2011. február 4., péntek

Nem aludtunk

Minden csoda három napig tart, vagy addig se... Regő a múltkori átaludt éjszaka után csak egyszer ébredt, aztán kétszer, aztán szép lassan visszaállt a hosszabb ébredésekre. Az elmúlt éjszaka volt a negatív csúcs, remélem. 11 körül épp kényelmesen bevackoltam magam, hogy elalszom, amikor felébredt. Kétszer félórát szopizott, mindkétszer maga hagyta abba, elalélva hátradőlt a karomban, amikor letettem, sem sírt... egészen addig, amíg újra el nem helyezkedtem kényelmesen az ágyban. Harmadszorra Péter kelt fel hozzá, Regő próbálta neki a maga nyelvén magyarázni, hogy mi a baj, de nem sikerült érthetően előadnia. Végül újabb félóra sétálással, ringatással újra elaludt, ekkor volt éjjel fél egy. A következő percben - ami ugyan az óra szerint másfél óra volt, tehát kettőkor - újabb ébredés, nagy sírás. Most már azt gondoltam, fájhat valamije, foga? torka? - adtam neki Nurofent, majd bementem vele szoptatni. Ott ültem, amíg újra mélyen el nem aludt, és drukkoltam, hogy most ne ébredjen vissza. Sikerült. Ránéztem az órára - 3:22... szűk másfél óra volt. Hatkor pedig csörgött az ébresztő... Álmos vagyok!

6 megjegyzés:

  1. Kivánom, hogy pihenni tudj, miért kelt 6kor az ébresztő, pihenhetsz míg ő alszik, (én úgy szoktam) vagy nem ?

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom, jobb éjjeleket kívánok!

    VálaszTörlés
  3. kívánok mielőbbi pihentető éjszakákat- sokat egymásutánban!

    VálaszTörlés
  4. Noémi, a nagyfiamat készíteni, vinni kell iskolába, fél hétkor kelnem kell, a biztonság kedvéért csörög már hatkor, aztán negyedkor és félkor is, amikor tényleg felkelek :)

    VálaszTörlés
  5. Illetve nem vinni, csak kísérni, de a lényeg ugyanaz :)

    VálaszTörlés
  6. Sajnálom, de drukkolok, hogy visszatérjenek az átaludt éjszakák! :)

    VálaszTörlés