2010. december 27., hétfő

Regő 16 hónapos

Tizenhat hónap, hű de nagy szám! Valahogy ez nekem már olyan sok, majdnem másfél év, aztán lassan majd elfelejtünk hónapokban számolni...
Szóval, karácsony első napján az én kisbabám tizenhat hónapos lett. Előtte, 21-én voltunk mérésen, akkor volt 10340 gramm és 80 centi. Nem sokat gyarapodott, de volt oltás, betegség kettő is, étvágytalanság, szóval nem csoda. Lába körülbelül 21-es, de van 20-as és 22-es cipője is :) és 13 foga van, felül nyolc szép sorban, nincs semmi hiány, lent öt: a négy metszőn kívül az egyik kisőrlő, de látom a másikat is jönni.
Lássuk, mi hogy alakult ebben a hónapban:
 - Alvás: nincs sok változás, még mindig kettőt alszik Regő nappal, bár most, hogy szünet van, és nem kell fél hétkor ébrednie Marcival, előfordult, hogy aludt kilencig, és nappal csak egyet. Az éjszakák is jobbak valamivel, mostanában volt olyan is, hogy hét órát aludt egyben, de teljesen átaludt éjszaka még nem volt.

 - Evés: nagyon rapszodikus, csoda, hogy nem fogyott Regő, bár most az utóbbi betegsége alatt még az is lehet. Ami szinte bármikor jöhet, az a hús és a rizs. Kenyeret hol elfogad, hol nem, gyümölcsöt valamilyen formában most már minden nap tudok neki adni, tejtermékeket is általában szereti, de van, amikor egyáltalán nem kéri, nem könnyű kiigazodni rajta. Viszont sajnos a bébiétel szinte mindig bejön, kivéve betegen. Egyáltalán nem akartam, hogy megismerkedjen vele, de amikor eljön az a pillanat, hogy "de hát valamit csak kell enni", akkor megváltó tud lenni egy-egy üveg. Inni szeret és ügyesen iszik, nagyon szereti a narancslét, de a vizet is, és most már ízesítetlen gyümölcsteát is kap, ha mi azt iszunk és kér. Betegen gyógynövényteát is kapott. 

 - Szoptatás: most már tizenhat hónapja tart, büszke vagyok és örülök, mint ahogy maga a 16 hónapos kor is, ez is olyan soknak tűnik már, pedig Marci szoptatásához képest ez még csak töredék :) Nekem két év a kitűzött célom, és nem látom semmi akadályát, hogy miért ne sikerülne. Most is négyszer szopizik naponta, reggel, este és az alvásokhoz, kivéve, ha betegség, nagy esés, egyéb vigasztalás miatt gyakrabban kéri, de ő nem az a bújós, szopit kérős baba. Egyébként bújós, anyás :)

- Mozgásfejlődés: nagyon ügyesen jár most már kint is, bent is, kint lehet vele kézenfogva sétálni, persze azt még meg kell tanulni, hogy mikor merre. Érdekes módon motorozni, bébitaxizni nem akar még, tologatja, szereli mindkettőt, berreg hozzájuk, örül, ha felültetjük, és a motorral már hátrafelé haladt is, de nem igazán izgatja a kérdés. Majd tavasszal kint, gondolom. :) Mániákus lépcsőző lett, erre Marika néninél van lehetőség, ott aztán kísérgethetjük a csigalépcsőn akármeddig, biztos, hogy mi unjuk meg előbb :) Mindenre felmászik, most már a magasabb kanapéra, fotelre is, és természetesen a dohányzóasztalra:

 - Beszéd: nagyon édes, ahogy a saját nyelvén, időnként érthető szavakat beleszőve, gesztikulálva dumál vagy olvas. Nagyon szereti a könyveket, főleg az állatosakat, nagyon sok állathangot utánoz: nyuszi, kutya, ló, tehén, birka, kígyó, hal, kacsa, liba, varjú... A cicát mondja is, tigrisre, párducra is. Rendesen kimondott szavai még a mama, baba, papa, hinta, és van még egy csomó, amit megértet: babát mond a labdára is, pa a lámpa, pő-pő a cipő és a zokni, sok minden tete, valamiért "gák" a kérek inni. :) Nagyon vicces, hogy mostanában sok mindennek a végére odatesz egy k-t, tetek, pápák :)

 - Egyéb fejlődés: egyre ügyesebben játszik, ügyesedik a keze. Össze tudja ütni a cintányért, csörgeti a csörgődobot, egyre jobban szereti a formabedobót, formakirakót.


Nagy kedvenc a labda, Marcival szoktak egyszerre vagy nyolc labdával játszani. A karácsonyra kapott ajándékok közül a legjobban a fa hangszerek és a golyóhúzogató tetszenek neki. Nagyon szereti a zenét, tapsol, táncol, ujjong, viháncol. Most már rutinosan rakja össze a Montessori tornyot, és megtanult a kisebb darabokból álló szülinapi ajándékával is játszani. Műanyag poharakból is elkezdett építeni. Imád bújócskázni, kukucsolni, nagyon aranyos, amikor a két kezével takarja el az arcát, és nevetve előbújik :)
Szívesen "segít", jön utánunk, ha söprök, hozza a lapátot, de maga is nekiáll söpörni, és apának is segít:


 - főleg, ha létrára mászhat utána. :) Szeret kint is lenni, tetszett neki a szánkó is, a hó is, nem félt semmitől. 

És nagyon tetszett neki az első fürdés az új fürdőszobában, az új kádban:

Mindent egybevetve, egy kis tündér, öröm vele az élet :)

Beteges karácsony

Mármint nem a karácsony volt beteges, hanem mi... :) Regőről már írtam, ő szerencsére karácsonyra már lázas nem volt, csak nagyon taknyos és köhögős, apránként mászik ki belőle, ami nem könnyű úgy, hogy Marika néni is beteg, és 23-án este Péter is ágynak esett hirtelen magas lázzal, hidegrázással. Ő csak ma jutott el orvoshoz, ugyanazzal küzd ő is, na de ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe.
Szóval 24-én reggel nagyon világvége-érzésem volt, már láttam, ahogy egyik betegtől a másikig szaladok, nem lesz befaragva a talpba a karácsonyfa, nem lesz időm, módom egyedül mindent megcsinálni, és este majd sírdogálok a betegeim meg a vacsora romjai felett. Aztán minden sokkal jobban sikerült, mint ahogy reggel borúsan láttam :). Péter ugyan gyakorlatilag átaludta a napot, de ebédelni, ajándékozni és gyertyát gyújtani, meg vacsorázni lázasan is felkelt, Marika néni aznap egész jól volt, Regő pedig egy tündér. Lett ebéd, vacsora, torta, ajándék, fa és minden, ami kell :)
A fát Regő délutáni alvása alatt díszítettem fel, és ő nagyon ügyesen pont addig aludt, ameddig kellett. Gyorsan átöltöztem, felébresztettem Pétert, ő szólt az anyukájának is, addig én Regőt öltöztettem csinibe, és a gyerekszobában játszottam vele, amíg meg nem hallottuk kintről a csengőszót. Csak a karácsonyfa fényei égtek, és Regő csak nézett, ahogy kifelé jöttem vele, hogy itt meg mi történt? :) Nagyon komoly volt egy ideig, csak lesett egyikünkről másikunkra, aztán a fára, ahogy letettem is, az érdekelte legjobban.

Szerinte a fán labdák és kekszek vannak, ja meg lámpák :) Aztán körberaktuk csomagokkal, és még mindig csak nézett, mit is akarunk mi tőle? :) Elkezdtem neki feltépni a papírokat, és így lassan rájött a lényegre.

Sok mindent kapott, csupa szép és jó játékot és könyvet: húzható kiskocsit építőkockákkal, hangszerkészletet, egy másik húzható játékot, ami leginkább egy szekérre hasonlít, és a rakománya formabedobó, négy könyvet, az egyikben cd is volt, és Emi barátnőméktől egy kis ceruzatartó készletet, hogy mielőbb megtanuljon rajzolni :) A legnagyobb sikere a hangszereknek volt. Van közte, amihez még nőnie kell, például szájharmonikázni vagy a triangulumot szépen, pontosan ütni még nyilván nem tudja, dühöngött is kicsit, hogy nem sikerül, de amikor apja megmutatta neki, hogy a csörgődobot hogy kell ütni, azt a boldogságot látni kellett volna. Zenélt, forgott, táncolt :)

