Napról napra

Hihetetlen, de Regő tényleg napról napra láthatóan-hallhatóan fejlődik. Apró mozzanatok a mindennapokból:

• Marcinak friss ágyneműt húztam, sok pici tigris van rajta. Megyünk be mesélni, Regő egyszer csak lelkesen mondja, hogy cica, cica. Nem is találtam, hogy hol látja ott a cicát, mire rájöttem, hogy az ágyneműn lévő kis tigrisek... :)
• Már van kedvenc képeskönyve, ebből tanulta meg a cicát mondani. Persze nem szabatosan, hanem cccci vagy cccca, de egyértelmű. A kedvenc könyv a Hová bújt a kisegér? című keménylapos kis böngésző, amiben még bonyolult az egeret keresni, mi az őt kergető cicát szoktuk. Ma megmutatta az egeret is, teljesen magától.
• Megtanult egy ujjal mutatni. Megmutatja a fürdetője és a törlőkendője dobozán a babát.
• Ha ismétlünk neki egy szót, rögtön próbálja utánozni. Szinte mindennap mond egy új "szót", szókezdeményt, amit én cseppet sem elfogult anyaként szónak értelmezek :)
• Válaszol, és elmeséli, mit látott. Na jó, túlzok :) de kutyaugatást bárhonnan meghall, ha én nem is, olyankor ugat, és ha kérdezem, milyen kutyát hallott, azt mondja, Bát. Nem rutinból minden alkalommal, ez egy mai konkrét eset volt. Séta után pedig lelkesen ugat Mamának is, mesélve, hogy ő bizony kutyát látott :)
• Ma voltunk Ringatón. Összehasonlíthatatlan a különbség, ahogy nyár elején, amikor utoljára voltunk, illetve most reagált. Lecövekelt a szoba ajtajában, és csodálkozva bámulta az éneklő, zenélő nénit és a gyerekeket. Élvezte a höcögtető, lovagoltató dalokat, pihenve hozzám bújt a lassabbak alatt, és a félóra vége felé már le is mászott az ölemből és haverkodott a kollégákkal :)

Néhány kép a könyvmolyról:

 A tornászról:

és a nagy meg a kicsi sétájáról: