Elbúcsúztunk, elengedtük őt, és ő elment utolsó útjára a hajóval...
Csütörtökön délután volt egy gyászmise Siófokon az ottani rokonoknak, barátoknak. Regőt is betoltuk babakocsiban a templomba, kicsit maradt is, de amikor felváltva kiabálta, hogy anya és papa, akkor apa kiment vele. Sétáltak a templom melletti parkban, buszokat néztek és bementek a vasútállomásra is, egy vonatot megnézni. Az nagy élmény volt Regőnek :) A mise után a család többi része anyukáméknál összegyűlt még egy kis beszélgetésre, mi sajnos későn értünk volna haza Regővel, ha oda is megyünk, és tudtuk, hogy másnap is hosszú napja lesz, így inkább hazajöttünk.
Pénteken déli egy órakor volt maga a temetés és utána még egy gyászmise Dömösön. Valiéknál (apukám unokatestvére) találkozott a rokonság egy-két órával előtte. Jó volt látni őket, sokukkal nagyon ritkán találkozunk, meg is beszéltük, hogy nem csak ilyen alkalmakkor kéne. Regő persze mindenkit levett a lábáról :) Beszélgettünk, gyerekeket megetettük, Marci átöltözött öltönybe, és indultunk a temetőbe.
A ravatalozóban nagyon szép meglepetés várt. Egy kis asztalon állt az urna, mellette Dédipapa fényképe, előtte koszorúk, mögötte pedig egyenruhában két régi hajós társa, mély tisztelettel, sapka nélkül, nagyon szép volt. A pap is szépen beszélt, hajóhoz hasonlította az életet, amely, ha a kormányos tudja, mit csinál, biztosan jó irányba megy. Papa ilyen volt.
Péter nem jött be Regővel a ravatalozóba, kinn álltak a távolabbi rokonokkal és dömösi barátokkal, ismerősökkel. Regőnek nem említettük, hogy miért vagyunk itt, és nem látta Papa fotóját sem, mégis elkezdte mondogatni, hogy dédipapa, dédipapa :) Péter kívül tolta hallótávolságon, és megkérdezte tőle, itt a Papa? Igen! Melyik papa? Dédipapa! - Persze nem biztos, hogy messzemenő következtetéseket kell levonni egy húsz hónapos válaszaiból, de mindenesetre érdekes, és én hiszek abban, hogy a gyerekek többet látnak, mint mi. Azóta is emlegette, tegnap is hazafelé, ma reggel is.
A temetés után leautóztunk a faluba gyászmisére, Regő elaludt az autóban. Óvatosan mentünk vissza utána Valiékhoz, de szerencsére aludt tovább, megvolt a napi két és fél óra alvása, bár kicsit kényelmetlenebb körülmények között, mint szokott. Aztán bejöttek, belakott sütiből, ivott, mászkált fel-le, barátkozott, nagyon aranyos volt. Az utcára is kimentünk kicsit sétálni, átmentünk megnézni Lajos bácsi kovácsműhelyét. Öt óra felé indultunk haza, még jó két óra autózás állt előttünk.
Sajnos én nem fényképeztem, de ha kapok a családból fotókat, hozok majd.
Nyugodj békében, Papa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése