Lilypie Pregnancy tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers

2010. augusztus 4., szerda

Kalandpark helyett

Ma a zamárdi kalandparkba szerettünk volna menni. El is indultunk, sőt oda is értünk, beálltunk a sorba, ami nem mozdult... majd jött a hír a sor elejéről, hogy elfogyott a felszerelés, sisak, heveder, mert annyian vannak benn, két órát várni kell. Hát, erre mi nem voltunk hajlandók, úgyhogy visszafordultunk, és az útközben látott széplak-felsői kis vidámparkba mentünk helyette. Ez már gyerekkorunkban is ott volt, Donnert vidámparknak hívták az üzemeltetőjéről, kellemesen meglepett, hogy most is az ő nevéről kaptuk a számlát. Gyerekeknek való kis játékok voltak, dodzsem, ringlispíl, kisvonat, levegőbe emelős játék, ugrálóvár. Marci és Bence nagyon élvezték, a kicsik meg babakocsiztak, másztak a fűben, és egy kicsit az ugrálóvár sima részén is.

Innen visszamentünk Siófokra, a Kórházdombra. Ez régesrégen temető volt, gyerekkorunkban egy kopár domb a kórház mellett, itt volt az uszoda, amíg össze nem omlott, meg szánkódombnak lehetett használni, és egy kitaposott ösvény vezetett keresztül rajta, ahogy a felette lakóknak alkalmas volt átvágni rajta a belváros felé.
Most az ösvény helyett térköves, korlátos kis sétaút van kandeláberekkel, fiatal fák, virágok, rendben tartptt, parkosított domb, a tetején az új trianoni emlékmű és egy tágas fa játszótér. Marcin és Bencén kívül volt ott még három-négy hasonló korú kisfiú és egy bácsi egy nagyon barátságos kutyussal, rögtön megbarátkoztak, kergetőztek, futóversenyt szerveztem magukból, a kicsik meg fűben másztak, hintáztak, és a kutyával ők is ismerkedtek.
A trianoni emlékmű:

Játszóterezés:

Regő úgy tűnik, szeret hintázni :)

Tali Orsiéknál

Na még ez a bejegyzés, és lassan behozom magamat :)
Orsi barátnőm Miskolcról Siófokon nyaral, szerencsés módon épp velünk egyidőben. Megbeszéltük jó előre, hogy kedden találkozunk, strandolást terveztünk, úgy is indultunk el Ságvárról, fürdőruhával, törölközővel. De mire odaértünk, bekergette őket a vihar, mi már a szállásukra mentünk. Dorkáék is eljöttek Fonyódról Bóbitával. Sári baba sajnos nem volt nagyon jól, bágyadt, hőemelkedéses volt, meg az összes baba érezhette a frontot, előtte egyikük sem aludt jól, Regő sikítozós kedvében volt, amitől hol egyik, hol másik kislány ijedt meg... szóval nem sikerült tökéletesen a tali, de azért nagyon jó volt találkozni, és egyébként nem sok esélyünk lett volna összehozni!
Hoztam pár képet is:
Regő csini Bóbitával:

Orsi a lányokkal:

Kis sikítozós Regőm az autóban nagyon hamar elaludt, még direkt keveregtem egy kicsit Siófokon is vele, hadd aludjon, és még itthon is folytatta a kertben:

Itthon a már hagyományosnak mondható uborkamosás következett. A hagyomány onnan ered, hogy már az öthónapos Marciról is van egy ilyen fotó hét évvel ezelőttről:

Utána pedig Regő még kipróbálta Márk bébitaxiját is, nagyon tetszett neki :)

2010. augusztus 3., kedd

Dorkánál Fonyódon

Tegnap, azaz hétfőn kaptuk magunkat Marcival és Regővel, és délelőtt némi telefonszerviz után elautóztunk Fonyódra. Dorka barátnőm, akit már emlegettem a blogon, abban a szerencsés helyzetben van, hogy a családjának van egy békebeli kis házikója Fonyódon, egy utcányira a Balatontól. A ház kertje mindig árnyékos, és a teraszon szuper babajátszótér van kialakítva. Először itt játszottunk, ismét kiderült, hogy Marci remekül elvan a különböző csörgő, zörgő, zenélő bébijátékokkal :) Bóbitát és Regőt sokkal jobban érdekli egy kiskanál, egy tojástartó, egy műanyag pohár :)


Aztán megéheztünk, és a Balaton-parton végigsétálva elmentünk egy kis térre, ahol templom és játszótér mellett egy árnyékos étterem is volt, gyorskajákkal és komolyabb ételekkel is. Marcival megebédeltünk, nagy örömére ihatott Fantát is (Dorka evett otthon). Regő addig egész jól elvolt a babakocsiban, Bóbita szabadon bóklászott, végül Regőt is kivettem és mászhatott, kavicsozhatott is.
Kukucs:
 