Gyorsan eltelt az idő játékkal és zenével a vacsoráig, Regő "ünnepi" vacsorája a déli krumplileves volt, nagyon nincs étvágya most betegen. Fürdés után az éjszaka szerencsére jól telt, talán már aznap éjjel nem is kellett neki orrot szívni.
A karácsony első napja nyugodtan - és betegesen - telt. Apa és fia úgy tudtak kicsit együtt játszani, hogy Péter feküdt, Regő pedig keresztülmászkált rajta, és odavitt egy-egy játékot, könyvet. Szerencsére mindketten nagyokat tudtak aludni, azzal is gyógyulnak. Valamivel dél előtt hazajött Marci, és vele is kibontogattuk az ajándékait, ez már nem volt olyan ünnepélyes, mint a szenteste, de azért volt öröm! Marci kapott egy műanyag bobot, amit Regő rögtön ki is próbált, szerinte hinta:

Aztán társasoztak is, Regő szerint a táblás társasjátékok kipróbálásának ideális módja, ha az ember ráül a táblára, és ott veszi szemügyre a játék apró részeit:

Délután jött a már említett nagy alvás, ami alatt Marcival elkezdtünk filmet nézni, a végére már Regő is csatlakozott újra. Nagyon örült Marcinak, végre újra együtt fürödhettek, és az esti meseolvasásból is kivehette a részét.
26-án mentünk Anyukámékhoz, ahol hagyományosan ilyenkor jön össze a család apraja-nagyja. Most sajnos mindenféle változások léptek érvénybe: Péter nem jött, mert reggel még lázas volt. Mi is csak egy napra mentünk, mert apát se akartuk hosszabban itthon hagyni, meg a többieket sem akartuk megfertőzni. Ágiék is elutaztak már 26-án, és Dédipapa se jött most, hasonló okokból, mint mi, ő sem volt jól. Azért a többiekkel megajándékoztuk egymást, együtt voltunk, a gyerekek is jól elvoltak. Regővel nem volt könnyű, az autóban az utolsó tíz percre szenderedett el, így muszáj volt felébreszteni érkezéskor, nyűgös is volt, beteg is, nagyon kis ölbebaba. Ajándékozáskor végig aranyosan ült az ölemben és nézegette, miket kapott: egy golyóhúzogatót, egy húzható, kerekes kis kutyát és egy nagy vödör fa építőkockát. A golyóhúzogató különösen lenyűgözte, aztán azért Márkkal is játszottak egy kicsit a földön.

Ebédre ügyesen ette Mama finom húslevesét és sajtos húsát rizzsel, napok óta nem evett ennyit. Aztán egy rövidet aludtak Márkkal egy szobában, hogy a másikban a nagyok tudjanak játszani. Alvás után nem sokkal aztán hazaindultunk, mert megint kezdődött a nyűgösség, persze a kocsiban alvás megint nem volt, de a hazaérésnek nagyon örült Regő, megmutatta az új játékait Apának és Mamának. Marci ott maradt pár napra Ságváron, hadd játsszanak a szuper új játékaikkal Bencével, és hát ő az egyetlen, aki nem beteg most köztünk.

2010. december 23., csütörtök

Boldog Karácsonyt!

Egy tavalyi ünneplős Regővel kívánok minden kedves olvasónak és erre járónak áldott, békés ünnepet, csillogó gyermekszemeket:

2010. december 22., szerda

Hörghurut

Na úgy látszik, a rosszabbik végét fogtuk meg ennek a betegségnek. Tegnapra Regő lázát mintha elvágták volna, egyik napról a másikra három fokot esett a hőmérséklete, még nem is láttam ilyet. De nem lett pöttyös, cserébe egyre taknyosabb lett, és köhögni is kezdett. Éjjel nem aludt rosszul, csak eggyel kelt többször, mint általában, és akkor orrot is kellett szívni. Reggelre úgy döntöttem, elviszem a doktornőhöz, jól is tettem, mert megállapította, hogy erős vírusfertőzés, hörghurut, piros a torka is. Köptetőt és hörgőtágítót, Spiropentet kell szednie, meg persze C vitamin, orrszívás, torokfertőtlenítés. Antibiotikumot is írt fel a doktornő azzal, hogy nem lesz rá szükség, de az ünnepek miatt kiváltottam. Marcinál jó tapasztalataim voltak a Spiropenttel, remélem, Regőnek is gyorsan hat! Meg Marika néni is meggyógyul hamar, nehogy egymást fertőzzék, jelenleg ugyanis az a legvalószínűbb, hogy tőle kapta el Regő, ugyanazok a tüneteik.

