Láz

Tegnap este Regő rá nem jellemzően nagyon sírós lett. Hatalmasakat ásított is közben, és délután nem sokat aludt, így először csak azt gondoltam, hogy nagyon fáradt, de attól sem szokott ilyen sírós, vigasztalhatatlan lenni. Szoptatással megvigasztalódott, jól evett vacsorára, de a fürdést megint végigsírta. Gyanús volt, megmértem a lázát, 38,6 volt. Melegnek is éreztem persze, de kimelegedhetett volna a sok sírásban is, de nem. Nem lepődtem meg, kapott homeopátiás kúpot, a fogára Dentinoxot, hátha attól van, mert semmi más tünete nem volt, nem folyt az orra, nem köhögött, semmi. Az éjjel meglepően jó volt ehhez képest, ebben olyan Regő, mint az apja, kialussza a lázat: egyszer kelt, aztán 11-től fél 7-ig aludt, és szerintem még aludt volna, ha nem ébreszti fel Marci órája.

Reggel 37,5 volt, orvoshoz sem vittem volna, ha nem pont hosszú hétvége jön, de jobb a biztonság. Marci is jött velünk. Ő egy picit köhögött tegnap, mondtam a doktornőnek, nézze már meg az ő torkát is, hát sokkal csúnyább, mint Regőé. Valószínűleg tőle kapta el Regő is: kis vírusfertőzés, enyhén piros torok és szem. Marcinak meg ronda, vörös, hólyagos torok. Szerencsére ő nem lázasodott be, nem fáj neki, egy cseppet köhögött. Érdekes, de nagyon látványos az immunrendszerek különbsége, és örülök, hogy Marci ilyen jól viseli. Mi lett az én beteges kisbabámból: egy ilyen nagy, erős fiú :) Mindketten C-vitamint, Béres-cseppet és torokfertőtlenítő sprayt kapnak, Marci házi készítésű kakukkfűszirupot is. Regő ma már jobban volt, nyűgösebb, érzékenyebb és bújósabb, mint máskor, de sokkal jobb, mint tegnap este.