Mozgalmas hétvége

Nagyon jó kis hétvégénk volt pihenéssel, programokkal, annak ellenére, hogy a tavasz még mindig nem kopogtat nálunk. Hétvégén Regő kicsit tovább alszik, így nappal csak egy alvása van, ezt azért kivárjuk, ennyi kell, így alvás után vágunk neki a világnak. Ennek értelmében szombat délelőtt csak együtt voltunk, játszottunk, és rájöttem, hogy a másfél éves beszámolóból kihagytam, mennyire szeret Regő minket csiklandozni és mekkorákat kacag rajta, meg milyen aranyosan mászik az ölembe és mondja, hogy gyí-gyí meg dől jobbra-balra, ezzel mutatva, hogy mondókázzunk és lovacskázzunk. Aztán 11 felé elment aludni, kettőkor ebédelt, amikor felkelt, utána pedig bementünk Fehérvárra játszótérre. Most egy újat kerestünk, olyat, ahol vannak direkt kicsiknek való játékok is, és találtunk is ilyet a Háromágú emlékmű közelében. Volt hintázás:

 

Érdekes módon most nem volt annyira nagy kedvenc, talán az itthoni hinta jobban tetszett :) Aztán volt önálló csúszdára mászás és főleg hason fekve csúszdázás, mert arra még nem jött rá, hogy az ilyen csúszdán, amin a felmászás után egy kis alagút jön, hogyan kell leülni és úgy lecsúszni. De nagyon élvezte :)

Hintázott még katicás, beülős rugós hintán is, de az annyira nem tetszett, inkább kívülről löködte. Meg persze szaladgált sokat, és gyakorolta a kis járdaszegélyeken fel-le lépést úgy, hogy nem esik el :) A játszótérről felmentünk az emlékműhöz:

Mivel eddigre már kicsit messze kerültünk az autótól, így Péter lement érte, és felhozta az emlékműhöz, mi pedig még sétálgattunk addig odafenn, de Regő folyton az apja után akart menni, így a séta részben a visítás - felvevés - figyelemelterelés jegyében is zajlott. Hazaérés után pedig már vacsora, fürdés, alvás következett, csak még Mamának is elmeséltük, merre jártunk.

Vasárnap délelőtt némi sütés-főzés és az idei első kertészkedés után, aminek az utómunkálataiban Regő is segített, a Tropicarium felé vettük az irányt. Számomra kicsit csalódás volt, több állatra, hosszabb bejárható részre emlékeztem abból az időből, amikor Marcival voltunk, és nagyon drága is volt, főleg a látnivalókhoz képest. De amit láttunk, azt mindannyian élveztük. Regő eleinte babakocsiból szemlélődött, aztán kivettem, és saját maga is odamehetett az általa elérhető akváriumokhoz, terráriumokhoz. Nagyon csodálkozott, elállt a szava, követte az ujjával a halakat, és cuppogott nekik :)

Az aligátorokat, majmokat, madarakat, kígyókat csak nézte, azokkal nem kommunikált :) Az aligátorok és a kígyók teljesen mozdulatlanok voltak, így neki nem nyújtottak nagy élményt. Nagyon tetszett viszont a szaladgálás a trópusi részen, a kis hidak, járdák, vízcsobogás, ide vissza is akart fordulni, amikor már túl voltunk rajta, és sikított, amikor nem engedtem.

A rájasimogató is csalódás volt számomra, csak egy-két rája volt benne, nem tudtunk simogatni. De Regő nem tudta, hogy ott simogatni kellene, és élvezte, hogy pancsolhat, meg hogy bemászhat a kukucskálóalagútba :)

A Tropicarium után még felmentünk a Campona emeletére, a játszóházba - köszönjük az ötletet Mókinak! Regő először volt ilyen helyen, és érdekes volt látni, ahogy először az otthoni, ismerős játékokra csap le. Itt is nagy kedvenc volt a golyóhúzogató:

aztán később talált egy nagyobbacska kukásautót, amit nagyon ügyesen és lelkesen tologatott, meg egy fűnyírót, majd felfedezte a puha kockákból összeállított mászórészt hátul, talán ez volt a nap fénypontja:

A kis műanyag házba nem igazán akart bemenni, viszont kukucsolt az ablaknál egy kisfiúval :) Ezt nagyon szereti, és ügyesen mondja, hogy kukk :) Csak egy háromnegyed órát töltöttünk itt, mert különben már nagyon megcsúszott volna a napirend, és persze megint volt nagy sikítás, amikor eljöttünk, főleg, amikor babakocsiba tettük. Így vonultunk végig a Camponán, nem volt nagy öröm. De az autóban hazafelé már nem volt gond - bár azt hittem, elalszik, de nem - és itthon is aranyos volt, evett, fürdött, szépen elaludt. A hisztiket kihagytam volna, de mindent egybevetve jó kis hétvége volt :)