2010. december 20., hétfő

Orvosnál

Megnézettem Regőt a doktornővel, ma is lázas volt még, a mai csúcs 38,4, aludni 38,1-gyel tettem le. Ma már sokkal jobban viselte, jobb kedvű is volt, bár csak olyan visszafogottan, de olyan ügyesen, jól viselkedett az orvosnál is :) Először csak az ölemben ült, aztán megnézegettük a kedvenc kacsás könyvét, lámpákat kapcsolgattunk és megnézte, megsimogatta a többi beteg babát is :) A rendelőben is nagyon ügyes volt, kérésre nyitotta a száját, hogy megnézhessék a torkát! A doktornő szerint is vagy háromnapos láz, vagy valami más vírus. Ha az előbbi, akkor annak holnap ki kell derülnie a láz elmúlásával, pöttyök megjelenésével, ha más, akkor még meglátjuk. Ha nem múlna a láz, vagy rosszabbodna Regő, hurutos lenne, akkor csütörtökön még vissza kell vinnem, de nem így lesz! Pénteken Szenteste, addigra makkegészséges lesz!
Ha már ott voltunk, meg is mérettem Regőt, ez már a 16 hónapos mérés volt, hiszen a hónapot épp az ünnep első napján tölti be. 10340 gramm és 80 centi, ez mindössze nyolc deka gyarapodás, viszont egy centi növekedés, teljesen rendben van. Volt ebben a hónapban oltás, nátha, most ez a betegség, még jó, hogy nem fogyott.
Elméláztam ezen, hogy 25-én lesz 16 hónapos... Tavaly december 25-én 4 hónapos volt, tavalyelőtt meg még nem tudtam, de már odabent csücsült, és hivatalosan pont 25-én kellett volna második vérvételre mennem, hogy megállapítsák, miért nem jön össze a várva várt baba... persze ünnepek alatt nem mentünk, mire meg mentünk volna, addigra kiderült, hogy már késő, mert összejött ő vérvétel nélkül is :)

2010. december 19., vasárnap

Láz

Tegnapra virradó éjjel már gyanús volt nekem Regő, nem tudtam eldönteni, hogy csak az alvásban melegedett ki, vagy más baj van, de éjjel nem akartam lázméréssel zaklatni. Reggel aztán megbizonyosodott: 38,5 volt. Nurofennel lement 37,6-ra, aztán a délutáni alvás utánra 39 lett. Ilyen magas láza még sosem volt. Más tünete nem nagyon van, kis orrfolyás, de az is csak néha, szívni nem látom szükségesnek, néha egy-két köhintés, nyűgösség, étvágytalanság. Talán a torka fájhat, mert pici falatokban hajlandó enni, és most először szívesebben veszi a meleg ételt, langyos teát. Tegnap egyáltalán nem volt étvágya, pár szem kekszen és szopin élt, majd vacsorára megevett végre fél üveg bébiételt és egy negyed szelet vajas kenyeret, rögtön jobb kedve is lett.
 Az éjszaka úgy telt, hogy éjfélig szinte semmit nem aludtunk, 38,1-gyel feküdt le, szerintem lefelé ment neki, mégis ébredt, sírdogált és csak szoptatva volt jó neki, úgyhogy végül fél egykor kapott Nurofent, onnantól viszont már reggel fél nyolcig aludt. Reggel 36,4 volt, délelőtti ébredés után 37,0, most délutáni alvás előtt 38,4... Kedve, étvágya jobb, mint tegnap, de nem tudom, mi ez. Háromnapos láz, vagy fog, vagy valami más? Marika néni is beteg, tőle is elkaphatott valamit. Remélem, karácsonyra mindenki makkegészséges lesz!

2010. december 15., szerda

Megint új háttér

Ez sokkal jobban illik hozzánk, és nemcsak nekem új, hanem teljesen újonnan készítette Ági, ennek alkalmából is, neki biztatásul is cseréltem :) Köszönöm!

Regő és a hó

Napok óta hideg és erősen szeles idő volt, Regővel alig voltunk kinn. De ahányszor kinn voltunk, annyiszor húzott a ház mögé, hiiinnta! felkiáltásokkal. Ma, hogy csak -2 fok volt, és csak enyhe szél, engedtem a szelíd erőszaknak, és hátramentünk hintázni. Nagyon boldog volt :)

Amikor kikéretőzött a hintából, még sétáltunk egy kicsit, ekkor derült ki, hogy Regő igazán nagyon szereti a havat:


Egyszerűen odahajolt és megette :) Felnyalta volna az egész hintaállványt, ha hagyom, de azért pár falat után lekotortam előle a havat :)

Különféle levelek

Előre elnézést kérek a nem túl jó minőségű fotókért, este sötétben fotóztam két fontos dokumentumot. Az egyikhez kapcsolódó történet, hogy Marci szombaton sportprogramon vett részt az iskolával. Nem túl sok információt közöltek róla, Marci mesélte hetente többször, hogy edzettek rá ügyességi feladatokkal, padokon futással, szekrényugrással és mindenféle kombinált, játékos feladatokkal. A hétvégét az apjával töltötte, ő hozta-vitte a buszhoz. Enyingre mentek, és csak ekkor derült ki számunkra, hogy ez az országos szervezésű diákolimpia körzeti versenye! Szóval olimpikon a fiam :) A csapatával 6. helyezettek lettek, nagyon büszke vagyok rá! Íme az oklevél (mi is másolatot kaptunk, az eredeti az iskolában van, és a másolatot fotóztam)

A másik levél pedig már jó egy hete, tíz napja megszületett, csak az elküldést várta, mert nem tudtuk a módját. Korábban az ablakba szoktuk kitenni, ahonnan az angyalok el szokták vinni, de idén Marci féltette a széltől. Végül Marci szépen megcímezte, és ma rendesen feladtam postán a Mikulásnak. A levélbe pedig Marci a kívánságain kívül azt is beleírta, hogy kérjük szépen, továbbítsák a Jézuskának :) A levelet nem fotóztam, az mégiscsak magánjellegű :)

2010. december 12., vasárnap

Advent harmadik vasárnapján

...köszönöm a karácsonyi figurás hátteret Áginak!

2010. december 11., szombat

Kukucs!

Regő imád bújócskázni :) Pelussal kukucsjátékot is szeret játszani, de a legjobb mégiscsak az, amikor a szobában rohangálhat és bútorok mögül leshet ki ránk. Van egy nevetése, amit külön erre az alkalomra tartogat :)
Említettem, hogy a játszósarokból kivesszük a könyvespolcot, és áthelyezzük úgy, hogy teljes mértékben betölthesse funkcióját, és térelválasztó is legyen. Az ehhez szükséges cipekedésben, fúrásban, rögzítésben Regő persze nem vett részt, Mamával autózott a gyerekszobába csukva. De amikor már csak törölgettük a polcot és pakoltunk vissza, ő is lelkesen csatlakozott, és közben rájött, hogy most átlát a polcon, ami eddig a falhoz volt támasztva. Kacagva rohangálta körbe, és hol itt, hol ott lesett át a másik oldalra, ekkor született ez a két fotó:

2010. december 9., csütörtök

Hintaszék és játszósarok

Írtam lejjebb, hogy Regő mennyire beleszeretett egy hintaszékbe, amit aztán meg is kapott. Tegnap hazaéréskor össze is raktuk. Az az öröm, meg Péter tekintete, ahogy Regő örömét nézte, örökre megmarad bennem :) Fotó nincs róla, élesben néztem, nem kamerán át, és olvadoztam :) Íme a vágyak tárgya:


Kicsit nagy a rendetlenség Regő körül a képeken, aminek az az oka, hogy vettünk két polcot is, és egész nap szerelés, csavarozás, kalapálás ment (miközben a burkolók a fürdőszobán dolgoznak, szóval volt felfordulás). De a végeredmény megérte! Csinos kis játszósarka lett Regőnek a nappaliban:

Igazából az volt a cél, hogy ne a zöld ládában legyen összezsúfolva minden játéka és mellette egy kisebben a könyvei. És megbízható forrásból sejtem, hogy lesznek még új játékok és könyvek itt, amikre a másik polc vár, aminek a képen csak az egyik oldalfala látszik.
Az átrendezés folytatódni fog, kivesszük a játszósarokból a mi könyvespolcunkat, Regő ugyanis filmrendezői babérokra tör és állandóan átrendezi a dvd-ket, nem beszélve a műszaki érdeklődéséről, amelyekkel apja repülős könyveit kíséri :)
Az új sarok, miután kis gazdája birtokba vette:

Találkozó az Ikeában és Dorkánál

Tegnap mozgalmas napunk volt. Reggel egy nagyon nyűgös összepakolás, készülődés után elindultunk Budaörsre. Útközben megálltunk Péter munkahelyénél egy puszira, aztán Agárdon szigorúan titkos üzleti ügyben, aztán már csak az Ikeánál. Három barátnőmmel, Dorkával, Emivel és Patival megbeszéltünk ott egy találkozót, mindannyian akartunk vásárolni is, így jött az ötlet. Regő Agárdon már aludt, az Ikea parkolójában is csak az ajtónyitásra ébredt fel, pedig ha megállunk, arra mindig fel szokott, de most jó mélyen aludt :)

Dorka és Bóbita (Bebü, avagy Sára) pár perccel előttünk érkeztek. Velük mentünk fel, és a lépcsővel szemben rögtön bábokkal találkoztunk, amikkel elszórakoztunk addig, amíg Emi is odaért a férjével, valamint Danival és Marcipánnal. Dani jól van, lassan oldódik fel, de a végén már puszit is adhattam az arcára :) Marcipán pedig igazi nagyfiú, magas is, nagy is, és egyedül eszik ügyesen :) Bóbita pedig egy kis mosolygós, barátságos, nagy barna szemű tünemény. Eljátszottunk a gyerekrészlegen egy ideig, aztán a kicsik megéheztek, így meglátogattuk az éttermet. Regőnek vettem gyerekmenüt: rántott csirkemellet, a panírban valamilyen gabonapehellyel, krumplipürével és egy kókuszgolyóval, amit én ettem meg itthon :) Nagyon ügyesen és sokat evett, aztán Marcipánnal egy ásványvíz mellett megbeszélték az élet dolgait:

Jókor ebédeltünk, mert amikor mi végeztünk, akkor tódult be a tömeg, de mi addigra visszamentünk játszani. Nagyon érdekes volt, hogy míg a többi gyerek mindent kipróbált a gyerekrészlegen, a berendezett gyerekszobákban, Regő lecövekelt egy kis hintaszéknél, felmászott-lemászott, hintáztatta, lelkesen kiabálta, hogy hiiiinntaa, és ragyogott az arca. Én abszolút nem vagyok az a szülő, aki mindent megvesz, ami a gyereknek megtetszik, de ezt a gyereket most látni kellett volna... nem lehetett ellenállni. 

Ezen a fotón épp nem látszik olyan jól, de hihetetlen volt a lelkesedés és a boldogság :) 
Utána azért Regő is eljátszott a gyerekbútorokkal, épített a műanyag székekből, kacagva szaladgált ki-be a kis boltíven, és segített Bóbitának kipakolni az apró plüssállatokat:
Közben megérkezett és megebédelt Pati is Rheával, aki ugyanolyan édes kis cukorbaba, mint volt :) Lassan kezdtek fáradni a gyerekek, úgyhogy gyorsan lezavartuk a vásárlást, már bömbölő Regővel álltuk végig a sort a pénztárnál, majd megpakoltam a kisautót, és továbbmentünk Dorkához, aki nagyon közel lakik az Ikeához. Ott Regő tudott kicsit pihenni, szopizni, uzsonnázott aszalt gyümölcsöt és kekszet, nekem Dorka nagyon finom kávét főzött, aztán feltérképeztük Bóbita szobáját és játékait. Volt sok csodálnivaló! Így játszottak hárman a duplóval:

Pati és Rhea:

Bóbita és a Hamlet keksz:

Egy jól sikerült fotó Regőről és rólam:

Csak a slusszkulcs hiányzik a kezéből:

Mi mindannyian együtt:
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük Dorkának innen is! Máskor is megyünk :) Hazafelé Regő szinte rögtön elaludt, aludt is addig, amíg Fehérváron meg nem álltunk a nagymamájánál felvenni Marcit. Este nem kellett sokáig ringatni :)

2010. december 6., hétfő

Ide is eljutott :)

Na csak meghallotta a Mikulás, hogy errefelé is jó gyerekek laknak :) Amikor Marci hazaért az iskolából, elhúzta a függönyt...

... és ezt találta:

Gyorsan elkezdtük tálakba szedni a sok apró mandarint, mogyorót, aztán kibontotta a csomagot, kiborította a csizmát, közben Regő is megtekintette a maga ajándékait, és ezek a képek születtek:





Marci kapta az Első sakk-könyvem c. könyvet, nagyon örült neki, két kisautót (hm, én csak egyre emlékeztem, gyanús nekem ez a Mikulás...) és Marika néninél egy Boci mikuláscsomagot meg egy narancsot, valamint főleg az övé a mandarin és a mogyoró. Regő két könyvet kapott (hm, ebből is csak egyre emlékszem) zabkekszet, háztartási kekszet, a sütőtököt és sok-sok gyümölcsöt. Ja meg egy formakirakót :) fentebb játszik vele. Virgácsot senki sem kapott :)

Ságváron járt a Mikulás

A hétvégét ismét Ságváron töltöttük a nagyszülőkkel és a nővéremékkel meg az összes gyerekünkkel. Mi már péntek dél körül lementünk, nem bíztam az időjárásban, és akkor épp nem esett semmi, nem volt nagyon hideg és világos is volt, ideális körülmények. Ancsáék szombat délelőtt érkeztek. Regő csütörtökön benáthásodott, volt egy nehéz éjjelünk, el is gondolkodtam, hogy menjünk-e egyáltalán, de jókedvű volt, nappal jól aludt, nem lett lázas, egy sima kis nátha meg nem tarthatott vissza, pláne, hogy ez már az oltás mellékhatása is lehetett. Naszóval, a lényeg az, hogy pénteken már ott ebédeltünk, délután Regő jót aludt, Marcival játszottunk. Az éjszaka nem volt rossz, egyszer kellett orrot szívni, egyébként kb. úgy aludt Regő, mint itthon.
Szombaton aztán megérkeztek Ancsáék, és a négy gyerek egymásra talált. Regőnek talán kicsit sok volt, talán a nátha miatt is, nyűgösebb, anyásabb volt, mint máskor. Délután aztán, amíg a nagyfiúk kinn voltak a hóban, odabent megérkezett a kicsit korai Mikulás. Nem volt könnyű Marcit és Bencét a szükséges ideig kinn tartani, de végül sikerült :) Amikor bejöttek, ez a kép fogadta őket:

Jól látszanak a képen a Mama által készített mézeskalács szánok is, a nagyoknak nagyobb, színes cukrokkal, a kicsiknek kisebb, cukor nélkül. Nagyon ügyes Mamánk van nekünk :) Persze a fiúk rögtön szaladtak az ablakokat megnézni, hogy oda is jött-e a Mikulás - még szép, hogy jött :) Kaptak egy-egy csomagot, Marciéban főleg édesség volt, Regőében keksz és egy kis labda meg egy Mikulásos könyv. Jó volt nézni, hogy már ezek a picik is hogy örülnek a piros csomagnak :) Márk is kapott könyvet, mutatta az ablakban és ugatott hozzá: kutya is volt a könyv elején :)

A Mikulás havat is hozott, igaz, azt már jó előre, pár nappal korábban, kicsit megázott, kicsit megfagyott, nem volt az igazi, de azért vasárnap, amikor már szép tiszta, napos, hideg idő volt, nagyon élvezték a fiúk. Marci kinevezte a kertet téli vidámparknak, ahol Bence és ő üzemeltették a szánkópályákat két szánkóval, és mindenkit húztak néhány körre, aki játékból fizetett egy százast :) és persze azért mi is húztuk őket, nagy volt a forgalom!
 


Regő szánkó nélkül is élvezte a havat, most volt kinn először úgy, hogy járt is benne, megfogta, leült :) eddig vagy esett valami, vagy olvadt és latyakos volt, így eddig csak szánkón ült egyszer, de a hóba még nem tettem ki vasárnapig. Nagyon édes volt benne:

Amikor elunta a havazást, megnéztük, sőt meg is etettük az állatokat. Regő lelkesen kergette a kacsákat és ment a kecskék után is, kiabálta, hogy kekkee! :) Kerítésen át káposztalevéllel etettük őket. Megnéztük a malacokat és a tyúkokat is.


Odabent is fontos tevékenységek vártak a fiúkra: rendet kellett rakni és takarítani. Regő a helyére tolta a bútorokat, Márk porszívózott:


Vasárnap délután, egy nagy alvás után pedig hazaindultunk, és most itthon várjuk, hogy vajon Ságvár felől erre indul-e a Mikulás? Jöhetne, mert itt csupa jó gyerek lakik :) Mivel este értünk haza, minden más, kipakolás, egyebek mellett már nem volt rá alkalom, így Marci ma reggel tisztogatta ki a csizmáját, és a másikban ment iskolába, hátha mire hazaér, lesz benne valami. Meglátjuk! :)