Játszótér

Ma bementünk vásárolni a városba, reggel akartam csak Regővel úgy, hogy Marcit iskolába viszem, de aztán esett a hó, meg kedvem se volt reggel, és milyen jó lett így. Merthogy így aztán ebéd után mentünk, és Regő délutáni alvásáig, illetve addig, amíg Marcinak muszáj már nekiállni leckét írni, még egy játszóterezés is belefért a délutánba. Ritka program ez nálunk, a faluban ugyanis csak egy játszótér van, az is autós vagy biciklis távolságra, szóval csak ezért nem szoktunk kiruccanni, cserébe itt a kert. Erről a játszótérről sokat cikkeztek, amikor felavatták pár hónapja, eléggé egyedi, és Fehérvárnak egy olyan részében van, ami eddig elég mostoha volt ilyen szempontból, és amiért minket ez érdekel, hogy hozzánk a legközelebbi végéről van szó. Egyszer már kerestem, ma meg is találtam, és a fiúk nagyon jól érezték magukat. Vittünk motort is, amivel egy-két napja a lakásban már tud előrefelé is haladni Regő, de itt nem használta, helyette szaladgált:

csodálta a bátyját:

bújócskáztak:

lovagolt szörnyűséges rémisztő halon:

és csúszdázott, csúszdázott, csúszdázott, a csúszda volt a sztár, kacagott, élvezte, öröm volt nézni :)

Kicsit kevésbé volt örömteli hallgatni, amikor végül elbúcsúzott a csúszdától :D. Hazafelé viszont már nagyon kis álmoska volt, és itthon jól is sikerült a délutáni alvása.