyorsan megsütöttem mellé Ancsa almatortáját. Isteni lett, bár nem valami szép :) a karamellizálódott cukros alma az omlós tésztán, hmmmm... Nagyon finom és laktató.

Aztán vacsora előtt blogokat olvasgattam meg a barátnőimmel beszélgettem skype-on, és szóba került Maimoni dödölléje, meg az arról szóló blogbejegyzés. Addig-addig beszélgettünk róla, hogy megkívántam, és mivel nem hosszú és bonyolult a készítése, gyorsan meg is csináltam. Eredetileg somogyi lyány lennék, pontosan így ismerem a dödöllét, ahogy Móni leírta. Bevallom, nem méregettem: ami krumpli volt fenn, azt megpucoltam, sóval megfőztem, összetörtem, annyi lisztet kevertem hozzá, amennyit felvesz, egy nagy hagymát apróra vágva olajon megpirítottam. A masszából gombócokat formáltam, ellapítottam és vaj és olaj keverékében mindkét oldalon kisütöttem. Azért vaj és olaj, mert hagyományosan zsírban illene sütni, de azt nem használok, egy fél teavaj volt itthon mint állati zsiradék, ahhoz tettem olajat, hogy elég legyen. A végén meglocsoltam a pirított hagymás olajjal, és natúr joghurttal megettem a részemet. Regő már aludt, Marci és Péter külön-külön a saját apjuknál voltak, így egyedül élveztem a lakomát. Íme a fotók:

A piruló hagyma:

 A piruló dödöllék:

A még nyersen várakozók:

Akik már megsültek:

Egy tál dödölle:

Ez pedig már az "ettél belőle" fázis előtti fotó :)

Nagyon finom volt, Móni, köszönöm, hogy eszembe juttattad :)