Kavicsozós:

Játszóterezősök:

Ennél a mászókánál tanúja voltam Bóbita első önálló lépésének! Nagyon ügyesen áll kapaszkodás nélkül, és itt egyet lépett is :)
A szép kis tér a templommal, ahol voltunk:

Miután kijátszótereztük magunkat, és a kicsik kezdtek nyűgösek lenni, egy másik utcán visszasétáltunk Dorkáékhoz. Regő el is aludt a babakocsiban, a kertben is ezt folytatta az árnyékban. Marci játszott Bóbitával, én kávéztam, kipihentük a meleget, aztán lassan indultunk haza, mármint Ságvárra. Ide közben megérkeztek a nővéremék, Bence már tűkön ülve várta Marcit, és belevetették magukat a homokba.

Márk és Regő is örültek egymásnak:

És végül egy vidám Ancsáról és Márkról:


Siófok

Aki még nem tudná kedves olvasóim közül, annak most mondom, hogy eredetileg én siófoki lyány lennék ám. Ott nőttem fel, és nagyon szerettem. A szüleim 2006-ban költöztek Ságvárra, itt aztán igazi falusi életet élnek, baromfit, nyulat, csüngőhasú malacot tartanak, és főleg sok kecskét, a tejből pedig sajtot készítenek. A nap első felében csak itthon voltunk, Marcival társasoztunk, Regővel megnéztük az állatokat: 
 

Délután, miután Regő aludt, bementünk a gyerekekkel Siófokra sétálni, fagyizni, nézelődni, játszóterezni. A következő képeket látható gyönyörű parkot ma Jókai parknak hívják - már jó pár éve így van ez, régebbi siófokiak tudják, hogy olyan húsz éve még Dimitrov park volt a neve. Akkor is szép volt, hatalmas fenyőkkel, kavicsos sétautakkal, egy faragott fa játszótérrel és néhány régi műemlékkel. Azóta viszont gyönyörűen felújították! Vannak fiatal fák, új sétautak, de sok megmaradt a régi kavicsosakból is. Építettek két játszóteret a park két végében, és egy gyönyörű japánkertet is kis tóval, fahíddal. Sétáltunk itt is, és a tóparti Rózsakertben, fagyiztunk, megnéztük a hajóállomáson a hajókat, és végül játszótereztünk, sok szöveg után íme a képek:
Marci és Regő a japánkerti tó partján:
 

Pagoda:

A Balaton a Rózsakertből, és Marci, akit kifogtak a balatoni halászok:
 

Marci Krúdy Gyulával a postakocsiban:
 

Játszótéren:
 
 


És hogy milyen szép és jó a parkban:

Nyaralunk!

Péntek este jöttünk le Marcival és Regővel a mamához és a papához. Azt gondoltam, majd csak akkor írok blogot, ha hazaértünk, de annyi mindent csinálunk, hogy nem tudnám összefoglalni. Egyelőre megpróbálok három napot egy bejegyzésbe sűríteni.
Azért jöttünk pénteken késő délután, mert szombaton Ságváron sportnapot rendeztek, és Marci ugye nagy sportember :) A sportnapot 15 éve megrendezik már minden évben, és tényleg jó. Szól a zene, és évről évre egyre többféle ingyenes lehetőség van, mert a volt óvónénim, aki szervezi, annyi szponzort össze tud hozni. A sportlehetőségeken kívül körhinta, arcfestés, kreatív sarok, ugrálóvár, tűzoltóautó, cukrot szóró repülőgép, nem is tudom sorolni. A sportlehetőségek közül egy helyben összeverbuvált ságvári gyerekekből álló focicsapat Marcival együtt 6-1-re megverte a piros mezes csapatot, akik pedig igazi focicsapat voltak, erre az eseményre érkeztek. Kapott érte jutalomcsomagot. Aztán íjászkodott, és petanque-ban is 11-0-ra győztek az ellenfél ellen. És persze kipróbált mindent :) Képek:
Íjászkodás:

Körhinta:

Pétanque:

A drukkoló közönség:

Cukrot szóró repülőgép:

A kis tűzoltó:

Regő segít palacsintát sütni Mamának:

Délután négy óra körül aztán hazazavart minket a szűnni nem akaró eső, de addigra már mindent kipróbáltunk és megkóstoltunk. Jó kis nap volt, tényleg nagyon jó a szervezés, csak az idő volt most barátságtalan, de az belefér.
A többi napunkról írok inkább mégis külön-külön bejegyzést, mert ez is már milyen hosszú lett :)