2011. február 6., vasárnap

Budakeszi Vadaspark

Olyan szép idő volt a hétvégén, és mi is lassan kezdünk kijönni a náthából (mert persze mind elkaptuk Regőtől) Regő pedig már csütörtök óta nem volt lázas, hogy muszáj volt keresni valami jó kis programot. Először valamelyik közeli termálfürdőbe terveztünk egy kiruccanást, de aztán oda nem mertünk úgy menni, hogy nem vagyunk makkegészségesek, másrészt ilyen szép időben levegőre kell menni.
Így választottuk a Budakeszi Vadasparkot, ahol én egyszer, körülbelül hat éve már voltam Marcival, és azóta is sok szépet-jót hallottam róla. Azt gondoltuk, hogy ebben az időben csupa sár lesz minden, ebben nem is csalódtunk, ezzel a tudattal indultunk neki. Megvártuk Regő alvását, megetettem, és kora délután már ott is voltunk. Útközben megnéztük közelebbről, hol is dolgozik Apa, amikor Biatorbágyra kell mennie. 
Regővel most először tapasztaltam azt, hogy nem tűri a babakocsit. A parkolóból abban toltuk befelé, gondoltam, hogy majd az állatok között engedem szaladgálni, de nem nagyon volt oda érte. 

Az első állatoknál, akikkel találkoztunk - ezek a muflonok voltak - ki is vettem a babakocsiból, és innentől vagy Marci után kellett rohangálni, vagy kerítéstől kerítésig, a különféle "beeee" fedőnevű állatokat kergetve. Regő nagyon rajongott értük, még az orrát is bedugta a kerítésen :)


Láttunk mindenféle európai erdei állatot, őzet, szarvast, gímszarvast, dámvadat, muflont, vaddisznókat, még erdei bölényt és farkast is, az pedig számomra külön meglepetés volt, hogy láttuk a barlangjában szunyókáló medvét. A barlang domboldalban volt, alulról pont a medve arcát és csukott szemét lehetett látni.
Egy meredek szakaszon Regő nemigen tudott gyalogolni, vissza akartam hát tenni a babakocsiba - csak kettőnknek és komoly erőfeszítéssel ment. És most tapasztaltam az első igazi, nyilvános hisztit is - ő még nem érti, hogy ha az egyik állattól arrébb hívom, akkor másikat fog látni, csak azt érzi, hogy nem nézheti tovább a "beee"-t... Ideális lett volna, ha órákig guggolunk az egyes kerítések mellett, de viszonylag későn mentünk, a parkot ötig el kell hagyni, és mi és Marci szerettünk volna minél többet látni, vagy legalábbis a kapuig visszaérni zárásig :D Így aztán többször vertük fel az erdő csendjét - de be kell valljam, még mindig jobban viseltem, mint azokat a látogatókat, akik kutyának nézik a farkast és füttyögetnek neki, vagy szamárnak szólítják a dámszarvast...
Még egy pár kép:
Ott a muflon!

Mekkora bölény :)

Kilátó:

Ide csak Marci és Péter mentek fel, de Regőt sem lehetett visszatartani a lépcsőmászástól, de túl sokáig nem mertem vele mászni, így a fiúk megint csak hangos Regővisításra szaladtak le a tetejéről... Azért ezekkel a hisztikkel tarkítva is szép délután volt, a fiúk jól kiszaladgálták magukat, Regőt nem is láttam még egyhuzamban ennyit menni. Azt még meg kell tanulnia, hogy arra menjen, amerre mi szeretnénk, vagy amerre az út megy :). Mindezzel együtt nagyon jól éreztük magunkat, nekem pozitív csalódás volt, mert amikor Marcival voltunk itt, feleennyi állatot sem láttunk. Ki is hagytam a park másik részét, ahol sasokat, hollókat, sakált, görényt, ilyesmiket láttunk, Regőnek a patkány (szerinte cica...) tetszett a legjobban, de akkor már nagyon nem bírta a terelgetést, és a parkoló felé vettük az irányt. Nyakig sárosan értünk haza :)

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lehetett :) Szépek a képek :)

    VálaszTörlés
  2. Szuper programot találtatok, tök jó lehetett! A patkányos dolgon jót mosolyogtam. :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon vonzóvá tetted számomra a programot, szerintem egy ilyen túrát a tavasz folyamán mi is betervezünk!
    Édesek a képek! :-)

    VálaszTörlés
  4. De jó! :-) Mi is most akarjuk valamelyik hétvégén állatkertbe vinni a Levit. Remélem, hogy így fogja élvezni, mint a Regő!

    VálaszTörlés