Ahogy beléptem az imént a blogspotra, felfedeztem, hogy a lenti nosztalgiafotó volt a 100. bejegyzésem :) Ez persze kevéssé lényeges, de szeretem a kerek számokat.
Regő apró lépésekben fejlődik, napról-napra okosodik, olyan jó figyelemmel kísérni :) Tegnap életében először rendesen labdázott az apjával, oda-vissza dobálták egymásnak, persze a dobótechnika nem tökéletes, de nem is az a lényeg :) ma meg rendesen tologatott egy kisautót.
Fehérváron Királyi Napok rendezvénysorozat volt tegnapig, népzene, néptánc, eszem-iszom, kirakodóvásár. Csütörtökön bementünk egy kicsit, egy ír együttest néztünk meg, nagyon szép volt, nekem sokkal jobban tetszett, mint a modern ír sztepptánc. Regő is nagyon élvezte, ritmusra ugrált a karomban, nyakamban :) Sétáltunk még kicsit a belvárosban, találkoztunk a nagypapával, aztán hazajöttünk.
Tegnap délután pedig elugrottunk Pákozdra, ahol Móki (alias Zsuzsa) barátnőmék nyaralnak kis családi nyaralójukban a férjével, Zsomborral és Regőnél egy hónappal fiatalabb kislányukkal, Borival. Hála Istennek Regő nem adta elő a sikítozós magánszámát, persze néhány férfias kurjantás azért volt. Bori illedelmes és picit meglepett kislányként visszahúzódott, tartotta a távolságot, de a végére feloldódott, és kínálgatta Regőt homokozójátékokkal :) A nyaraló gyönyörű, nem beszélve a pákozdi hegyről nyíló lenyűgöző kilátásról. Köszönjük, Móki!
Ma pedig készülődünk, takarítunk, tortát sütünk, mert holnap nagy buli lesz nálunk :) jönnek a szüleim, a testvéreim a gyerekekkel, és többszörös ünneplést csapunk, Regőnek kicsit megelőlegezve :)
Nagyon édes a kis tállal a fején.
VálaszTörlés